A vasárnap muzsikusa

Újabb ritkán hallható Csajkovszkij-szerzeménnyel várja Önöket a Vladimir Ashkenazy vezényelte Philharmonia Zenekar. Az 58-as opusszámú szerzeményt nem szokás besorolni a komponista hat szimfóniája közé, aminek oka az, hogy épp annyi joggal nevezhetnénk szimfonikus költeménynek vagy színpadi kísérőzenének, mint szimfóniának. Ihletője Byron drámai költeménye. A címadó hős barangolásai során találkozik az Alpok szellemével, majd egy földalatti kastélyba is eljut – a nagyobb hatás kedvéért a Dies irae hangjainak idézetére. Csakhogy a himnusz idézete Csajkovszkij fináléjában fénytől áradó apoteózissá alakul!

Újabb fölfedezésre méltó különlegességekkel várjuk Önöket az orosz romantika legnépszerűbb komponistája, Csajkovszkij életművéből. Noha az 56-os opusszámú, hamarosan megszólaló szerzemény a G-dúr Koncertfantázia címet viseli, ez a látványos zenei tablósorozat bízvást megtenné színpadi kísérőzene vagy balett gyanánt. Félreismerhetetlen a mű orosz koloritja, a második tétel áradó lassútémája pedig a romantika egyik legnépszerűbb alkotása lehetne, ha a mű gyakrabban volna hallható. Igor Zsukov a Szovjet Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával, Gyennadij Rozsdesztvenszkij vezényletével muzsikál.

A G-dúr Koncertfantázia után két Csajkovszkij-opera részletei szólalnak meg a Nagyváradról származó, legendás magyar operadíva, Várady Júlia és a Roman Kofman vezényelte Müncheni Rádiózenekar fölvételéről. Először az 1884-ben bemutatott, Puskin nyomán szerzett Mazeppa részleteit halljuk.

Várady Júlia és a Müncheni Rádiózenekar az 1890-ben bemutatott Pikk Dáma részleteivel búcsúzik.

Vasárnap délelőtti romantikus kalandozásaink mai állomásán az orosz romantika minden bizonnyal legnépszerűbb komponistája, Csajkovszkij életművéből kínálunk két figyelemreméltó különlegességet. Hisz az olyan komolyzenei slágerdarabok mellett, mint az Anyegin, a Hattyúk tava, a Diótörő, a C-dúr vonósszerenád vagy a b-moll zongoraverseny, az 1840 és 1893 között élt komponista számos remeket hagyott még az utókorra. Imént említett, b-moll versenyművén kívül például két további zongoraversenyt és egy concerto-fantáziát is. Ma a 2., lenyűgöző, G-dúr koncertet hallgatjuk meg Igor Zsukov 1968-ban rögzített, ugyancsak lenyűgöző fölvételéről a Szovjet Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával, Gyennadij Rozsdesztvenszkij vezényletével. A rahmanyinovi módon szenvedélyes verseny öt évvel követte híresebb párdarabját: 1879 és 1880 között keletkezett. Egyes elemzői szerint Csajkovszkij ekkoriban kötött, hamarosan tönkrement, boldogtalan házasságának vívódásai tükröződnek drámai tónusában. Azok véleményét pedig nemigen vitathajuk, akik még a b-moll zongoraversenynél is többre tartják ezt a 2., G-dúr szerzeményt, amelynek elégikus lassútétele hármasversenynek is beillene látványos hegedű- és csellószólójával. Ez utóbbiakat Mihail Csernyakovszkij és Viktor Szimon szólaltatja meg.

A 2., G-dúr zongoraverseny után Csajkovszkij 1877-ben szerzett, 34-es opusszámú Keringő-Scherzóját halljuk Borisz Belkin és az Új Philharmonia Zenekar fölvételéről, Vladimir Ashkenazy vezényletével. A formáját tekintve könnyed szalondarab valójában igazi bravúr a szólista számára.

