Hagyományok éltetői

A Nemzet Művésze címet a jogszabályi megfogalmazás szerint egyidejűleg legfeljebb 70-en viselhetik. Idén novembertől közéjük tartozik ő is, ahogyan a hivatalos formula szól: „kiemelkedő színvonalú operatőri és rendezői munkájáért, sokoldalú életműve megbecsüléseként.” A filmcímek ennél persze jóval többet mondanak: A tanítványok, Egészséges erotika, Eldorádó, A legényanya vagy épp A kis Valentino, A szeleburdi család, Angyali üdvözlet, Mielőtt befejezi röptét a denevér. Műfaji sokszínűség, jellegzetes kép világ. Bereményi Géza, Jeles András, Tímár Péter alkotótársa. A kamerát, az álló és a mozgóképet, a látást és a láttatást valamiféle egységben szereti. Saját gyűjteményű Hórusz Archívuma annak bizonyítéka, hogy a szándéktól független eredmény átértelmezheti a valóságot. A mai Hagyományok éltetőiben Kardos Sándort az otthonában kerestem föl.

A személyi kultusz nem egy éltetni való hagyomány, ez biztos. Viszont 1956 egyik kiváltó okaként, még az azt ellenforradalomnak bélyegző közvetlen utódok is Sztálin és az ő legjobb tanítványa Rákosi mesterségesen szított dicsőítését jelölték meg. Ez a túlhajtott – mai szóval úgy mondanánk- „sztárolás” persze abból a szempontból is kapóra jött, hogy évtizedeken át inkább beszéltek erről a jelenségről, mintsem arról, hogy a rendszer lényegében van a hiba. Az, amit a Kádár-kori vicc úgy fogalmazott meg, hogy a létező szocializmus nem működik, a működő szocializmus pedig nem létezik. A kommunista vezér megkreált, hamis személyiségéről illetve a propaganda valamint a manipuláció módszertanáról és eszközeiről Apor Balázs írt könyvet Láthatatlan tündöklés címmel. A nemrég megjelent kötet szerzője Írország egyik vezető felsőoktatási intézményében a Szentháromság Egyetem oktat. Dublinban hívtam fel.

Nincs rá jobb szó, kíváncsi lettem, amikor egy kedves ismerősöm több alkalommal is megmutatta a közösségi oldalán, hogy milyen fonott tárgyakat készített a Kisdió Stúdió különböző, fővárosi és budapesti környéki műhelyfoglalkozásain. Csodásak voltak a kosarak, és ami talán még fontosabb: a képekről igencsak vidám hangulat áradt, az alkotás büszke öröme látszott a szereplőkön.
Kelesztő és kávás kosarak, vesszőből fonott csodák. A Kisdió Stúdió háziasszonyával, Hidvégi Borbálával beszélgetünk.

Balassagyarmatról indult 1967-ben. Huszonévesen elkezd kibontakozni a karrierje: csoportos és egyéni kiállítások, köztéri művek, díjak. Saját útját járja – szerencsére nem Pilátus palotájától a Golgotáig -, de a hagyományok mentén. Az ítészek szerint a légiességet faragja márványba. Neve - akár akarta, akár nem - közismertté lett. Személye, azaz maga az ember, talán jóval kevésbé. Vendégem a Hagyományok éltetőiben Párkányi Raab Péter szobrászművész, akinek nemrég avatták fel legutóbbi alkotását, mégpedig Péliföldszentkereszten, az Örömutat.