Életre-való

Pierluigi Cameroni, a szalézi rend egyetemes posztulátora mindenekelőtt Sándor István hitbeli tanúságtételének értékére hívta fel a figyelmet. Felidézve gyermekkorát és fiatalságát, kihangsúlyozta azt a tényt, hogy ő a családjában és a plébániáján kapta meg és érlelte hitének magját, amiről aztán a mártíromságig menően tanúságot tett. A szülői házban István gondos nevelést kapott. Ekkoriban minden katolikus családban természetes volt a keresztény életre való felkészítés, így az elsőáldozás és a bérmálkozás is...
Don Cameroni kiemelte, hogy Sándor István tanúsága és boldoggá avatásának ajándéka a szolnoki közösség számára különösen erőteljesen hordozza azt az üzenetet, hogy meg kell erősíteni a család lényegi szerepét a hit átadásában, hiszen nem gondolhatunk új evangelizációra anélkül, hogy ne éreznénk felelősséget az evangélium családoknak való hirdetéséért és ne támogatnánk őket a nevelés feladatában.
Sándor István alakja hatvan évvel a halála és húsz évvel a vallásszabadság magyarországi visszanyerése után hatalmas emberi és keresztény dimenzióval bír. Ő kora ifjúságától arra vágyott, hogy Isten és testvérei szolgálatának szentelje magát a fiatalok nevelésének nagylelkű feladatában Don Bosco lelkisége szerint. Ezért képes volt erős, Istenhez és testvéreihez hű lelket ápolni magában, ami a próba percében először ahhoz segítette hozzá, hogy ellenállhasson a konfliktushelyzeteknek, majd hogy kiállja élete odaadásának legnagyobb próbatételét. Boldoggá avatása, ahogy azt számos tanú is megerősítette, vigasztalást és bátorítást jelent ahhoz, hogy a keresztény hitélet újjáéledjen a magyar nép között - emlékeztetett a posztulátor.