A mögöttünk álló két vasárnap délelőttön az egyik legismertebb romantikus komponista, Georges Bizet kevéssé ismert alkotásaival találkozhattak. Hisz a Carmen, A gyöngyhalász és az Arles-i lány szvit zeneszerzője ritkábban játszott alkotásaival is méltó volna a halhatatlanságra. Ha pedig – Pergolesi, Mozart és Schubert mellett – nem tartozna a zenetörténet tragikusan korán elhunyt tagjai közé, ki tudja, mi mindennel ajándékozta volna meg még a világot. Bizet mindössze 18 éves, amikor elnyeri a korszak legjelesebb zenei elismerését, a Római Nagydíjat. A díjat kétesztendei tanulmányút követi – és egy zenekari tisztelgés az Örök Város előtt, az úgynevezett Római szvit. Az elragadóan melodikus, láttató erejű és helyenként drámai feszültségű művet Michel Plasson játssza a Toulouse-i Városi Zenekarral.

1872-ben Bizet maga ültette át szimfonikus zenekarra két zongorára szerzett szkeccs-sorozatát, a Kis szvit címen is ismert Gyermekjátékok-ciklust. A karakterdarabok címe: Induló, Bölcsődal, Impromptu és Duó.

A zenetörténet egyik legismertebb paradoxona, hogy Bizet nem lehetett tanúja máig legnépszerűbb alkotása, a Carmen sikerének. Amikor 1875-ben, nem sokkal a bemutató után távozott az élők sorából, a Carmen még botránykőnek, megdöbbentő újdonságnak hatott elementáris indulataival. A megkésett népszerűségre mi sem jellemzőbb, mint hogy sorra születtek az opera témáiból egybeszerkesztett zenekari változatok. Hogyan is vehetnénk búcsút Bizet-től az úgynevezett 1. Carmen-szvit nélkül?

Ha nekünk szegeznék a kérdést, ki is volt az 1840 és 1897 között élt Alphonse Daudet, legtöbben bizony gondolkodóba esnénk. Az sem igen segítene, ha a kérdező műcímeket sorolna: A kis izé; Tarasconi Tartarin; Levelek a malomból. Ha pedig az Arles-i lány kerülne szóba, mindenkinek Bizet neve jutna az eszébe. 1872-ben ugyanis ő komponált kísérőzenét Daudet színdarabjához, és miközben a naturalista iskolához sorolható francia író nevét ma már jobbára csak az irodalomtörténészek ismerik, az általa megalkotott Arles-i lány Bizet-nek hála mind a mai napig hódít a hangversenytermekben. Ami annál is inkább érdekes, mivel az író hevesen tiltakozott a megzenésítés ellen, amely utóbb a halhatatlanságba juttatta. Igaz, Bizet karakteres közzenéi jószerével leváltak a színpadi műről, és önálló életre keltek két szvit formájában, amelyek közül a másodikat már a komponista halála után állították össze a népszerű részletekből. A teljes, eredeti kísérőzenét ritkán hallani. Ezért is megy ritkaság számba Michel Plasson most következő felvétele, amelyen a teljes művet szólaltatja meg a Toulouse-i Városi Zenekarral. A melodramatikus történet egy szerelmi tragédia és egy anya szenvedése köré szerveződik, és Bizet kivételes érzékkel szőtte bele a színhely, Provence népies zenéjének elemeit.

Georges Bizet egyike a zenetörténet tragikusan korán, pályájuk derekán elhunyt alakjainak: mindössze 37 esztendő adatott meg számára a Földön. Legismertebb műve, a Carmen ráadásul olyan népszerű, hogy alig vetül fény Bizet egyéb műveire. Pedig e csodagyerekből lett komponista minden egyes hangján megcsillan a zsenialitás. A-dúr nyitányát a Toulouse-i Városi Zenekar játssza Michel Plasson vezényletével.

Bizet C-dúr szimfóniáját nem csupán felhőtlen szépsége és könnyed megfogalmazásmódja rokonítja az ifjú Mendelssohn szerzeményeivel, de a keletkezési körülmények is: Bizet mindössze 17 évesen írta. Az Academy of Saint Martin in the Fields Kamarazenekar élén Sir Neville Marriner.
Georges Bizet szerzeményeitől ma a h-moll Gyászindulóval búcsúzunk. A Toulouse-i Városi Zenekar élén Michel Plasson.

