A médiavilág erkölcséről

Az amerikai nagykövetség azt írta, hogy az amerikai törvények értelmében nem áll módjukban tájékoztatást adni egyedi vízumügyekről, mert azok bizalmasak.

A korábban megszerzett történelmi felvértezettséget keresve, Márai Sándor írásaiba lapozunk bele. A forradalom előérzete című gyűjteményes kötetből idézem ami következik. Márai a nagy köpönyegforgató, Titó magatartását és érveit idézi fel 1956-ból.

Látogassunk el most Amerikába is: ott ugyanis a neonáci ukrán Azov-ezred tagjai és ukrán titkosügynökök is részt vettek a Capitolium ostromában.

A baloldali újságírók és politikusok, akik nap mint nap tele vannak közhelyekkel a tiszteletről és a toleranciáról -, ahelyett, hogy elítélték volna a gyűlöletkeltő támadást, megvédték az elkövetőket -, az agresszorokat az elnyomó rendszer áldozataiként és az LMBT mozgalom mártírjaként mutatták be. Ennek eredményeként az Európa Tanács emberi jogi biztosa az aktivisták oldalára állt...

Tízmilliókat hozhatott a konyhára Böjte Csaba meghurcolása az akcióban részt vevő baloldali újságíróknak.

Márai Sándor 1956-ban kihallgatáson járt a pápánál. Ezidőtájt a hazai, Rákosista rendszer írósztárja, Aczél Tamás Belgrádban kimondta: "nem vagyok többé kommunista"...

Domán Kornél magyar eredetű, spanyol nyelvterületen ismert sorozatszinész is a manipulációs tartalmak áldozatává vált - ezúttal ő írja le az események természetrajzát...

A jelenséget azzal magyarázzák, hogy a 150 napos ingyenes menekültstátusz lejártát követően - megközelítőleg 2.500 menekült érkezik az országba hetente, nem hivatalos statisztikák szerint pedig közel 700 ezer ukrán menekült lehet az országban - a legtöbb menekültnek nincs más lehetősége, mint visszatérni Ukrajnába, vagy csatlakozni egy bűnbandához, amely illegális eszközök révén védőhálót jelent a kitoloncolástól, amely alól csak a nők, gyerekek, idősek és fogyatékosok mentesülnek.
Ennek köszönhetően elárasztották Csehországot az ukrán menekültekből verbuválódott bűnbandák.

A párisi gyújtogatók – A kommün története címmel reprint kiadásban a napokban jelentette meg a fiatalok több mint figyelemre méltó, Patrióták nevű civil szervezete Rákosi Viktor 1911-ben a Franklin Társulatnál napvilágot látott „regényes korrajzát” – amely, túlzás nélkül állítható, a maga nemében szenzáció. A kötetből megismerhető tanulságok enyhén szólva aktuálisak, Párizsba és a neomarxizmusba süllyedni kezdő, azzal mind intenzívebben kacérkodó, végromlásával küszködő Nyugaton különösen, de alighanem mindenhol, így idehaza is.

Lánczi Tamás a mesterséges intelligencia médiára és nyilvánosságra gyakorolt hatására hívta fel a figyelmet, szerinte az újságírást „felzabálta” az informatika, ma a „gépek”, a kontent és az algoritmusok ellen folytatunk harcot, ez pedig szinte megnyerhetetlen küzdelem. Fontos probléma az is, hogy a valóság és a fikció lassan megkülönböztethetetlenné válik, van olyan fakenews ugyanis, melyet még a szakmabeliek sem tudnak megkülönböztetni a valóstól.

Márai Sándor 1951-ben az Ami a naplóból kimaradt című gyűjteményében beszámol arról, hogy aligha lehet bízni abban, hogy a kommunistákkal társutas, népieskedő parasztkáderek képesek lennének átvenni a műveltséghordozó szerepkört...

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója úgy látja, hogy a politika törésvonalának új dimenziója a szuverenisták és a föderalisták között húzódik, és az Európai Egyesült Államok hívei intézményi és ideológiai nyomás alá helyeznek egyes tagállamokat. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarország ellen pusztán ideológiai jellegű támadást indított a progresszív liberális elit.

