Nemzetünk kincsei – a hungarikumok

„A gulyás bőséges lével, hagymával és paprikával készített leveses étel, kockára vágott burgonyával és csipetkével”- írta egykoron Gundel Károly vendéglős. A gulyás az egyik legnépszerűbb magyar eredetű, marhahús-alapú egytálétel, amelyet világszerte ismernek. A XIX. században átalakuló magyar gasztronómiában nagy számban jelentek meg a fűszerpaprikával készített ételek. A magyarságra jellemző ételek-italok világából a gulyásleves közismertsége vitathatatlan. A jóféle gulyásleves rántás nélkül készül, a minőségi fűszerpaprika a recept elengedhetetlen része, a magyar és a külföldi vendégek nagy örömére. Vendégünk Prohászka Béla mesterszakács, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsége alelnöke.

A legenda szerint a cukrászinas véletlenül porcukrot hintett a vajba só helyett. A mester, Dobos C. József nem restellte megkóstolni az elegyet, és mivel finomnak találta, addig kísérletezett vele, míg megalkotta belőle a könnyű, csokoládépiskótás, karamelltetejű dobostortát. Ez forradalmi újdonságnak számított 1884-ben, mert addig súlyos, főzöttkrém-alapú, emeletes, díszes édességcsodákat készítettek.A következő évben az Első Budapesti Országos Általános Kiállításon maga az uralkodói pár, Erzsébet és Ferenc József is elégedetten ízlelgette a dobostortát, és ez elindította európai karrierjét. Vendégünk a stúdióban Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke és Selmeczi László, a szervezet társelnöke.

Ez a művészet a Kalocsa XVIII.–XIX. századi határában kialakult falvak: Drágszél, Homokmégy, Öregcsertő, Szakmár, Újtelek, és a hozzájuk tartozó településrészek hagyományos paraszti kultúrájának sajátos eleme. A ma is alkotó író-, pingáló- és hímző asszonyok a kalocsai népművészet hordozói és életben tartói. A hagyományőrző csoportok, a néptáncegyüttesek, a múzeum, a népművészeti ház a népművészet által meghatározott kalocsai identitás őrzői. Kalocsa és környékének lakói elkötelezettek népművészetük iránt. Számos alkalmat teremtenek viseletük, táncaik bemutatására (Szent Iván éji Mulatság, Duna menti Folklórfesztivál, Kalocsai Paprika Napok, falunapok, szüreti bálok). Ezeken az eseményeken a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig mindenki részt vesz, így egyben jó alkalmak a kultúra átörökíthető elemeinek továbbadására. A városban nagy szerepet kap az iskolai és a művészeti oktatás kereteiben zajló hagyományápolás.

A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően újra életre kelt a pécsi porcelánmanufaktúra 5 hektáros területe. A Közép-Európa egyik legnagyobb gyárépület-együttesének rehabilitációja során megvalósuló kulturális negyed tartalmilag négy részre tagolódik. A Míves negyed legfontosabb elemei a Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora.

Nevét onnan kapta, hogy a hosszúkás, henger alakú sütemény formája a füstelvezetésre használt kürtőre emlékeztet. Az egyik első ismert receptje gróf zabolai Mikes Mária 1784. évi erdélyi szakácskönyvéből származik. A sütemény a 18. század végére a teljes magyar nyelvterületen elterjedt és mind a polgári, mind a népi konyhaművészetnek is meghatározó eleme lett. A 19. és a 20. század során a sütemény receptje számos népszerű magyar szakácskönyvbe is bekerült, a 20. század elején felületét kristálycukorral és dióval kezdték ízesíteni. A süteménnyel kapcsolatban a Dunántúlon botra tekercs, dorongfánk, dorongos fánk; az ország keleti területén a kürtőskalács, kürtősfánk, kürtős pánkó vagy csak egyszerűen kürtős elnevezések használatosak.

Ennek a különleges italfajtának, a legalább 50-féle variációja - a bor és a szikvíz arányának és mennyiségének változtatásával- a magyar gasztronómia szerves része. Így nem csoda hogy írodalma és történelme is van. Erről a világról mesél műsorunkban Katona Csaba történész. De napjainkban is születnek újabb és újabb bor-szikvízpárosítások. A fröccsnek Magyarország az őshazája, és a mai napig fellegvára, mivel magyarországi borászatok és szikvízkészítő mesterek közös erővel szolgálják ki az egyre növekvő fogyasztói igényeket. A fröccs ma már divatos ital és nincs olyan magára valamit is adó vendéglátós, aki ne tudna szolgálni vendégeinek igazi szódavízzel készült fröccsel.

