Pályám emlékezete

1946-ban született, sokáig nagyon szeretett szülővárosában: Hódmezővásárhelyen élt. Egyetemi tanulmányait elhanyagolta, de autodidakta módon mindent megtanult, amire lírikusként és publicistaként szüksége volt. A pályakezdés nehézségei közepette is mindig akadt, aki biztatta, , segítette. Sokat köszönhet Grezsa Ferencnek és Ilia Mihálynak. A rendszerváltozás környékén elérkezett az idő, hogy Budapesten is szerencsét próbáljon. Idősebb költőtársai, mesterei közül Vas István és Pilinszky János támogatta. A Magyar Nemzet és az Új Ember hasábjain olvashattuk prózai írásait. Gyermekvers-köteteit maga illusztrálta. Felnőtt lírájában fontos szerepet játszott két nagy elődje: József Attila és Weöres Sándor. 1956 - számára is csillagként fénylő emlék, gyermekként is nagy élménye volt, verseskötete és interjúgyűjteménye is van a magyarok hősies forradalmáról.

Tasnádi Edit ma a legismertebb és legbecsültebb török műfordítók egyike. Magyar-török szakot végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Évtizedekig a Magyar Rádió Külföldi Adások Török Szekciójának
lelkiismeretes munkatársa volt. Már közben is sokat tolmácsolt és a műfordításba is belekóstolt. Rádiós pályafutása után öt évet az ankarai egyetemen is oktatott. Amikor nyugdíjba ment, végre teljes idejét és energiáját a fordításra fordíthatta. Ezt a munkát sosem érzi kötelező penzumnak, mindig gyönyörűségét leli benne. A legismertebbek manapság a Nobel-díjas Orhan Pamuk regényeinek magyarításai, de ő fordította törökre Mikes Kelemen Törökországi leveleit is.

A 70. életévében lévő tudós kutató, tanár, kiállításrendező és megannyi kitűnő szakkönyv szerzője életéről, munkájáról mesél megragadó módon. Mondhatni: beszélgetőtársam a riportalanyok gyöngye, aki élvezettel és élvezetesen beszél mindarról, ami érdekli. Hivatásának magas színvonalú képviseletét és szép családi életét tekintve is például szolgálhat tehetsége, szorgalma, hűsége, elkötelezettsége. A magyar bor történetéről és minden borászati, kertészeti témában érdemes tőle tanulni. Kisoroszi házuk kertjében és a Duna-parton nyolc unokájával szokott játszani.

Debrei Éva festőművész Karácsondon él. Tagja az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak, számos önálló és közös kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt. Alkotótáborokban, festőversenyeken is találkozhatunk képeivel, nem egyszer a díjnyertesek között. Polgári foglalkozása sokáig a számszaki, könyvelői területen tartotta, akkor még csak nemes hobbyja volt a rajzolás, festés. Azután különös, nem szokványos módon egy betegség "szabadította fel". Rokkantnyugdíjasként immár teljes szívvel-lélekkel azt csinálhatja, amire született. Témáiról, műfajairól, vonzalmairól mesél a telefoninterjúban.

Ambrus Lajos prózaíró legtöbb idejét egyházashetyei műemlékházában és kertjében meg szőlőjében tölti. Mintha Berzsenyi Dániel és Madách Imre nyomdokaiba lépve azt bizonyítaná: a szellemi ember is lehet jó gazda. Nemcsak talentumaival, hanem gyümölccsel, növénnyel, az élő természettel bensőséges viszonyban létezve. Legutóbb megjelent könyve szubjektív Várostérkép Gyuláról, a szülőhelyéről. Ez idő szerint egy pomológiai művön: a Nagy Almáskönyvön dolgozik,az albumot talán Karácsony ünnepére kézhez kapjuk. Addig 2021-es naptárkiadványát lapozhatjuk, amely művészeti csemege: Neogrády Antal elveszettnek hitt, pompás akvarelljei felhasználásával készült.

Az emlékezések könyvét 2019-ben adta ki a KORTÁRS Kiadó. Miért készült húsz esztendeig? Mert az író halála után Szentkuthy Miklós titkárának, házi irodalomtörténészének rengeteg más dolga is akadt. Harminc év alatt tizenhat könyvet jelentetett meg a szerző hagyatékából, ezek nagyrészt kéziratban voltak, illetve korábban magánkiadásban jelentek meg. A külföldi fordítások is az általa vezetett Szentkuthy Alapítvány jóvoltából sokasodtak meg. Tompa Mária szinte "társszerzőjévé" lépett elő a huszadik század egyik legeredetibb tehetségének, akinek még mindig nincs megérdemelt helye a magyar irodalomtörténet kánonjában.