Ha az Európai Bizottság súlyos kockázatokat tapasztal, előírhatja például, hogy a médiapiaci koncentrációban résztvevők lépjenek vissza a társulástól. A képviselők véleménye szerint a brüsszeli testület a döntésnél köteles figyelembe venni, ha az adott tagállammal szemben folyik a 7. cikkelyes eljárás a médiaszabadságot érő veszélyek miatt, mint például Magyarország esetében. Ez az eljárás azt jelenti, hogy az Európai Unió értékeit súlyosan és tartósan megsértő tagállam egyes jogai, beleértve a tagállam kormányának képviselőjét a tanácsban megillető szavazati jogot, felfüggeszthetők.

Márai Sándor 1954-ben a Szabad Európa Rádióban egy kazincbarcikai példa nyomán feltárta, miként kívánták a kommunisták átnevelni az ifjúságot.

A Magyar Nemzet megírta: az Atlanti-óceánon átnyúlóan egyesít minket a béke- és a szabadságvágy, a gyermekek genderideológiától való megóvása, valamint az illegális migrációt kordában tartó határvédelem – jelentette ki Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója, miután a Központ csatlakozott az amerikai Media Research Center által létrehozott Szövetség a Szólásszabadságért kezdeményezéshez.
A legnagyobb múltú amerikai konzervatív médiakutató intézet által indított projekt célja, hogy a jobboldal együttesen lépjen fel a család- és határvédelem, valamint a politikai korrektség veszélyeztette szólásszabadság ügyében.

Orbán Viktor felháborítónak nevezte az eljárást, amelynek során „puccsszerűen” erőltették át a migrációs kvótarendszerről szóló döntést az unió belügyminisztereinek tanácsán. Emlékeztetett arra a korábbi megállapodásra, miszerint a migrációról csak egyhangúlag határoz az unió.

Történelmi kalauzunk, Márai Sándor nyomán, visszatérünk az alapkérdéshez, a hatalom, a demokrácia a közjólét éredekében folytatandó, helyes gyakorlatához. „A nagyság átka” című gyűjteméyes kötetben, 1937-ben tette közzé az író, az „Angol kivitel” című írását, ebből idézek néhány megállapítást.

Mindennapjainkba visszatérve Bódi Ábel írásából idézek, amelynek az a címe:
Kivel legyen „jófej” az egyház, barista úr? Ez így hangzik: Alapvetően kellemetlen az, amikor egy kiugrott pap magyaráz arról, hogyan is kellene kinéznie az egyháznak...

Meg akarja szerezni a kulturális hatalmat. Stratégiai kérdésként tekint a felsőoktatásra; a tömegkommunikációra; a hírek gyártására, értelmezésére és ellenőrzésére; a tudomány "demokratizálására"; a könyvkiadás, a szórakoztatóipar, a művészet, a filmipar leuralására. Minősítő, osztályozó intézményeket tart fenn: ők minősíthetnek, őket azonban nem lehet minősíteni (Amnesty International, Freedom House, Helsinki Bizottság, Transparency International).

„Olaszországnak és kormányának kizárólagos joga van dönteni a házasságról, az örökbefogadásról és minden más családjogi kérdésről.”
Hidvéghi Balázs elmondta: helyesnek tartja ugyanakkor, ha az ilyen szabályok meghozatalánál magasabb rendű erkölcsi megfontolások érvényesülnek. „Európai kultúránk a kereszténységen és a keresztény értékeken alapul, amelyek bizonyos erkölcsi kötelességeket és az emberi cselekvés korlátait vonják maguk után” - mondta el az EP-képviselő.

Minthogy a politikai hírek média-hordalékára még várni kell, azt kutattuk: miként vértezhetjük fel magunkat napjaink kihívásai közepette.

Illés György a könyvhét bestseller-írója, - ezúttal irodalomtörténészként - a költő Tóth Árpád ótátrafüredi tartózkodását idézi meg;

Márai Sándor "Új humanizmus" címmel Teleki Pál kultuszminiszter az oktatás és a gyakorlat jelentőségéről felidézett értékelésében mai szereplők arcéle is felsejlik;

Molnár Gabriella - megannyi ócánon is túli magyar kiadvány szerzője, s a honi nevelés művelője - ezúttal az időjárás, az árvizek és aszályok és a zöldproblémák ügyében vezet minket vissza a józan ész világába...

