Életre-való

A vértanúk, erőt adnak az egyháznak, segítenek előrejutni az emlékezésben, a hűségben és az imádságban. A mártírok életüket adták az evangéliumért, kitartva saját hivatásukban, az apostoli küldetésben. A XX. század magyar tanúságtevői közé sokan tartoznak olyanok, akiknek talán a nevét sem ismerjük, emlékük lassan a feledés homályába vész. Pedig hitük, egyházhűségük, felebaráti kötelességük teljesítéséért hurcolta meg és oltotta ki életüket a diktatórikus hatalom. Mindannyian megmenekülhettek volna minden szenvedéstől, ha átállnak az egyházellenesek oldalára. De Ők Krisztus ügye mellett maradtak, kitartó hűségben vállalva ennek minden megalázó következményét. Köszöntöm a hallgatókat Berta Kata vagyok! A székesfehérvári egyházmegye egy olyan emberre emlékezik, akinek neve 65 évvel ezelőtt a sajtó címlapjain gyakran szerepelt, hazug módon, negatív fényben feltüntetve. Az 1950. december 19-én letartóztatott Bozsik Pál nyugalmazott egri főegyházmegyés papra, akit 1951. június 28-án a Grősz-per másodrendű vádlottjaként 10 év börtönre ítéltek. A hatóságok tudták, hogy jóformán mindegy, hány évet mérnek rá. Egészségi állapota ekkor már rég megrendült, és hamarosan 1952. június 3-án a váci rabkórházban el is hunyt. Életpályájáról, halálának körülményeiről Mózessy Gergely püspöki levéltáros, egyháztörténész végzett kutatásokat, hogy újabb adalékokat szolgáltasson róla. Akiről talán méltóbban kellene megemlékezünk, úgy mint vértanú papunkra.