A médiavilág erkölcséről

Márai Sándortól, történelmi kalauzunktól először az a verssor jutott eszembe, amely szerint „ott ahol az Angyal állt, most nincs senki sem” -, azután tovább kerestem, és találtam két ide vágó, a magunk helyzetét, vergődéseit illusztráló poémát.
Márai Sándor-idézet: „Olyan világ jön, / amikor mindenki gyanús, aki szép. / És aki tehetséges. / És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. / A tehetség provokáció. / És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… / A rútak. / A tehetségtelenek. / A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. / Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. / Szíven döfik azt, akinek jelleme van.” - idézi Surján László a Magyar Nemzetben.

A kampány idővel szerencsére elhalt, mert bár Európa már bő évtizede sem volt keresztény, a jóérzésű többséget – még az agnosztikusokat és a „polgári” ateistákat is – sértette a sátánista provokáció.
Az előzményekért a II. világháború utánra tekintünk vissza. Akkor indult meg a diplomácia átalakulása, amiről Márai Sándor is tudósította a Szabad Európa Rádió hallgatóit.
A pisztollyal hadonászó, diplomatának álcázott, komcsi tisztségviselő esete után, – a mába visszatérve - arról gondolkodunk, hogy a francia állam magára hagyta a rendőröket. A francia politikát és médiát uraló oligarcha réteg által támogatott állandó “bashing” [zsarnok, elnyomó] politika velejárói ezek, amelynek célja a bűnüldöző szervek visszaszorítása annak érdekében, hogy garantálni tudják a narko-terrorizmus és a radikális iszlamizmus büntetlenségét.

Ami történik, jó kétezer éve korjelenség. A keresztények tudják ezt. Most mégis visszamegyünk az előzményekhez. Márai Sándor 1983-ban kelt Napló-bejegyzéseiből idézünk.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának közleménye felidézi: nem szolgálja az áldozatok és a társadalom érdekeit, ha egyéni és családi tragédiákat hangulatkeltő szalagcímekben, illetve egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására - rövidtávú politikai haszon érdekében - használnak fel.
Ez – állapította meg a főpásztori testület titkársága: bizony különös tiszteletlenség az érintettek iránt.
Orbán Viktor azt emelte ki, hogy életútjáról beszámolva a politikusnak azzal kell elszámolnia „istenfélő emberként”, hogy amit tett, azt csupán napi válaszként tette-e az események sodrában vagy olyan megfontolásból is helyesnek bizonyul-e, amikor karrierje végeztével a Jóistennél kell elszámolnia mindazzal, amit megcselekedett. Államférfiúi válasz volt.

Életük vagy pályafutásuk végén különböző pénzügyi trükköket alkalmazva és/vagy filantropikus alapítványokon keresztül elrejtik a pénzüket, ahonnan majd adózatlanul jut tovább az örökösök birtokába. A kör pedig kezdődik elölről.

Mivel, miként, és hogyan kezdődtek meg a pénzügyi mutatványok. Márai Sándor Naplóbejegyzéseiból idézünk 1981-ből.

A veszély nagy. Egyes - főként pénzügyi - szervezési lépéseken már eléggé átlátunk. A hazai szakemberek nem tétlenek, elébe mentek a kihívásoknak. Ezt tudniuk kell Önöknek is, amikor véleményt és jövőképet alkotnak gyermekeik és unokáik érdekében és védelmében abban a kaotikus közegben, amelyet a média képvisel.

Az áldozatok vagy azok szülei olykor nem vállalják a világi büntetőeljárással járó nehézségeket, de emiatt az Egyházat hibáztatni több mint igazságtalan.
Nem szolgálja az igazságot, amikor elhallgatják vagy letagadják katolikus közösségünk hasonló esetek feltárásában játszott szerepét, vagy hangulatkeltő szalagcímekben egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására használják fel azokat.

Márai Sándor az Egy polgár valllomásai című, önéletrajzi kötetében felidéz egy ilyen fonák helyzetet. Érdemes tudni erről is, amikor szerkesztőségi folyosókon rendszeresen az a cinikus kijelentés hangzik el, hogy „nálunk pap a címoldalon csak akkor szerepelhet, ha pedofil vád van ellene... "

A média fősodrának szalagcímei sohasem – eddig sem – kedveztek az egyházaknak, és ami a világi életben történik – mint a főpásztori testület is rámutatott – azt szívesen összemossák azzal a törekvésel, hogy az egyház is rendet akar a maga tevékenységének terén. Talán az lenne üdvös és helyes, ha nem a botránykrónikákban látnánk meg a lényeget..

