Édesanyám főztje

Nagymamájától tanulta, hogy a sütés- főzés nem robot, hanem igenis alkotás, amellyel az ember örömöt szerez nem pusztán szeretteinek, hanem bizony önmagának is. Ma már persze saját unkáit várja házi kifőzdéjébe „tündérkedésre”- hogy az ő szavát használjam. Petrőczi Éva költő, író, műfordító, nyugalmazott egyetemi docens osztja meg most velünk mindazt, amit a konyháról és vidékéről gondol.

Kép: Faltisz Alexandra illusztrációja a "Nagyapa meséi"-hez

Meződi József még gyermekként kezdett énekelni a Pécsi templomi kórusban. 1973-ban csatlakozott az Apostol együtteshez. 1975-ben, a Nehéz a boldogságtól búcsút venni című dalával robbant be a magyar könnyűzenei életbe. Nemcsak énekelni tud, de a gasztronómiához is ért: szakács- és cukrászvégzettséget is szerzett -- bár a főzést inkább feleségére, Alice-ra bízza, aki ezt valóban művészi tökélyre fejlesztette. Ma gyermekeikkel együtt vezetik budai családi éttermüket, ahová – természetesen – a zenészek is gyakran betérnek.

"Egy lelkes amatőr bejegyzései Eger gyönyörű városából.” Ez az idézet természetesen egy gasztrobloggertől, avagy ételnaplózótól származik. Egy háromgyermekes nős férfiről van szó, akinek a szakmája teljesen más; viszont akiről mások azt írják, hogy profi a konyhában. Szeret kísérletezgetni a látott példák alapján és eljutni például oda, hogy egy fogás egyszerre legyen egyszerű, ám ízvilágában mégis összetett. Választott neve sokatmondó: Húsimádó. Az Édesanyám főztjében ma a hevesi megyeszékhelyen élő Hegyvári Zoltán forgatja a fakanalat.

Kép: Fázisfotók a husimado-blog.hu-ról

Magyarországon valósultak meg az álmai Karen Avilának, aki kis budapesti pékségében nemcsak a jól ismert hazai péksüteményeket készíti el, hanem elhozta a mexikói ízeket is.

Szeretné a lehető legtöbb embernek megmutatni milyen az egészséges élet és étel. Pontosabban a tájékoztatás mindig is hozzátartozott a szakmájához, de a blogírással és a főzős videók készítésével mostanra saját stílust, ha úgy tetszik konyhát teremtett. A cél, hogy mindenki számra kiderüljön: egyáltalán nem bonyolult dolog olyasmit főzni-sütni, amitől az ember egyszerűen jobban érzi magát fizikailag és lelkileg is. A Tirolban élő Pintér Pétert hívtam fel, hogy beszélgessünk.

A ragyogó szemű, szép, mosolygós arcú asszony igazi úrihölgy benyomását kelti, pedig, ahogy nevetve mondani szokta: „én már minden voltam az életben, egyedül csak úrinő nem”. Valóban, a kommunista rendszer megtépázta a családját, ő maga is osztályellenségnek számított, ezért nem tanulhatott, nem lehetett gyermekorvos, amint szeretett volna, és csak egyszerűbb munkákat vállalhatott. De erős akarata, Istenbe vetett töretlen hite a történelem viharain át is segített megőrizni lelki egészségét, meleg szívét, és derűs életszemléletét. A szépen terített asztal mellett beszélgetünk régi dolgokról, a nagymama főztjéről, s nagyszerű, békebeli receptek is előkerülnek.

Kézdivásárhelyen született, a kolozsvári egyetemen tanult, most Székelyudvarhelyen él és dolgozik gyermekpszichológusként. Saját bevallása szerint gasztronaplót ír gyermekeinek, magának, bárkinek. Blogjának elnevezése alapján egy "Tétova ínyencről" van szó, ám nyomtatásban és online megjelent cikkeiből bárki rájöhet hogy határozott világképe és ízlése van. Az Édesanyám főztje mai vendége: Dimén-Varga Tünde.

Kép: Az egyik - a beszélgetésben is megemlített - fogás a blogról.

Dödölle, kerekrépa, vargánya és rókagomba - egyebek mellett ezek Zala megye Nagykanizsa környéki gasztrokincsei. A helyi Szőlőskert étterem kertjében a termelői piacon egyebek mellett ezek is megtalálhatóak. Gelencsér Jankával, a "Piac a kertben" szervezőjével beszélgettünk szezonalitásról, őstermelőkről és minőségi ételekről.

Utiélményként még viszonylag kevés embernek adatott meg India Magyarországon. Az ottani fogásokba belekóstolni persze van mód itthon is, meg akár azon vitatkozni, hogy vajon az éttermek kínálata úgymond igazi-e? Ha mi készítjük, akkor jobb biztosra menni egy autentikus, de a mi körülményeink közt kipróbált recepttel. Ilyesfajta segítséget ad a Helló Curry (Körri vagy kari?). A blog szerzője azt írja magáról: Dolgozom, gyermekeket nevelek, szervezem a család életét, kertészkedek és persze élek az egyik legnagyobb szenvedélyemnek: sütök, főzök. Az Édesanyám főztje mai vendége: Gócs Ágnes.

Kép: Az indiia bundáskenyér ( A Helló, Curry blogról)

Ugyanolyan szeretettel és szenvedéllyel tud mesélni az ételekről, a dédi főztjéről, vagy három gyermekéről, mint azokról a szépséges tárgyakról, amelyekhez a munkája köti. Szakterülete a késő-gótikus szárnyas oltárok, amelyeknek a titkait kutatja.
Emellett ragyogó háziasszony, sokat, kreatívan és nagy szeretettel főz családjának, barátainak, vendégeinek. Szó lesz arról, hogyan érdemes családi szakácskönyvet írni, és még néhány recept is elhangzik (házi májkrém, kárpátaljai olajos paprika és rugelach).

Nagymamájától tanulta, hogy a sütés- főzés nem robot, hanem igenis alkotás, amellyel az ember örömöt szerez nem pusztán szeretteinek, hanem bizony önmagának is. Ma már persze saját unkáit várja házi kifőzdéjébe „tündérkedésre”- hogy az ő szavát használjam. Petrőczi Éva költő, író, műfordító, nyugalmazott egyetemi docens osztja meg most velünk mindazt, amit a konyháról és vidékéről gondol.

Kép: Faltisz Alexandra illusztrációja a "Nagyapa meséi"-hez