Ha valaki megkérdezte volna az ifjú Mendelssohnt, kiket is tekint legfőbb példaképeinek, talán a ma fölhangzó két szerzeménnyel válaszolt volna. E-dúr kétzongorás koncertje maga a mozarti derű és kiegyensúlyozottság. Akárcsak a fél évszázaddal korábbi, salzburgi házikoncerteken, ahol Mozart vagy egyik-másik növendékével, vagy nővérével, Nannerllal művelt efféle zenei fényűzést. A mindössze tizennegyedik életévében járó Mendelssohn szintén nővérével, Fannyval mutatta be a darabot a család házi zenekarával – éppenséggel egy vasárnap délelőtti koncerten! És csakugyan: a mű igazi vasárnap délelőtti muzsika, emelkedett és egyben játékos. A mai két szólista Benjamin Frith és Hugh Tinney. Az Ír Rádió és Televízió zenekarának élén Proinnsías Ó Duinn.

Nagy sikerű londoni orgonakoncertjein Mendelssohn fölváltva játszotta Bach darabjait és saját improvizációit. Ez adta az ötletet egy londoni zeneműkiadónak, hogy hat orgonaszonáta szerzésére kérje föl Mendelssohnt. Ezek közül halljuk most az 1., F-dúr szerzeményt William Whitehead előadásában a Buckingham Palota báltermének orgonáján, ahol Mendelssohn is játszott, noha a mostani, 1818-ban épült hangszert csak később helyezték el itt. A mű elsőrangú stílusismeretről – és a nagy Bach iránti hódolatteljes tiszteletről vall.

Még az afféle, igazán közkedvelt zeneszerzők életműve is tartogat meglepetéseket, mint a romantika egyik legnépszerűbb komponistája, Felix Mendelssohn-Bartholdy. Pedig így, június derekán a szokásosnál is gyakrabban kerül terítékre fiatalkori remeklése, a Szentivánéji álom. De a Hebridák-nyitány, a Skót és az Olasz szimfónia vagy épp a Dalok szöveg nélkül zongoraciklus is rendszeresen szerepel a komolyzenei kínálatban – hogy csak a legismertebbeket említsük. Ma és egy hét múlva mégis egy viszonylag ismeretlen Mendelssohnt mutathatunk be Önöknek. Aki a hamarosan fölhangzó, ritkábban idézett szerzeményeiben sem tagadja meg önmagát. Ez a Haydn halálának évében, 1809-ben született komponista alighanem az egész romantikus nemzedék leginkább kiegyensúlyozott, klasszikus arányokra törekvő tagja. Kétzongorás Asz-dúr versenyműve is leginkább a mozarti és beethoveni előképeket juttatja eszünkbe. De hisz mit is várhatnánk egy mindössze 15 esztendős zeneszerzőtől? A zongorák mellett Benjamin Frith és Hugh Tinney. Az Ír Rádió és Televízió zenekarának élén Proinnsías Ó Duinn.

Mendelssohn, a kifogástalan neveltetésben részesült, tehetős bankárfiú természetesen nemcsak a zongora, de az orgona mellett is otthonosan mozgott, és egyaránt birtokában volt a nagy elődök technikai és formai leleményeinek. Nagy sikerű londoni orgonakoncertjein fölváltva játszotta Bach darabjait és saját improvizációit. Ez adta az ötletet egy londoni zeneműkiadónak, hogy hat orgonaszonáta szerzésére kérje föl Mendelssohnt. Ezek közül halljuk most a 2., c-moll szerzeményt. Akik hallották Bach Máté-passióját, amelyet épp Mendelssohn mentett meg a feledéstől, lelkesen ismerhették föl a formájában is Bachra utaló szonátában Péter híres áriájának témáját háromszori árulása után. Willaim Whitehead fölvételének külön érdekessége, hogy a világtól elzárt, különleges helyszínen: a Buckingham Palota báltermének orgonáján készült. A színhely kiválasztásának külön hangsúlyt ad, hogy maga Mendelssohn is koncertezett itt, méghozzá Viktória királynő és Albert főherceg jelenlétében.

