Szépség - Szalon

Senki sem próféta a maga hazájában - a bibliai szállóige talán senkire sem alkalmazható több joggal, mint a 60 éve elhunyt arisztokrata zsenire. Bármibe fogott, maradandót alkotott - igazolva ezzel egy másik igazságot: a tehetségnek nincs műfaja. Rácáfolva egyúttal arra a vélekedésre, miszerint a polihisztorok kora leáldozott. Ez a megkésett reneszánsz ember éppolyan kimagasló tehetséget mutatott a képzőművészetben, mint irodalmi téren; diplomáciai rátermettsége önmagában is történelmi helyet jelöl ki számára nemzeti emlékezetünkben, irodalmi szervezőmunkájával pedig felkarolta és túléléshez segítette az erdélyi magyar irodalmat a Trianon utáni évtizedekben. Székely Bertalan festőtanítványának rajzai páratlan rajzkészségről és egyéni látásmódról tanúskodnak - Tamási Áron Ábel-trilógiáját mindmáig az ő ironikus tollrajzaival forgatjuk a legtöbb kiadásban. Kisbán Miklós írói néven publikált novellisztikájért és színpadi műveiért olyan nagyságok lelkesedtek, mint Ady Endre vagy Móricz Zsigmond. De ugyanő volt az a modern látásmódú színházi szakember, aki operaintendánsként kiharcolta a két Bartók-remek, A fából faragott királyfi és A kékszakálú herceg vára bemutatását. Biztosra ment: személyesen gondoskodott a díszletek és a jelmezek látványvilágáról. Ha pedig a maradi karmesterek haragját sikerült is magára vonnia, manőverező taktikáját ellenben Sopron és a Dél-Dunántúl megtartása fényesen igazolja - Bánffy gróf ekkoriban ugyanis külügyminiszterként kamatoztatta sokoldaló tálentumait. Ezen a posztján sem tűrte meg sokáig a középszer. Bánffy gróf azonban nem csüggedt: képzőművészeti tanácsokkal látta el barátját, Klebelsberg kultuszminisztert, majd - horribile dictu - román állampolgárságért folyamodott, hogy a szülőföldön való boldogulásra adjon példát a hazájuktól elszakított magyaroknak. Az általa pártfogolt Erdélyi Helikon irodalmi mozgalma jelentős irodalmi művek sokaságát dajkálta. Az alapító ezenközben Ember tragédiáját rendezett a szegedi Dóm téren, abban pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett, hogy a II. világháborút követően kijárta Kolozsvár harcok nélküli átadását. Nemzetéért viselt fáradalmai nem maradtak viszonzatlanul - igaz, a hála kissé magyarosra sikeredett. Itthon románbérencnek bélyegezték, a román hatalom pedig gyanúval szemlélte felforgató működését. Társadalomkriktikai korrajza, az Erdély-trilógia miatt saját osztálya közösítette ki, a kommunista ideológusok ellenben dekadens műkedvelőként emlegették. Szegénységben halt meg, két hazától számkivetetten. Első köztéri szobrát tavaly júniusban, magánadakozásból állították fel a szegedi Panteonban. A kiállítás országjárása során remélhetőleg sokaknak sikerül megismerkedniük egy ismeretlen, kései magyar polihisztorral és reneszánsz emberrel.