Akvarell

Barikádok, utcai harcok, romos házak és ideiglenes sírok a pesti után, megsemmisített szovjet tankok, menekülés és hídon átkelés – visszatérő témák az 1958-ban Innsbruckban élt magyar menekült gyerekek és fiatalok rajzain. A Magyar Nemzeti Múzeum az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendhagyó időszaki kiállítással tiszteleg a hősök és az áldozatok emléke előtt.
Az ’56 gyermekei – Rajzok egy innsbrucki diákotthonból elnevezésű kamaratárlat a forradalom és a menekültlét traumáját, valamint a megőrzött identitást mutatja be az akkori fiatal generáció szemszögéből. Balahó Zoltánnal, a múzeum történész muzeológusával, a kiállítás főkurátorával és az 1956-ban a családjával elmenekült Somody Katalinnal – akinek húgával, Gyöngyivel együtt szerepe volt a rajzok hazakerülésében – Zsoldos Szilvia beszélgetett.

„Atlantisz sorsára jutottunk” – ez a mondat Illyés Gyula naplószövegeiből származik, amelyek betekintést adnak, hogyan élte át a költő az 1956-os forradalom és a korai megtorlások idejét, mint cselekvő és megfigyelő. Irányítója volt a forradalom egyik központjának, az Írószövetség elnökségének, részt vett a politikában a Petőfi Párt egyik vezetőjeként, tanácskozott Nagy Imrével, Tildy Zoltánnal és a forradalom más politikai vezetőivel, valamint tárgyalt az írói delegációk tagjaként a feszült, éles találkozókon a szovjet városparancsnokkal vagy november 4. után a hatalmunkat fokozatosan megerősítő kommunistákkal.
Az 1956. október 23-tól 1957. január 31-ig napról napra vezetett eseménynaplója évtizedeken át rejtve maradt, és csak 2014. áprilisában került elő. Lánya, Illyés Mária készítette elő kiadásra az anyagot Horváth István történész közreműködésével, amely 2016-ban, a forradalom 60. évfordulója alkalmából látott napvilágot.
A Katolikus Rádióban még abban az évben készítettünk egy tíz részből álló sorozatot Illyés Gyula naplójegyzeteiből, tíz évvel később pedig újra műsorra tűztük Rádiós regénytár című irodalmi folyamunkban. Műsorunkban a november 3-án elhangzó nyitóepizódból hallhatnak egy rövid részletet. Felolvassa Szatmári Attila.

„Óhazából az Újvilágba – A személyes történelem és helyszínek nyomában” címmel jelent meg egy különleges családtörténeti gyűjtemény, amely a magyar kivándorlók és leszármazottaik személyes történetein keresztül mutatja be a magyarok amerikai emigrációját és ennek generációkon átívelő hatásait: hogyan vágtak neki az Újvilágnak, milyen kihívásokkal néztek szembe, és hogyan alakították ki új életüket – vagy épp miért döntöttek a hazatérés mellett.
A személyes elbeszélések, levelek és fotók egyedülálló bepillantást nyújtanak a múltba, és segítenek a szélesebb közönség számára is kézzelfoghatóvá tenni ezeket a történeteket, méltó emléket állítva azoknak a százezreknek, akik a jobb élet reményében elhagyták Magyarországot. Az eddig megjelent kötetek szerkesztőivel, Bakos Rékával és Fenyvesi Annával Szentimrei Kristóf készített interjút.


Zenei szerkesztő: Varga Ramona

Fotók: az ’56 gyermekei – Rajzok egy innsbrucki diákotthonból című kiállításról