Jávor Béla: Halottaink 2019.
Ismét eltelt egy esztendő és ismét kevesebben vagyunk tavaly is elvesztettünk több értékes felebarátunkat.
Januárban meghalt Andrew Vajna, a profi filmes szakember, Februárban a fanyar hangú nagyszerű színész, Kautzky József, a kiváló költő és műfordító, Tandori Dezső.
Márciusban meghalt egykori iskolatársam, a kiváló tévés, Baló György, akivel politikai nézeteit illetően talán sosem értettem egyet, de utolsó mohikánja volt annak a tévés újságírásnak, amely nem a nézők manipulálását, de korrekt tájékoztatását tekintette zsinórmértékének. Ugyancsak májusban ment el Koós János, a Kádár korszak egyik legendás táncdalénekese, Hofi Géza egykori partnere a pódiumon. Áprilisban, olyan csendben, ahogy élt, ment át a túlvilágra, kedves csobánci hegyszomszédom, Swierkiewicz Róbert grafikus művész, aki nyáron is kötött sapkájában, elmaradhatatlan pulijával járta a hegyet, néha egy pohár borra beállított hozzám, és mint kiderült a Katolikus rádiót hallgatta, néha megdicsérve jegyzetemet. Április vitte el Bács Ferencet, a finom stílusú erdélyi gyökerű színészt is, számtalan szerep intellektuális megalkotóját.
95 éves korában májusban hunyta le a szemét John Lukács, a második világháború utáni történész nemzedék legnagyobbika, aki 22 éves korától emigrációban élt, kutatott és írt, de életében sosem tagadta magyarságát. Írónak is kiváló volt, ezért történelmi könyvei olvastatják magukat. Amíg egészsége engedte, sokat járt haza, egyike volt a Corvin lánc tulajdonosoknak, szerette az életet, szeretett jókat enni és inni, tucatnyi, a mai napig aktuális könyve jelent meg magyarul, sosem késő olvasni őket. Júniusban meghalt Szendrei Janka, a Magyar Rádió gyermekkórusának egykori alapítója és évtizedeken át vezető karnagya és váratlanul meghalt a fiatal, nagyreményű író, Térey János is.
Júniusban rádiónkat is veszteség érte, meghalt Jálics Kinga kolleganőnk, a remek újságíró és végleg letette a tangóharmonikát Tabányi Mihály, a zene és a szép autók szerelmese, jazz zenész, aki a harmonika egyedülálló zsenije volt, akinek művészetére még Kodály Zoltán is elismerően bólintott.
Augusztusban is jeles zenészek, zenetudósok hallgattak el véglegesen. Kocsár Miklós, a modern zene egyik klasszikusa és Daróczi Bárdos Tamás, 70 évvel ezelőtti szolfézstanárom, aki még édesapjától, Bárdos Lajostól hozta magával a zene szeretetét és lett kiváló zenetudós.
Szeptemberben elvesztettük negyedfél évtizedes barátomat, rádiónk egyik szívét-lelkét, Tóth Sándort, aki nem csak újságíró volt, de főiskolai tanár, országgyűlési képviselő is, akit egész életében érzelmei és azok kitörései vezettek, miközben fantasztikus tárgyi tudás, az intelligencia víz alatti jéghegyének 7/8-ada adta muníciót használta írásaiban, előadásaiban. Itt a rádióban, műsora felvétele közben lett rosszul, innen vitte kórházba a mentő, a munka első vonalából távozott, éppen 80 évesen.
Októberben itt hagyta ezt az árnyékvilágot Jeney Zoltán, a finom hangú zeneszerző, novemberben legendás vízilabdások dobták el végleg a labdát, Szívós István olimpiai bajnok és Dömötör Zoltán az 1964-es tokiói olimpiai aranyérmet érő, döntő gólt dobó csatára és novemberben észrevétlenül távozott Karinthy Márton, a zseniális család utolsó férfitagja, Karinthy Frigyes unokája, Karinthy Ferenc fia, akinek egyetlen könyve mutatja, hogy nem csak színházrendezőnek volt kiváló.
Decemberben meghalt a XX század második felének legzseniálisabb szobrásza, Varga Imre, akinek szobrai, néha a szobrok alanyainak életét meghaladó minőségű alkotásai minden esetben hibátlan telitalálatok. És a múlt héten halt meg legmagasabb életkort megélt ügyfelem és évtizedek óta tisztelt idős barátom, Szőnyi Erzsébet, Kodály szellemiségének folytatója, zeneszerző, a Katolikus rádió lelkes hallgatója, akinek ha tetszett egy jegyzetem, írt egy levelezőlapot és elkérte annak szövegét.
És sajnos tavaly is újra meghalt politikai életünk stílusa, sosem látott mélységbe süllyedt a politikai csatározás színvonala, eddig elképzelhetetlen gusztustalanságokat hozva felszínre. Mostanra már természetesnek tűnnek még két-három évtizede is elképzelhetetlen akciók, titkos hang- és képfelvételek közzététele, igazolván Tisza Istvánt, mely szerint az általános választójog bevezetése leszállítja a politika színvonalát a legalsóbb néprétegek szellemi és morális szintjére.
Sok kiváló ember elvesztése mellett, talán ez 2019 legsúlyosabb vesztesége.
