Barázdabillegető (Motacilla alba)
Szerkesztő: Pozsgai Nóra

Az ember közelségében, leginkább templomtornyokban lakik. A hideg, havas teleken sajnos éhen pusztul: drasztikusan megfogyatkozik az állománya.
Halmos Gergő, az MME igazgatója mutatja be.

Olyan mint az egerészölyv, csak gatyát visel. Ami ugye érthető, ha valaki a zord tundrán lakik. Meg kicsit világosabb is. Nálunk gyakori téli vendég.
Orbán Zoltán, az MME szóvivője mutatja be.

Úgy lábon kapja a csigát, hogy az csak pislog. És elképesztő! Eszközt használ: - rigó üllőt -, és építőanyagot gyárt. Hogy mit és hogyan? Megtudjuk Orbán Zoltántól, az MME szóvivőjétől.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle, és egy CSÍZ a csupasz körtefán.

Részlet az angol karácsonyi népi mondókából (Tarbay Ede fordítása).
Közben egy angol madarász ismerősömtől megtudtam: az eredeti versikében, angolul, nem a csíz, hanem a fogoly szerepel -- amiről, ugyebár, kevéssé hihető, hogy egy körtefán üldögélne. Mi magyarok - megütközvén az angol elme bizarr bakugrásain - a hihető csízre racionalizáltuk a versikét.

On the second day of Christmas my true love sent to me
Two turtle doves,
And a PARTRIDGE in a pear tree.

A hattyú halála az, amikor a sárgaorrú hattyú belefagy a svéd vizekbe (a rozsomák meg dörzsöli a markát). Na de ehhez nagyon butának kell lenni. Az okosabbja inkább hozzánk jön télire: novembertől láthatjuk tavainkon.

Kisebb és kevésbé tarka mint a széncinke, de nagyon csinos. Papfejűnek is hívják. Népes családjával rengeteg rovart elfogyaszt. Elég bizalmas, középhegységi erdeinkben fordul elő, de télen etetőre is szívesen jön.

Új "magyar" madarunk van: idén már nemcsak turistának jött, hanem fészkelt és fiókákat is nevelt nálunk a sivatagok szép ragadozója: a kuhi. Miért érdekes ez? És hányféle madarunk is van Magyarországon?