Pályám emlékezete

Az olvasóközönség eddig jobbára sikert aratott német fordításaiból ismerheti az írót. Hazai bestseller lett Albert Speer és Leni Riefenstahl emlékiratainak magyarítása. A korábban novellákkal jelentkezett szerző - pályatársai és saját véleménye szerint is - élete fő művét publikálta a közelmúltban. Egyszerre memoár és fejlődésregény a könyve, emléket állít benne magának és családjának, elmeséli a tündöklő ifjúságot és az azt körülvevő Kádár-korszakot, ahogyan ő látta és tapasztalta. Nyelvészkedő, történelmi-filozófiai érdeklődésű honfitársunk igen sokat utazott és rendszerint nem egyedül, számos emlékezetes szerelme volt a nagyvilágban. De mindig hazajött. Jó néhány nyelven beszél és olvas, ám az anyanyelvéhez a leghűségesebb.

A jó emlékezetű Röpülj, páva! vetélkedő első díját 1981-ben egy felvidéki magyar lány nyerte, aki akkor már Budapesten tanult, az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Sokáig nem akart hivatásos énekes lenni, de életében minden efelé terelte, s végül ez lett a sorsa, amit sosem bánt meg. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, emellett sikeres pedagógus. Óraadó volt a Liszt Ferenc egyetemen és csaknem húsz évet tanított a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskolában, ahol tanítványai vették át tőle a stafétabotot. Pilisszentlászlón él régész férjével, két gyermekük és négy unokájuk van. Csodálatos kertjükben sokat időzik, s énekszóval beszélget a madarakkal.

A NAP Kiadónál három kötetben jelent meg a szerző politikusként eltöltött négy évének részletes krónikája. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagjaként részt vett a párttá alakult szellemi mozgalom rendszerváltó tevékenységében. Ő azonban nem szereti és nem is használja ezt a kifejezést, helyette a változás, fordulat vagy átmenet meghatározást alkalmazza. Békés filosz életében nagy változást jelentett az 1987 és 90 közötti forrongó időszak. Korábban nem voltak politikai ambíciói, de a történelem fordulata ezt a helytállást követelte meg a becsületes honpolgártól. Tartozott ezzel az önéletírói vallomással a kortársaknak és az utókornak is, hiszen e rendkívül nehéz időben tanúja és cselekvő részese volt a sorsfordító változásoknak.

László György a Kolozsvár melletti Türe községben él, amely egyben szülőfaluja és felnevelő tájhazája is. Harmadik éve jelentetik meg a szűkebb pátria folyóiratát Horváth Zoltánnal, a HANGYA Egyesület igazgatójával. A HONVILÁG nevű lapnak különösen a képzőművészeti anyaga meglepően színvonalas. Író és költő szerzői javarészt erdélyi magyarok, de az anyaországból is vannak rendszeres munkatársaik, mint például Aniszi Kálmán és Fazakas Ferenc. Verseket, kisprózákat, könyvismertetéseket jelentetnek meg, de a társadalom egyéb témái: régészeti, nyelvészeti tanulmányrészletek vagy a régiószintű autonómiáról formált gondolatok is helyet kapnak benne.
A lapkészítők - célkitűzésükhöz híven - tisztességgel szolgálják a kisközösséget.

Falusi iparos családból származik, mindkét nagyapja kovácsmester volt. Felmenőitől származik az orosz nyelv iránti érdeklődése és rigmusszerző képessége, amit maga sem tart valódi poétai tehetségnek, de szívesen űzi a mesterséget, mert a családtagoknak, barátoknak örömet szerez vele. A humornak minden válfaját kedveli. Orosz-német szakot végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A legtöbben germanistaként ismerik, de bolgár felesége és a kiterjedt rokonság révén a bolgár nyelv és irodalom szerelmese is lett. 1989-90-ben a semmiből teremtett német tanszéket Szombathelyen, a tanárképző főiskolán. Az itt töltött évek voltak életének legsikeresebb esztendei. Ma már nyugdíjas és teljes idejét legszeretettebb tevékenységének: a műfordításnak szentelheti.

Bence Lajos József Attila-díjas költő az idén kapta meg a Balassi-kard kitüntetést. Sokféle kulturális tevékenység fűződik nevéhez, volt középiskolai tanár, televíziós szerkesztő és lapszerkesztő, egyetemi oktató és publicista, egyszóval:szűkebb pátriája irodalmi mindenesének tekinthető. Valójában azonban mindig költő szeretett volna lenni és most - nyugdíjasként - az a vágya, hogy végre csak lírai életművének szentelhesse idejét. Egyik háromnyelvű unokájának beszédfejlődése és ennek nagyapai segítése sajátos inspirációt jelent neki. A telefoninterjú végén a költő egy közelmúltban született "istenes" versét olvassa fel, amelynek aktualitása lehet a mi életünkben is.