Szent Pongrác

Ünnepe: május 12.
Isten végzi a vetést, az ültetést, és az Ő feladata az aratás idején a termés begyűjtése is. Ő biztosítja kegyelmével az állandó növekedést, de a termést, a gyümölcsöt nekünk kell meghoznunk. Így jön létre a Teremtő Isten és az ember között az együttműködés, amelynek számtalan jó gyümölcse lehet. A teremtő akaratának semmibe vétele rossz gyümölcsöket érlelne bennünk. Ezért kell megmaradnunk Krisztusban, mert egyedül ő tudja biztosítani, hogy jócselekedetek gyümölcsét teremjük.
Jézus a jó pásztor, aki vezeti híveit. Ő a kapu, rajta keresztül léphetünkbe az örök életbe. A szentek is az ő vezetéásével járták életük útját, adták életüket Jézusért. A szentek példája sarkall minket, hogy Jézus nyomábnan járjunk. SZENT PONGRÁC az ázsiai Frigiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába. Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, mégha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett. Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek. Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. A fagyosszentek egyike. Példája:
 Gyakran - a nyilvánvaló igazság ellenére - nem hiszik el a kereszténység üzenetét!

Partnereink: