Elhangzott: 2020.11.08. 09:04
Adás információk:
Szerkesztő: Marton Árpád
Archívum: 
hallgassa meg!
A vasárnap muzsikusa minden idők alighanem legelegánsabb komponistája, Felix Mendelssohn-Bartholdy lesz. Noha 1809 és 1847 között lezajlott életpályája Mendelssohnt a romantikusok nemzedékéhez kapcsolja, kivételes neveltetése, a klasszikusokéhoz méltó arányérzéke és visszafogottsága némiképp kívül rekeszti Mendelssohnt kortársainak világán. Nem volt vívódó alkat, mint Brahms, lánglelkű pozőr, mint Liszt, megszállott, mint Schumann vagy tragikusan elragadatott, mint Csajkovszkij. Mendelssohn világ életében a tisztaságot és a fényt kereste szerzeményeiben, nem feledkezve meg jómódú családi örökségéről, amely a muzsikát az előkelőségek világába szolgáló belépőjegynek tekintette. Ma zenekari nyitányaiból hallunk négy remek szerzeményt Claudio Abbado és a Londoni Szimfonikusok remek fölvételéről. Ezek a szerzemények kevésbé szenvedélyesek a szimfonikus költeményeknél, de jóval nagyobb érzelmi távlatokat fognak át, mint – például – a concerto grosso vagy a szerenád. Míves és nívós alkalmi muzsikák, filigrán vésetekkel pompázó, ezüst ötvösremekek. Mendelssohn káprázatos iparművészeti csodái közül elsőként a bécsi fúvószenék legszebb hagyományait életben tartó Fúvószenekari nyitányt halljuk. A szerzemény egy mindössze 15 esztendős komponista hódolata a nagyok életműve előtt.
A következő Mendelssohn-nyitány, amely sejtelmes tónusával Mahlert előlegezi meg, két Goethe-vers nyomán énekli meg Prospero regebéli utazását a hűs tenger hullámain. Mendelssohn ezúttal csakugyan a romantika gyökeréhez, az ismeretlent meghódító hős mítoszához fordul ihletért. Nem hiába: a Prospero utazása egyike a romantika legelragadóbb zeneműveinek, Liszt szimfonikus költeményeit idézően illusztratív zenei freskó.
Mendelssohn 1835-ben komponált nyitányt a szép Melusina története nyomán: a tündérről, aki az emberek világában tett látogatását követően kénytelen visszatérni légies, ám az emberi élet fájdalmainak és örömeinek híján való tündéréletébe.
Mivel is fejezhetnénk be Mendelssohn nyitányainak fölidézését, ha nem egyik legismertebb szerzeményével, a Szentivánéji álom című szvit nyitányával? Mi sem jellemzőbb Mendelssohn példás zenei iskolázottságára, mint hogy ezt a makulátlan remeklést mindössze 16 esztendősen vetette papírra…
2020. november 22.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...A vasárnap muzsikusa, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb zongoraművésze, a norvég Leif Ove Andsnes Schubert utolsó szonátáit tartalmazó albumáról ma a 959-es jegyzékszámú, A-dúr szonátát halljuk. Noha Schubert utolsó előtti szonátája – fényes alaphangnemének dacára – márványsúlyú zenei gondolatokkal birkózik a kezdőtételben, a zenei folyamat előrehaladtával ez a Beethovenre utaló hang mindinkább átadja helyét a dalszerű, mi több: a könnyeket könnyedségre váltó tónusnak. A lassútétel szelíd panaszára kifejezetten játszi Scherzo hoz vigaszt. A zárótétel magával ragadó témája olyan üde, hogy Mozart-rondónak is beillenék. Mindennek eredményeképpen olyasféle érzés alakul ki a hallgatóban, mint amikor egy hatalmas tölgyfa váratlanul akácvirágokba borul. Íme Schubert, akit a nagyszabású formák világában is hatalmába kerít a sebezhetőség, a törékenység és az őszinte érzelmesség.
Schubert A-dúr szonátája után Leif Ove Andsnes Robert Schumann Lisztnek dedikált, 17-es opusszámú, C-dúr fantáziájának zárótételét játssza.
|
2020. november 15.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...A vasárnap muzsikusa napjaink egyik legfoglalkoztatottabb zongoraművésze, az 1970-ben született, norvég Leif Ove Andsnes. A bergeni zeneakadémia 19 éves növendéke az Edinburghi Fesztiválon hívta föl magára a zenei világ figyelmét, és karrierje azóta is töretlen. A nagy világlapok zenekritikusai korunk egyik legjelentősebb zongoristájaként méltatták a művészt, aki Lipatti, Richter és Michelangeli mellett a magyar Anda Gézát tekinti példaképének. Mind a zenekari, mind a szóló, mind pedig a kamarazenei irodalomban otthonosan mozog. Most a Schubert utolsó szonátáit tartalmazó albumáról halljuk a 958-as jegyzékszámú, c-moll szonátát.
Schubert c-moll szonátája után Leif Ove Andsnes a Birminghami Szimfonikusokkal, Simon Rattle dirigálásával Brahms 1., d-moll koncertjének nyitótételét játssza.
|
2020. november 08.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...A vasárnap muzsikusa minden idők alighanem legelegánsabb komponistája, Felix Mendelssohn-Bartholdy lesz. Noha 1809 és 1847 között lezajlott életpályája Mendelssohnt a romantikusok nemzedékéhez kapcsolja, kivételes neveltetése, a klasszikusokéhoz méltó arányérzéke és visszafogottsága némiképp kívül rekeszti Mendelssohnt kortársainak világán. Nem volt vívódó alkat, mint Brahms, lánglelkű pozőr, mint Liszt, megszállott, mint Schumann vagy tragikusan elragadatott, mint Csajkovszkij. Mendelssohn világ életében a tisztaságot és a fényt kereste szerzeményeiben, nem feledkezve meg jómódú családi örökségéről, amely a muzsikát az előkelőségek világába szolgáló belépőjegynek tekintette. Ma zenekari nyitányaiból hallunk négy remek szerzeményt Claudio Abbado és a Londoni Szimfonikusok remek fölvételéről. Ezek a szerzemények kevésbé szenvedélyesek a szimfonikus költeményeknél, de jóval nagyobb érzelmi távlatokat fognak át, mint – például – a concerto grosso vagy a szerenád. Míves és nívós alkalmi muzsikák, filigrán vésetekkel pompázó, ezüst ötvösremekek. Mendelssohn káprázatos iparművészeti csodái közül elsőként a bécsi fúvószenék legszebb hagyományait életben tartó Fúvószenekari nyitányt halljuk. A szerzemény egy mindössze 15 esztendős komponista hódolata a nagyok életműve előtt.
A következő Mendelssohn-nyitány, amely sejtelmes tónusával Mahlert előlegezi meg, két Goethe-vers nyomán énekli meg Prospero regebéli utazását a hűs tenger hullámain. Mendelssohn ezúttal csakugyan a romantika gyökeréhez, az ismeretlent meghódító hős mítoszához fordul ihletért. Nem hiába: a Prospero utazása egyike a romantika legelragadóbb zeneműveinek, Liszt szimfonikus költeményeit idézően illusztratív zenei freskó.
Mendelssohn 1835-ben komponált nyitányt a szép Melusina története nyomán: a tündérről, aki az emberek világában tett látogatását követően kénytelen visszatérni légies, ám az emberi élet fájdalmainak és örömeinek híján való tündéréletébe.
Mivel is fejezhetnénk be Mendelssohn nyitányainak fölidézését, ha nem egyik legismertebb szerzeményével, a Szentivánéji álom című szvit nyitányával? Mi sem jellemzőbb Mendelssohn példás zenei iskolázottságára, mint hogy ezt a makulátlan remeklést mindössze 16 esztendősen vetette papírra…
|
2020. november 01.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...Mindenszentek napját Franz Schubert monumentális Esz-dúr miséjével ünnepeljük. A lenyűgöző művet Schubert 1828 júniusa és ősze között komponálta, de néhány héttel később bekövetkezett halála miatt sohasem hallhatta. Az ünnepi vasárnap muzsikusai Helen Donath, Brigitte Fassbaender, Francisco Araiza, Dietrich Fischer-Dieskau továbbá a Bajor Rádió énekkara és Szimfonikus Zenekara Wolfgang Sawallisch vezényletével. |
2020. október 25.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...A klasszikus zene egyik alapműfaja legújabb kori továbbélésének lehetnek tanúi, ha velünk tartanak a vasárnap muzsikusa, korunk egyik vezető hegedűművésze, Joshua Bell és a David Zinman vezényelte Baltimore-i Szimfonikusok két remek fölvételének idejére. A hegedűverseny az olasz barokk virtuóz csillogásában leli föl eredetét. Olasz mesterektől tanulta el Bach is, aki jelentősen át is formálta a szóló és a zenekari kíséret viszonyrendszerét. A műfaj Haydn, Mozart és Beethoven kezén mind személyesebb és szenvedélyesebb hangot ütött meg, mígnem a romantika idején – elsősorban Paganini, Mendelssohn, Csajkovszkij révén – a legcsillogóbb, legelegánsabb koncerttermi műfajjá vált. A romantikus virtuózkultusz után a huszadik század a szimfonikus hangzás és kifejezés törekvéseit hozta. Ma ennek két szép tanúbizonyságát halljuk. Noha a háború fenyegető árnyaiban keletkezett, Samuel Barber 1939-ben szerzett hegedűversenye egy letűnt, békeidős, idilli és romantikus világ nosztalgiáit ébreszti a hallgatóban.
Samuel Barber elhangzott hegedűversenyének keletkezésével egyidőben, 1939-ben készült el William Walton tradíciók és újító irányzatok határán egyensúlyozó, virtuóz koncertje is, amelyet Jascha Heifetz fölkérésére komponált. |
2020. október 18.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...A vasárnap muzsikusa ma ismét az 1883 és 1969 között élet svájci karmester, Ernest Ansermet. Ernest Bloch, Nikisch Artúr és Wilhem Furtwängler zenei pártfogoltja, akit leginkább Sztravinszkijjal és a Gyagilev-féle orosz balettel folytatott úttörő munkája révén ismert meg a nagyvilág, 1918-ban megalapította saját zenekarát, a La Suisse Romande együttesét. Hogy méltán váltak a huszadik századi klasszikusok élvonalbeli interpretátoraivá, ezt Debussy Képek-sorozatának most következő felvétele is igazolja.
Ernest Ansermet és a La Suisse Romande Zenekar felvételeitől mára Schumann a-moll koncertjének Allegro affettuoso nyitótételével búcsúzunk. A szólista Clara Haskil.
|
2020. október 11.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...Hamisítatlan komolyzenei slágerparádé vár Önökre, ha velünk tartanak a vasárnap muzsikusa, az 1883 és 1969 között élet svájci karmester, Ernest Ansermet fölvételeinek megidézésében. Habár eredetileg matematikai tanulmányokat folytatott, sőt katedrát is kapott a lausanne-i egyetemen, Ansermet olyan mesterek mellett vált elsőrangú muzsikussá, mint Ernest Bloch, Nikisch Artúr és Wilhem Furtwängler. 1914-ben megismerkedett Sztravinszkijjal, és hamarosan a Gyagilev-féle orosz balett karmestereként aratott sikereket. Sztravinszkij mellett olyan mesterek bízták rá darabjaik első bemutatását, mint Prokofjev, Honegger, Britten és Satie. 1918-ban megalapította saját zenekarát, a La Suisse Romande együttesét, amelynek élén közel fél évszázadon keresztül vezényelt esősorban huszadik századi klasszikusokat. Most is velük játssza Manuel de Falla spanyol népies szvitjét, A háromszögletű kalapot. Ezt a szerzeményt is Ansermet és együttese vitte közönség elé első ízben, 1919-ben. Az énekes szólista nem kisebb művész, mint Teresa Berganza.
Ernest Ansermet és a La Suisse Romande Zenekar A háromszögletű kalap után de Falla egyfelvonásos operájából, a La vida brevéből játssza a közjátékot és tánczenét.
Ernest Ansermet és a La Suisse Romande Zenekar felvételeitől mára Schumann a-moll koncertjének Intermezzójával búcsúzunk. A szólista Clara Haskil.
|
2020. október 04.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...Ma délelőtt vérbeli zenei parádé részesei lehetnek, ha velünk együtt fölidézik a Londoni Filharmonikusok és az 1913 és 1958 között élt spanyol karmester, Ataúlfo Argenta minden bizonnyal utolsó, 1958-ban megjelent, nagyszerű lemezét. Az előadókon kívül első szerzőnk is a ritkábban megidézettek közül való. Moritz Moszkowski 1854-ben született Breslauban, módos lengyel zsidó család leszármazottjaként. Zenei pályafutásának egyik első diadala az volt, amikor Liszt oldalán játszhatta a kétzongorás versenyt. 1925-ben bekövetkezett halálakor 266 szerzeményt számláló életmű maradt utána a lehető legkülönfélébb műfajokban. Spanyol táncai a századforduló reprezentatív és könnyed koncertzenéjének legjavával is fölveszik a versenyt, mi több: maguk a spanyol komponisták is büszkék lehetnének rájuk. Most az 1876-ból való első sorozatot halljuk.
Ibéria hangulata nem csupán az imént elhangzott Spanyol táncok szerzőjét, Moritz Moszkowszkit bűvölte el, de Csajkovszkij is. Az orosz romantika nagy mesterét most mégis hazájába követjük D-dúr hegedűversenyével, amelynek szólistája egy valódi hegedűs legenda, az 1906 és 1991 között élt Alfredo Campoli. Noha a római születésű művész családi jogon vált az olasz zenei tradíciók örökösévé – apja a Santa Cecilia zenekar koncertmestere, édesanyja a Scala dívája volt -, ötéves korában a család Londonba költözött, így angol hegedűművészként vált világhírűvé. Azon kevesek közé tartozott, akik bár birtokában voltak egy Stradivarinak, szívesebben játszottak más hangszeren – Campoli egy Rocca márkájú, XIX. századi hegedűn.
|
2020. szeptember 27.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...Sokat elárul a zenehallgatási szokások változásáról, hogy bizonyos komolyzenei szerzemények, amelyeket ma hangversenytermi körülmények között, átszellemült hangulatban élvezünk, keletkezésük idején egészen más funkciót töltöttek be: szórakoztatózene, zenei ínyencség gyanánt tálalták föl őket. És többnyire nem is a koncertpódium merev külsőségei között! Mozart idejében az olyan műfajok, mint a szerenád, a cassazione, a divertimento vagy a Finalmusik legtöbbnyire a szabad ég alatt, fáklyafénynél vagy épp a lombok árnyékában hangzottak föl. Az sem számított kivételes esetnek, hogy a zenemű tisztelgő felvonulás, ünnepi processzus része volt, és előadása közben a zenészek egyik kertből a másikba vonultak. Salzburgban a hercegérsek nyári rezidenciája, a Mirabell-park adott otthont a legtöbb könnyed zenei fényűzésnek, de a bécsiek sem panaszkodhattak: egyes arisztokraták saját parkjaikat nyitották meg a zenekedvelő nagyközönség előtt, de a köztereken és a Prater kedélyes ligeteiben is folyton szólt valami igényes hangszeres muzsika. Amikor Végh Sándor és a salzburgi Camerata Academica zenekara lemezre vette Mozart szórakoztatózenéit, érzékelhetően az a cél lebegett a szemük előtt, hogy pátoszmentesen, a Mozart-korabeli szelősséggel és könnyedséggel szólaltassák meg a darabokat. Ezért is különös élmény az ő előadásukban hallgatni őket. A szabadtéri hangverseny lezárásaképpen ma is ők muzsikálnak. Elsőként a 204-es Köchel-számú, D-dúr Szerenádot játsszák. A mű 1775 augusztusában hangzott föl a salzburgi egyetem logikai szemeszterét lezárandó.
Végh Sándoréktól és Mozart kedélyes salzburgi szabadtéri koncertjeitől a 101-es Köchel-számú Négy kontratánccal búcsúzunk, majd muzsikusaink a 215-ös jegyzékszámú D-dúr induló hangjaira vonulnak el az őszi és téli koncertek helyszínei felé.
|
2020. szeptember 20.
vasárnap
9:04 |
|
A vasárnap muzsikusa
Szerkesztő: Marton Árpád
» bővebben...Amikor Végh Sándor és a salzburgi Camerata Academica zenekarának kivételes finomságú, ugyanakkor bámulatosan tónusgazdag fölvételein hallgatjuk Mozart különféle műfajú szórakoztató muzsikáit, méltán nyűgöz le bennünket Mozart zenéjének tökéletes kiegyenlítettsége és magas művészi színvonala. Végh Sándorék gyűjteményes kiadása egyrészt alkalmat teremt rá, hogy meggyőződjünk arról: a Mozart-életmű korai, salzburgi szakaszában éppolyan kifogástalan szerzemények keletkeztek, mint a tragikusan hamar bekövetkezett utolsó fázisban, Bécsben. Másfelől azt is érzékelhetjük, hogy Mozart még az egyszeri megszólaltatásra rendelt, alkalmi szerzeményekben sem tagadta meg a nagy szimfonikus és színpadi zeneszerzőt. 100-as Köchel-számú, D-dúr szerenádjának egyik-másik tétele akár önálló kürtversenyként, fúvós sinfonia concertante módján is élvezhető! Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy a salzburgi egyetemisták szemeszterét egy 13 esztendős fiúcska búcsúztatta ezzel a pompás zeneművel, oszthatjuk a kortársak elképedését és a Mozart-papa büszkeségét. A szerzeményt a 62-es jegyzékszámú induló vezeti be.
Egy kontratánc az ifjú és hat Ländler a felnőtt Mozart tollából – részint a szerző tánc iránti, olthatatlan vonzódását bizonyítandó, részint azt, miképpen jelent meg a fényűző táncszálákban a vidék muzsikája.
Befejezésül Mozart utolsó éveinek egyik megrendítő dokumentuma, az üvegharmonikára szerzett fantázia hangzik föl. Mozart pár krajcár fejében írta az egzotikus hangszerre, zenei látványosság gyanánt, de hogy zenei mélységeit a nyomor sem kezdhette ki, abból is kitetszik, hogy zenekari átiratban, hegedűszólóval is igazán megrendítő.
|
