Vendég-oldal

A mai Kávéház vendége Ajlik Csenge író, költő. A fiatal, a 27. életévét éppen hogy betöltött alkotó Eger mellett él a Noszvaj felé vezető úton egy igazán romantikus házban – gyönyörű kilátással a környékre, de mégis egy olyan helyen, ahol nincs folyóvíz, s a mindennapi élet is sokkal küzdelmesebb, mint egy összkomfortos lakásban. Nem beszélve a magányról. Amit tudtam róla, hogy költőként már letette a névjegyét, hiszen tavaly megjelent a Napkút Kiadónál első verseskötete, a Madár mindig, amiben háttérnek ott a természet, a madarak, de a költemények elsősorban a saját magával történő beszélgetések lenyomatai. Írnia kell, mert szétfeszíti az alkotási vágy. Na de hogyan jutott el az egykori dobós gimnazista, kínai tagozatos lány, aki elvégezte az egyetemet, megjárta Kínát és volt többféle állása Budapesten, szóval Ajlik Csenge hogyan jutott el a vállalt magányhoz, s ezt alkalmasint mivel oldja – ezekre a kérdésekre igyekeztem választ kapni. Mindenesetre az nagyon beszédes, hogy amikor megkérdeztem tőle, hogy miken dolgozik mostanában, azt mondta: egy regényen és egy versesköteten, az utóbbinak a munkacíme: Kerti széket a magánynak.