Nagy kérdés, hogy egy közösségi médiát és reflektorfényt profin használó ripacskirály alkalmas-e a kormányfői szerepre, tud-e, képes-e hiteles, jó döntéseket hozni, magyarán egy országot vezetni – írta beszámolójában a Pesti Srácok portál.
Most tekintsünk rá az előzményekre. Márai Sándor néhány san diegó-i naplóbejegyzését idézzük fel.
A jelenlegi demokrata kongresszus és a jelenlegi adminisztráció alatt országunk éles balkanyart tett a szocializmus és egy olyan marxista típusú zsarnoki kormányzás felé, amellyel szembe kell szállnunk - írták amerikai katonatisztek.
Mindarról, hogy létezik ilyen helyzetmegítélés, a fősodratú média híreiből, meg a közösségi oldalakról aligha értesülhettek.

Márai Sándor, aki 1940-ben, számunkra akkor még békeidőben – bár egy háború javában zajlott már -, szintén felfigyelt a történelem meglátásának és megláttatásának média-jelenségére.

Aggasztónak tartjuk, hogy egyre több vállalat behódol az LMBTQ-lobbi nyilvánvaló társadalomromboló hazugságainak, olyannyira, hogy már a gyermekeket sem szégyellik felhasználni ehhez - tette közzé a CitizenGO csapata. A genderlobbi reklámjai ott futnak a képernyőkön, az ilyen jellegű figyelmeztetéseket meg kicenzúrázzák a közösségi oldalakról. Ítélniük, állást foglalniuk – ezzel is példázatot adni pedig Önöknek kell.

Ha történészi feladat felmérni egy újságcikk történelemformáló súlyát, most Márai Sándornak az újságíró és történész Simányi Tiborral folytatott levelezéséből idézek: miként vélekedett Márai Sándor 1988-ban a Budapesten megkezdődött rendszerváltoztatásról. A médiavilág akkori működése okán még Márainak a Szindbád hazamegy című regényének kezdetéből is idézek...
A Facebook jelenleg kikerülhetetlen tényező az online világban, így hát kénytelenek vagyunk együtt élni vele. A véleményterrornak nem szabad behódolni, a szólásszabadság lábbal tiprását pedig nem szabad némán tűrni.
Miközben arra bíztatom Önöket, hogy idegenkedésüket legyőzve, használják a modern médiaeszközöket – rádiónk honlapján például a már elhangzott műsorok is újrahallgathatók – és telefonos appunk is létezik: útközben is előkreshetnek a Magyar Katolikus Rádióból bármit - akár vonaton, akár metróban, akár autóban utaznak -, és ha már sikerült ennyire betagozódniuk a korszakba, kérem: az ártalmakra – melyekről az imént szóltunk – szintén figyelmeztessék a fiatalabbakat. A személyes vélrmény, útmutatás tán még ma is hatékonyabb példázat a képernyőkön terjesztett téveszméknél. Mindeddig legalább is így tapasztaltuk.

A Deutsche Welle torzítva számolt be az ügyről, és Petry Zsolt homofób megjegyzéséről írt -, amiről szó sincs, sőt. A Gulácsi-poszt kapcsán Petry Zsolt az interjúban kiállt a focista véleménynyilvánítási szabadsága mellett, még akkor is, ha ő ezzel a véleménnyel nem ért egyet

A Sátán állandóan kénkövet fúj, ördögien kacag, és tüzes vasvillát ráz -, de nincs démona. Isten egy szót sem szól, semmit nem fúj és ráz -, s mégis megborzongunk, ha találkozunk vele. Ezek lényeges különbségek - írja a szenvedély természetrajzáról Márai.

Az angliai Oxfordi Egyetem Zenetudományi Karán tanárok egy csoportja azt tervezi, hogy eltávolítja a tantervből a „fehér gyarmatosítóknak" bélyegzett klasszikus zeneszerzőket, tehát tiltólistára kerülhet Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven és Franz Joseph Haydn, illetve Johann Sebastian Bach. Mindez a radikális baloldali Black Lives Matter-mozgalom nyomására történhet.

Sem a magyar állam, sem a katolikus egyház nem hajolt meg az LMBTQ-lobbi támadása előtt.
Visszafelé haladva a történelemben, szokott kalauzunkhoz, Márai Sándorhoz fordulunk. 1937 és 39 között megjelent írásainak gyűjteményében leltem rá „Az özönvíz” c. írására, amely az akkori Hoolywood törekvéseit mutatja be. Természetrajz ez is...
Ha megkísérlik eligazítani a fiatalokat, okosan tegyék. A Szentatya és az egyház most mellénk állt: Önök közvetítsenek egy értékrendet, egy megbecsülhető hagyományt, amely eddig is megtartott bennünket.