Adjuk tovább a fiataloknak is...

A közösségi média és a politikai döntéshozók elégtelen fellépése miatt a szülők és a fiatalok viselik továbbra is a legnagyobb terhet a közösségi platformokon – az Instagramon, a TikTokon vagy a Snapchaten – való navigálásban, gyakran kártékony és titokzatos algoritmusok, a függőséget kialakító alkalmazások és a szélsőséges és nem megfelelő tartalmak világában.

Szokás szerint Márai Sándor fog eligazítani bennünket ebben is: 1955-ös keltezésű beszámolót idézek fel tőle a „Fedőneve Ulysses” címmel köreadott gyűjteményből – a Szabad Európa Rádióban mondta el egykor ezeket. Apáink és nagyszüleink hallották – és tovább is adták a tanulságokat – a magunk gyökereit ennek köszönhetjük.

A kultúra nemcsak műalkotásokat jelent: a kultúra maga az életmód, az észjárás, átadása pedig nem elsősorban az iskolában, hanem a családban történik – mutatott rá
Csák János miniszter, akinek a megállapítása szerint a kultúrát nem lehet ráerőszakolni a következő nemzedékekre, csak kívánatossá tenni számukra

A 100 éve született Illés Lajosra -, akinek életművéből legtöbbünknek az Új Írás megalapítása jut eszünkbe - fia, a bestseller-író, Illés György irodalomtörténész emlékezik;

A Karácsonyi Palota 30-as évek-beli lebontása kapcsán Márai Sándortól "Egy romhalmazhoz" címmel felidézzük azt a helyzetet, amely a mai Budapesten is időszerű;

Árpási Zoltán főszerkesztő a közelmúltban adta közre "Visszajátszás" című gyűjteményét - ebből azt a cenzúra működését feltáró szakaszt idézzük, amelyben Simonyi Imre költő vallott Árpási Zoltánnak a Márai Sándorhoz fűződő kapcsolatáról. Adjuk tovább a fiataloknak!

A média és az újságírók függetlenségének biztosítására hivatkozva a brüsszeli javaslat értelmében egy, az Európai Bizottság alá tartozó testület szabályozná például a tagállamok médiapiacán történő forráselosztást, valamint hangsúlyossá tenné a tömegtájékoztatásban például a zöldátálláshoz kapcsolódó társadalmi átalakulást, valamint az egyenlőség és befogadás témáit.

Illés György – aki egy kalap alatt egyszersmind bestseller-író és irodalomtörténész is – számos, közéleti visszhangot is kiváltott rendezvényen válaszolt az olvasók kérdéseire az „Egy magyar a Gulágon” című regénye kapcsán – amelynek tartalma nagy-nagy történelmi adóságunk - különösen ha fiatalabb generációkra gondolunk. A második világháborús szovjet frontra kivezényelt munkaszolgálatosok életveszélyes, megalázó és viszontagságos sorsát olyan akciódúsan ábrázolja a könyv, amit a filmes-videós akcióvilág ifjú fogyasztója is izgalommal fog egyre tovább lapozni.

A média és az újságírók függetlenségének biztosítására hivatkozva a brüsszeli javaslat értelmében egy, az Európai Bizottság alá tartozó testület szabályozná például a tagállamok médiapiacán történő forráselosztást, valamint hangsúlyossá tenné a tömegtájékoztatásban például a zöldátálláshoz kapcsolódó társadalmi átalakulást, valamint az egyenlőség és befogadás témáit.

Illés György – aki egy kalap alatt egyszersmind bestseller-író és irodalomtörténész is – számos, közéleti visszhangot is kiváltott rendezvényen válaszolt az olvasók kérdéseire az „Egy magyar a Gulágon” című regénye kapcsán – amelynek tartalma nagy-nagy történelmi adóságunk - különösen ha fiatalabb generációkra gondolunk. A második világháborús szovjet frontra kivezényelt munkaszolgálatosok életveszélyes, megalázó és viszontagságos sorsát olyan akciódúsan ábrázolja a könyv, amit a filmes-videós akcióvilág ifjú fogyasztója is izgalommal fog egyre tovább lapozni.