Zenei kincsestár

Az 1895 és 1991 között élt német zongorista, Wilhelm Kempff Beethoven-játéka első hallásra meghökkentő lehet mindazok számára, akik a romantika utáni, áradó és szenvedélyes olvasatokhoz szoktak. Kempff – híven a családi tradícióhoz, amely a templomi orgonajáték sallangtalan megközelítésmódjában öltött testet – már-már a Bach-játékostól elvárt alapossággal és mértani precizitással játszik. Ami nem is mondható önkényes megközelítésmódnak, tekintetbe véve, hogy 1795-ben megjelentetett, opus 2-es három szonátájában a későbbi nagy újító egyelőre az elődök ismeretéről is tanúbizonyságot tesz. A második, a Largo lassútétel emelkedett, himnikus szépsége talán ki sem domborodhatna, ha nem ilyen fegyelmezett és higgadt megközelítésben kelne életre.

„A reneszánsz reneszánsza.” Tisztelt Hallgatóink! Minden bizonnyal így jellemezhetnénk a legtalálóbban korunk egyik legjelesebb egyházzenei komponistája, az olasz Claudio Dall’Albero kórusmuzsikáját. Hisz a szerző a reneszánsz többszólamúság formavilágához folyamodik, amelyről ismét kiderül, hogy kiapadhatatlan. A fél évezredes tradíciók az ősi liturgikus szövegekkel együtt az időtlenségbe emelik a hallgató lelkét. Különösan olyan avatott előadásban, mint amilyen a cambridge-i Sidney Sussex College Énekkaráé, amelyet David Skinner vezényel. Hallgassák emelkedett lélekkel Claudio Dall’Albero Angyalok miséjét.

Mozart: Varázsfuvola - Sarastro áriája
Előadja: Gregor József, a Magyar Állami Operaház Zenekarát Erdélyi Miklós vezényli.
Rossini: Sevillai borbély - Bartolo áriája
Előadja: Gregor József, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekart Pál Tamás vezényli.
Ránki György: Pomádé király új ruhája - kersztmetszet.
Pomádé - Gregor József, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Oberfrank Géza vezényli.

Műsoron:
1. Éj a spanyol kertekben
2. A háromszögletű kalap - balettzene (részlet)
Előadja. St.Martin in the Fields Kamarazenekar,
Philadelphia Zenekar. Vezényel: Charles Dutoit

A németországi származású zeneszerző a romantikus stílus követője volt. Lipcsei tanulóévei után került Magyarországra, s útja a grófi zenei nevelőségtől a Zeneakadémia katedrához vezetett, Liszt Ferenc
és Erkel Ferenc mellé. Pesten barátkozott össze műveinek kiadójával, Heckenast Gusztávval, akinek pilismaróti házában többször vendégeskedett. Innen kereste fel Visegrádot is, ahol a festői környezet
s a középkori épületek megragadó szépsége zongoraciklus komponálására indította. A darab részleteit Kassai István tolmácsolja.

Ha az orgona a hangszerek királynője, Bach pedig az orgonás zeneszerzők királya, ma igazán előkelő félórát tölthetünk Kevin Bowyer angol orgonaművész társaságában. Elsőként az 534-es jegyzékszámú f-moll Prelúdium és Fúgát halljuk a dániai Odense Szent János templomának orgonáján.

Kevin Bowyer a következőkben a 768-as jegyzékszámú variációsorozatot játssza a „Sie gegrüßet” korál témájára.

Amikor a világszerte ünnepelt olasz mezzoszoprán koloratúrdíva, Cecilia Bartoli a 80-as évek végén föltűnt a zeneélet egén, egycsapásra stílust teremtett. Mozart- és Rossini-szerepei mellett ő lett a barokk áriaéneklés koronázatlan királynője, a virtuóz díszítések bajnoka. 1992-ben, Fischer Györggyel közösen készített lemeze nagyban hozzájárult máig töretlen népszerűségéhez. A lemez műsorán XVII. századi olasz áriák szerepeltek abban a zongorakíséretes formában, ahogyan azokat egy Alessandro Parisotti nevű római zeneszerző a XIX. század derekán közreadta. Parisotti érdeme, hogy olyan, már-már feledésbe merült régi muzsikusok nevét hozta vissza a köztudatba, mint Paisiello, Caccini, Carissimi vagy Cavalli. Így aztán az is megbocsátható neki, hogy gyűjteményében Pergolesi neve alatt egy saját szerzeményét is megjelentette. Ez a Se Tu M’Ami, amelyet Cecilia Bartoli és Fischer György a régi zeneszerzőket megillető stílusismerettel mai válogatásunkban is megszólaltat.

