Hagyományok éltetői

Mivel terítettek egy parasztlakodalmon száz évvel ezelőtt? Milyen fogásai voltak az ünnepségnek? Miben főtt az étel a nagy vendégseregnek? Hogyan készültek a házasulandók és családjuk? Németh Annával, A Magyar Mezőgazdasági Múzeum múzeumpedagógusával beszélgetünk.

A kép forrása: https://mmgm.blog.hu/2021/02/12/_tanyert_villat_hozzanak_hogy_ehen_ne_haljanak

XVI. Gergely pápaságának első évében, kicsivel a rendszeres dunai gőzhajózás megindulása után és nem sokkal előbb, hogy a lengyel felkelés egyik tisztje, bizonyos Józef Bem kiérdemli az osztrolenka véres csillaga címet – szóval 1831. február 14-én tartja első közgyűlését a Magyar Tudományos Akadémia. A 180 éve még Magyar Tudós Társaságnak hívott intézmény léte ma már természetes, de az talán kevésbé közismert, hogy megalakulása nemzetformálódásunk része volt. Vendégünk: Fónagy Zoltán történész, aki az egykori MTA-elnök, Eötvös Loránd nevét viselő tudományegyetem oktatója.

1914. január 17-én bocsátották vízre. Ma Premuda sziget közelében, 67 méter mélyen fekszik az Adriai tengerben, fejjel lefelé. Őfelsége hajója, a Szent István csatára készült, de első ütközete volt egyben az utolsó is. Sorsáról viszonylag sokat lehetett hallani – az építésétől kezdve addig, amíg Mária Terézia Henrietta főhercegnő felavatta, egészen az 1918. június 10-i tragikus napig, sőt azután is: már a roncsot feltáró búvások munkájáról vagy a víz alatti emléktábla felavatásáról. Elemzések sora született. Arról azonban jóval kevesebb szó esett: milyen is volt az a közeg, amiben rövid pályafutását megjárta, hogyan is festett egy alapvetően szárazföldi birodalom haditengerészete. A Hagyományok éltetői mai vendége Krámli Mihály történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója.

Üvegeseszter bemutatószobájába lépve mesevilágba csöppen az ember. Angyalkák, karácsonyfadíszek, falikeresztek, övcsatok és táskadíszek, ékszerek, valamint Tiffany-lámpák – felsorolhatatlan a sok alkotás. Eszter 2000-ben alapította meg soproni műhelyét, és a hagyományok megőrzése mellett az otthonokba is szeretné becsempészni tárgyait, hogy a tradicionális üvegfestés és az ólomüveg ne csak a templomok üvegezéséről szóljon.

A fotók forrása: https://www.facebook.com/uvegeseszter/

Íves formákból gyertyaláng rajzolódik ki, de imádkozásra összetett kéz is lehet, ami aztán virágként nyílik, vagy kehelynek tűnik, netán egy különleges hangszer sejlik fel benne. Kendőjéből kivilágló arc, a megbocsátás gesztusa, a „köszönöm” kimondásának képessége. Egy kép, amit szavakkal próbálok visszaadni. Orient Enikő alkotása. Mint művész ő is kategóriákba sorolható. Ám képes akár a leghétköznapibb anyagokból, akár mindennapi használatra olyasmit alkotni, ami szemérmes szépséggel üzenetet hordoz. Például, hogy a világ elemei egy adott térben és rendben nyerik el értelmüket. Ahogy egy el nem hervadó rózsa is betűvé formálhat két párhuzamos szakaszt. A szakrális sík új dimenziót nyit. Összefonódik szövet és szöveg. A Pro Cultura Christiana- díj is ezt a kapcsolatteremtő képességet ismeri el, illetve a katolikus kultúra továbbadásában végzett munkát. S talán a világ elrendezettségét az az egyszerűtény is mutatja, hogy a Püspöki Kar döntésének időpontja, szinte egybeesett Hagyományok éltetői mai vendégének születésnapjával. Találkozásunkkor óhatatlanul felidéződött a Beszédes maszkok című kiállítás az arcunkat takaró textildarabok miatt.