Szűr szavunk a középkorban feltehetően azt a szürke, gyapjúposztót jelölte, amelyből a köznép, illetve egyes szerzetesek ruhája készült. De varrtak belőle tarisznyát, zsákot és köpönyeget is. A cifraszűr nemcsak egy reprezentatív magyar népi ruhadarab, de nemzeti szimbólum is egyben. Mint viseletelem, a XIX. században új életre kelt, díszessé vált, szó szerint "kivirágzott". A cifraszűr lett a legények kötelező öltözetdarabja esküvőre, sőt egyes helyeken csak cifraszűrben járhattak lányos házakhoz udvarolni. A cifra köpenyt mintegy véletlenül ottfelejtette a legény udvarlása helyszínén, és akinek reggelre kiakasztották a szűrét a tornácra, annak más lányos ház után kellett néznie.

Az étkezési paprika magyarországi megjelenése a bolgárkertészek Szentes környéki, 1880-as évekbeli letelepedésétől számítható. 1895-ben, az ország összes paprikatermésének 92,74%-a délkeleti országrészben, Szentes környékén összpontosult. A kertészek a mai Csongrád-Csanád megye területének humuszban gazdag, könnyen felmelegedő réti csernozjom és öntéstalajait vették bérbe és lehetőleg enyhe lejtésű területet választottak. A Szentesi paprikát 2014-ben az Európai Bizottság oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel látta el. A Szentesi paprika főbb fogyasztási-élvezeti értékei és jellemzői, hogy rendkívül zamatos, fűszeres, édes, illetve csípős íz; az intenzív paprikaillat, illetve őrölt fűszerpaprikára emlékeztető illat; a vékony héj.

Nemzetünk története a turullal kezdődött. A solymászat bele ivódott a magyar lélekbe, a történelmünkbe. Ez egy életforma, amelynek része a ragadozó madarak és a természet szeretete, felnevelése és betanítása, a tradicionális solymászati felszerelések elkészítése, a hagyományok ápolása, valamint szemléletformálás és tanítás. Vendégünk a stúdióban Wesniczky Csaba tenyésztő és Duhay Gábor, a Solymászkönyv szerkesztője, aki így ír a kötet előszavában: " A solymászat a mai napig fennmaradt hazánkban. Alapjaiban nem változott, hiszen ugyanolyan ragadozó madarakkal, héjákkal, karvalyokkal, sólymokkal solymásznak ma is, mit régen és a vadászat sem változott igazán. A solymászok is hasonló módon nevelik, tanítják és vadásztatják madaraikat, mint hajdan tették azt őseik."

A magyarság temetkezési kultúrájának meghatározó eleme a sírok fejfával való jelölése. Első írásos említésük a XVII. századból való. Formakincsüket, motívumrendszerüket tekintve igen változatosak. Az egyszerű táblás névtáblák (Tolna, Baranya, Fejér, Veszprém), tönkös, gombos tábla antropomorf (Észak-Magyarország, Gömör, Kárpátalja, Felső-Tiszavidék, Hajdúság, Nagykunság, Somogy, Baranya, Fejér, Dél-Alföld) és egészen gazdag díszítésű oszlop fejfák váltják egymást. A legdíszesebb antropomorf fejfák a Duna-Tisza közén, a Szilágyságban, Kalotaszegen és Székelyföldön találhatók. A fejfák díszítése (faragása, vésése, festése) az esztétikai, népművészeti szempontokon túl jelentéstartalommal is bír, melyből megállapítható az elhunyt neme, kora, esetenként társadalmi rangja, elhalálozás oka és foglalkozása.

„A gulyás bőséges lével, hagymával és paprikával készített leveses étel, kockára vágott burgonyával és csipetkével”- írta egykoron Gundel Károly vendéglős. A gulyás az egyik legnépszerűbb magyar eredetű, marhahús-alapú egytálétel, amelyet világszerte ismernek. A XIX. században átalakuló magyar gasztronómiában nagy számban jelentek meg a fűszerpaprikával készített ételek. A magyarságra jellemző ételek-italok világából a gulyásleves közismertsége vitathatatlan. A jóféle gulyásleves rántás nélkül készül, a minőségi fűszerpaprika a recept elengedhetetlen része, a magyar és a külföldi vendégek nagy örömére. Vendégünk Prohászka Béla mesterszakács, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsége alelnöke.