Színházi disputa

A szakma és a közönség közös elismerése, azaz a Kaszás Attila-díj idei jelöltjei lesznek a mai Színházi disputa fókuszban. A díjat még 2008-ben alapították, azzal a céllal, hogy olyan magyar ajkú színművészeknek adják, akik - amellett, hogy kiemelkedő mesterségbeli tudással bírnak - jelentős közösségépítő szerepet is vállalnak színházukban, ahogyan azt a díj névadója, Kaszás Attila is tette.

Idén is kialakult a három végső jelölt mezőnye, akik közül a közönség szavazatai alapján dől el, hogy végül melyikőjük nyeri el a díjat.

A három jelölt, azaz Rusznák András, Fándly Csaba és Gulácsi Tamás közül az utóbbi két színművésszel beszélgetünk.

Zenei szerkesztő: Csiba Lajos

Egy különleges, nyári, amatőr színjátszócsapatról beszélgetünk, melynek tagjai idén nyáron huszadik alkalommal gyűlnek össze egy hétre, hogy a végén bemutatót tartsanak munkájukból. Vendégünk a Vallai Péter által alapított Actorfield elnevezésű társaság két tagja, Valcz Péter és Avar Zoltán.

Hogyan kezdődőtt? Hogyan hatott az alapító sajnálatos halála a társulatra? Születhet-e egy amatőr színjátszócsoportból legenda, és vajon hogyan? Ilyen kérdésekre keressük a választ.

A mai Színházi Disputában az egy éve elhunyt Udvaros Bélára emlékezünk.

Zenei szerkesztő: Csiba Lajos

A különleges sorsú színházi rendező 1925. január 10-én született, Budapesten, 1949-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulójaként szerezte meg diplomáját. Ezután pályája repülőrajtot vett, de - miután szerelembe esett Dévay Camilla színésznővel és feleségül vette - megpecsételődött a sorsa, ugyanis Dévay Camillát politikai okokból nemkívánatos személlyé nyilvánították. Az ötvenes években több évre mindkettejüket eltiltották szakmájuk gyakorlásától, majd 1957-ben végre állást kaphattak - vidéken, a Kecskeméti Katona József Színházban, ahol 16 évadot töltöttek. Ezután együtt szerződtek Békéscsabára is, Udvaros Béla 11 évad után innen ment nyugdíjba, pályája azonban korántsem ért véget.

Az ő nevéhez fűződik ugyanis a rendszerváltás után megalapított Evangélium Színház létrejötte is.

Folytatjuk négy héttel ezelőtt megkezdett témánkat! A magyarországi intézményes színészképzés történetét Dr. Gajdó Tamással, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos főmunkatársával tekintjük át.

Az első részben eljutottunk a Színészeti Tanoda 1865-ös megalapításától egészen 1948-ig, addig az évig, amikor az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiát átnevezték Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Innen vesszük fel a fonalat.

Zenei szerkesztő: Csiba Lajos.

1865. január 2-a fordulópont a magyar színháztörténetben, ekkor indult ugyanis az intézményes színészképzés Magyarországon; az azóta eltelt 156 év pedig sok fordulatot hozott a színészet oktatásában.
A mai - valamint a négy hét múlva sugárzott - Színházi disputában Dr. Gajdó Tamással, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos főmunkatársával arra teszünk kísérletet, hogy közelebbről is megvizsgáljuk ezt a bizonyos százötvenhat évet, vagyis a magyarországi intézményes színészképzés történetét.

Az első adásban az 1865 és az 1945 közötti időszakról beszélgetünk.

Zenei szerkesztő: Csiba Lajos.

Takarásban című sorozatunkban a kulisszák mögé merészkedünk, és sorra felkutatjuk a legkülönfélébb színházi szakmák képviselőit, azokat a színházi dolgozókat, akiket egyszerű nézőként nem láthatunk a színpadon, mert a függöny mögött, a takarásban vannak, munkájukkal a háttérből segítik az előadások létrejöttét.

Ma Kálmán Jánossal, a Thália Színház egyik ügyelőjével, valamint feladatkörével, munkájának elemeivel ismerkedhetünk meg közelebbről.