Napi vigasz és remény

A Budapest-Újpesti Egek Királynéja Főplébánia plébánosa a nyilvános szentmise zárlat idején napi üzenetekkel gondoskodik a rábízottak lelki táplálékáról.

Vezérgondolata Pál apostol tesszalonikiekhez írt leveléből való:

„Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.” (2 Tesz 2,16-17)

Vigasztalás. Gazdag bibliai tartalmú fogalom, amely a mai köznyelvből kikopott, vagy negatív előjelű lett. Ha valakit vigasztalunk, akkor szinte lemondtunk róla, mintha feltétlenül végzetes bajban lenne. Máskor az együttérzés és más hasonló divatos kifejezéseket használunk helyette. De az együttérzés kevesebb, mint a vigasztalás. A vigasz nem a helyzet lenullázása. A probléma gyökere ott van, hogy a mai ember mindenáron győzni akar a természet rendjén. Nem tudja elfogadni, hogy a természet rendjéhez bizony hozzátartozik a betegség, az elmúlás, a szenvedés. Az élet sok területén szinte kiiktatni igyekszik a természet rendjét, például az emberi szexualitás terén: mintha a gyermekáldás nem is tartozna bele. Félünk a klímaváltozástól, melynek egyik okozója az ember, de a másik az isteni rend. A világ, a föld élő, változó. Ahogy a földtörténet során gyakran változott, fejlődött, most is alakulni akar, és bizony ezekhez az erőkhöz képest mi csak porszem vagyunk. A jó Isten tervezett rendjének megváltoztatását próbálja saját kezébe venni az ember. De vajon felelősen? Látjuk, hogy például a gender-elmélettel vagy a tudomány rossz célú felhasználásával istentelen világ felé haladunk.

A gonosz nem veszti el erejét a mostani vírus veszély elmúltával sem. Sőt félő, hogy pont az igaz hitet, a vallást akarja majd "kordában tartani" a hitellenes erők által.

Milyen vigasztalást szeretnék közvetíteni? Olyat, mely nem fedi el a problémákat. Olyat, amely nem kicsinyli le Isten nevében a szenvedést, a halált, a földi küzdelmeket, és bemutatja ezek értelmét, helyét a világban. Szeretném bemutatni a természet rendjét, erejét, benne a mi helyünket. Bemutatni teremtő és gondviselő Istenünket, aki teremtéskor megáldotta a világot és azt mondta, hogy az jó. Rátalálni az isteni segítségre, a kegyelmek befogadásának útjára nem csak a szentségekben, szentelményekben, hanem a mindennapi élet számtalan területén lehetséges.

"Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek. (Iz 40,1)

Építsünk szép jövőt, erősítsük a reményt.

Uram, Jézus, add erődet, hogy jól értsem és valósítsam meg a vigasztalás üzenetét, a boldogság és béke evangéliumát. A Vigasztaló Lélek pedig nap mint nap töltse be harmóniájával szívünket, lelkünket! Ámen!