A Magyar Katolikus Rádió szombathelyi városnapjának alkalmából elérkezett az ideje, hogy föllapozzuk a város kiváló zenei együtteseinek diszkográfiáját. Hisz az elmúlt fél évszázad hazai zenei élete és klasszikus lemezkiadása elképzelhetetlen a szombathelyi szimfonikusok és az európai hírű régizenei együttes, a Capella Savaria nélkül. A város szimfonikus zenekara, amely az 1900-as évek elejére vezeti vissza történetét, olyan ritkaságokat is lemezre játszott, mint Goldmark Károly a-moll hegedűversenye. A szólista Kocsis Albert, a karmester Petró János.

A méltán népszerű buffo basszus, Gregor József ugyancsak a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral készítette el Pál Tamás által vezényelt árialemezét. A Szerelmi bájital és a Szöktetés a szerájból egy-egy részlete következik.

Szombathely nagy múltú régizenei együttese, az 1981-ben alapított Capella Savaria az utóbbi években örvendetes megújulás jeleit mutatja. Bach F-dúr Brandenburgi versenyének fölvétele 2016-ban látott napvilágot.

A Capella Savaria Kalló Zsolt hegedűművész irányítása alatt kitágította repertoárját és az úgynevezett historikus muzsikálás kereteit. Erre bizonyosság Schubert A-dúr rondójának fölvétele az együttes állandó első vendégkarmestere, Nicholas McGegan vezényletével.

A trianoni békediktátum tegnapi évfordulója kapcsán A vasárnap muzsikusa ma az Erkel-díjas Kocsák Tibor. A hazai musicalműfaj legeredetibb hangú zeneszerzője ma balettzene-szerzőként mutatkozik be. Nem első ízben. Az ember tragédiája és a Hófehérke című Kocsák-balettokat nagy sikerrel játszotta az Operaház, utóbbinak pedig azóta már több kontinens publikuma tapsolt. Kocsák Tibor a tavalyelőtti Trianon-centenárium alkalmából L. Simon László librettójára, Egervári Attila koreográfus fölkérésére, a Székesfehérvári Balett Színház számára komponálta a Fantomfájdalom című balettzenét. A balett két kadétiskolai barát sorsán keresztül mutatja be az első világháború és a családokat kettéválasztó nemzetcsonkítás történetét. Hisz a főszereplők a trianoni határok által szétszakított család tagjai, akik együtt küzdik végig Galícia és Isonzó poklát, hogy vesztes túlélőkként a nagypolitikai játszmák vétlen áldozataiként folytassák életüket – a határ két oldalán… Az Óbudai Danubia Zenekart a zeneszerző, Kocsák Tibor vezényli.

A mögöttünk álló vasárnapokon ritkán hallható Csajkovszkij-szerzeményeket mutattunk be Önöknek. Ma sem lesz ez másként, habár az orosz romantikus mester egyik legnépszerűbb alkotása, a b-moll zongoraverseny sem marad ki válogatásunkból, amelynek szólistája az 1936-ban született Igor Zsukov, az 1957-es párizsi Marguerite Long zongoraverseny győztese. Bevezetésként mindazonáltal egy újabb ínyencséget, a 75-ös opusszámú, igen dinamikus, egytételes Esz-dúr koncertet játssza a Szovjet Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával, Gyennadij Rozsdesztvenszkij vezényletével. Minthogy a komponista váratlanul bekövetkezett halála kétségeket támasztott a tekintetben, hogyan képzelte a szerzemény esetleges folytatását, Szergej Tanyejev a hagyatékban találat szimfóniavázlatok alapján háromtételesre bővítette a művet. A zenetudomány azonban úgy véli, formailag a Csajkovszkijtól származó egytételes szerkezet lehetett a zeneszerző eredeti szándéka.

Következzék az 1874-ben komponált b-moll zongoraverseny. A felvétel azért tartogat meglepetéseket: Igor Zsukov és a Dimitrij Kitajenko vezényelte Szovjet Akadémiai Szimfonikusok meglehetősen eredetinek mondható tempókkal és dinamikával mutatják föl a közkedvelt mű rejtett értékeit.

Búcsúzóul egy rövidke különlegesség Csajkovszkij tanulóéveiből. A zongorára és vonószenekarra szerzett c-moll Allegro előadásában a Szovjet Rádió és Televízió Szimfonikusainak Vonóskara működik közre.