Az 1829 és 1894 között élt Anton Rubinstein neve elsősorban iskolateremtő egyéniségként, az orosz zeneakadémiai képzés megalapozójaként ismert. Szerzeményei viszonylag ritkán hallhatók. Bár a kortársak Liszt méltó vetélytársaként emlegették, Rubinstein maga úgy vélte, az igazi elismertség elmaradásának legfőbb oka, hogy zenéje „a németeknek túlságosan orosz, az oroszoknak túlságosan német.” A 11 éves Rubinstein párizsi hangversenyét Liszt is, Chopin is lelkesedéssel fogadta. A Balakirev vezette nemzeti iskola hívei Mendelssohn és Schumann utánzójának, néha egyenesen amatőrnek kiáltották ki. Pedig 1848 és 1854 között keletkezett első, e-moll szonátája arra vall: a Berlinben és Bécsben tanult, világszerte ünnepelt Rubinstein nem csupán virtuóz zongoristaként méltó a figyelemre. A zongoránál a taiwani születésű, Amerikában zenésszé lett Han Chen.

Ezekben a tikkasztó napokban nem kell különös képzelőerő ahhoz, hogy az ember Marokkóba vagy Tuniszba álmodja magát. Talán csak egyvalami hiányozhat a képzeletbeli afrikai kalandhoz: a helyi muzsika. Ma este ebben lesz részünk a kissé derűs nevű, világszerte közkedvelt világzenei formáció, a Mishmash együttes felvételeinek hála, akik egy karaván útját idézik meg európai és afrikai hangszerek, népzene és jazz izgalmas elegyével. De hisz erre utal a nevük is: a mismás az angol mishmash nyomán lopakodott be a magyar szótárba, és eredetileg is valamiféle egyveleget, kotyvalékot, zagyvalékot jelent. Kívánunk Önöknek sivatagi banditáktól mentes utazást!

Johann Sebastian Bach: C-dúr szonáta BWV 966
Schumann: g-moll szonáta Op.22
Előadja: Szvjatoszlav Richter - zongora.

"Több kiváló zeneszerzőt ismerünk, akik katonatisztként,
tisztviselőként, netán orvosként indultak el életpályájukon.
Ritka eset, hogy valaki - mint Beliczay - mind polgári állásában,
mind a zeneművészet terén kiváló teljesítményt nyújtson."
- Ezzel a gondolattal ajánlja figyelmünkbe Kassai István zongoraművész
a MÁV Szimfonikus Zenekar lemezét, amely az 1835-1893 között élő
komponista Op. 36-os Szerenádját és Op.45-ös I. d-moll szimfóniáját
tartalmazza. Karmester: Gál Tamás

Ha az Újkor kezdetei egybeesnek az individuum jelentőségének előtérbe kerülésével, Bach szólóhegedűre szerzett partitái, illetve szonátái kétségkívül ennek az újfajta világérzékelésnek tanúbizonyságai. Hisz míg a korabeli muzsikus legfőképp közösségi használatra – liturgikus vagy reprezentációs céllal – alkotott, ezek a mindörökre egyedülálló szerzemények a világegyetem kozmikus magányával szemező, a lét alapkérdéseivel szembesülő, pascali módra filozofáló egyén igaz vallomásai. A Warner Kiadó nemrégiben megjelentetett dupla lemezén az ifjú amerikai fenomén, Augustin Hadelich játssza a hat művet megejtő technikával, Bach esetében nélkülözhetetlen fegyelemmel, mégis muzikálisan. Hallgassák átszellemült lélekkel az 1044-es jegyzékszámú, 2., d-moll Partitát, zárótételében az önálló koncertbravúrként is ismert Chaconne-nal.

A műsorban részleteket idézünk fel a Thais és a Werther című operából.

Előadja a St.Martin Akadémia Kamarazenekara.

Előadja a Pro Cantione Antiqua énekegyüttes, vezényel: Mark Brown.