Iránytű

A Magyar Katolikus Egyház Ferenc pápa 2023. évi magyarországi apostoli látogatásának első évfordulója alkalmából – 2024. április 23. és 25. között – nemzeti zarándoklatot hirdetett Rómába. Ennek csúcspontja a Szentatyával való találkozó és az azt követő szentmise volt a Szent Péter-bazilikában Erdő Péter bíboros, prímás celebrálásával. A Szentatya magánlátogatáson fogadta Sulyok Tamás köztársasági elnököt is. Erre az alkalomra szervezetten és egyénileg ezerötszáz honfitársunk kelt útra. Élményeiről kérdezzük Sebő Balázst, az egy évvel ezelőtti pápalátogatás szervezőjét, aki most zarándokként találkozhatott Ferenc pápával és Pintér Levente egyetemi hallgatót, aki szintén ott volt Rómában, mint az egyik magyar zarándok.

Az idei esztendő hatalmas feladatokat, egyben lehetőségeket tartogat a magyar olimpiai mozgalom számára. A XXXIII. Nyári Olimpia Játékoknak és a XVII. Nyári Paralimpiai Játékoknak Párizs ad otthont, a 45. FIDE Sakkolimpiát pedig Budapest rendezi. Július 26 és szeptember 23. között szinte "összeér" a három nagy esemény. Hogyan készül ezekre a magyar sportélet, mire számíthatunk a világpolitikai események árnyékában? Vagy esetleg elképzelhető az, ami az ókori olimpiák alatt már működött, azaz a játékok idején szüneteltették a háborúzást az akkori ellenségek? Vendégünk a stúdióban Szabó László sportdiplomata, egykori államtitkár, a Magyar Sakkszövetség korábbi, a Magyar Paralimpiai Bizottság jelenlegi elnöke.

A közismert rádiós újságíró sportriporterként tudósított már a világ minden tájáról. Az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Dél-Amerikáig járja a mérkőzéseket, világversenyeket, de ezek az utazások leginkább a munkáról szólnak. A közhiedelemmel ellentétben ilyenkor ritkán van idő kirándulni, felkeresni a múzeumokat, látványosságokat. Lantos Gábort azonban hajtja a kíváncsiság. Itthon is szívesen indul el, rengeteg története van a legkisebb falvakról is, ám eddig úgy tudhattuk, hogy kedvenc világrésze Skandinávia és környéke. A "100 nap északon" című útikönyvét már nem is kapni. Ezúttal azonban olyan helyre jutott el turistaként, ahol eddig kevés honfitársunk járt. Műsorunkban megtudhatjuk, hogy érezte magát, mit látott a csendes óceáni Cook-szigeteken.

Habár már régen elmúlt a nagy felfedezések kora, nincsenek "megtérítendő" népek, katolikus atyák világszerte azóta is a rászorulók mellett állnak. A szerzetesrendek ott élnek Afrika, Ázsia és Latin-Amerika legtávolabbi tájain a szegények között és tudásukkal, emberségükkel, no meg természetesen kapcsolataikkal segítik őket. Honfitársainkat azért is fogadják különös bizalommal ezek az emberek, mert nem a korábbi elnyomóikat látják bennük, hanem azokat, akik a hit erejében bízva, önzetlenül ajánlják fel saját munkájukat másokért, akik nekik idegenek, de mégis felebarátaik. Róluk mesél műsorunkban dr, Kubassek János geológus, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, aki sokukkal személyesen is találkozhatott az elmúlt évtizedekben tett utazásai alkalmával.

Nyugodt és fegyelmezett ember. A jelenléte biztonságot sugall, mert megérti a helyzetet és azonnal cselekszik. Marosi Antal rendőrök, katonák, tűzoltók bajtársa. Tettre kész és fáradhatatlan. Képes bármikor elindulni, akár a világ távoli tájára is, ahol az emberek -saját gyarlóságuk miatt, vagy önhibájukon kívül -bajba kerültek. Ha kell, napokig vezetve, vagy repülővel, busszal, gyalog jut el oda, ahonnan mindenki más menekül. Segít és tudósít. Fegyverropogás vagy természeti katasztrófa. Koszovó, Macedónia, Izrael, Irak, Libanon, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Szíria, Afganisztán, Törökország. Mostanában Ukrajnába "jár". Van miről mesélnie...

A dédapa, Auguszt Elek 1870-ben nyitotta "czukrászati" boltját a Tabánban. A nagypapa, Auguszt E. József félévszázadon keresztül cukrászdát, kerthelyiséget, pavilont és szállodát működtetett. Édesapja, Auguszt Elemér már a szocialista világban "maszek" cukrászként kellett, hogy boldoguljon. Olga itt kezdett tanulóként 1968-ban. Néhány évtizedes filmes kitérő után1993-ban nyitotta a Kossuth Lajos utcába az első pesti Auguszt cukrászdát. Auguszt Olgát 2019-ben a Magyar Köztársasági Elnök " a cukrászat hagyományainak ápolása, értékeinek megőrzése és népszerűsítése iránt elhívatott, kimagasló színvonalú munkája elismeréseként " a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki.

Ma már természetes, hogy minden magyar, itthon a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban megünnepelheti 1848. március 15-ét. De ez közel sem volt mindig így az elmúlt bő másfél évszázadban. Igaz, már az első évfordulóról is megemlékezhettek 1849-ben, az ország magyar kézen levő területein, de aztán jött a megtorlás és a hallgatás keserű évtizede. A kiegyezéshez közeledve aztán lassan elkezdte felemelni a fejét a nemzet, és kiharcolni az emlékezés, valamint az emlékművek felállításának jogát. Hivatalos nemzeti ünnep a Horthy-korszakban lehetett március 15., amit aztán a kommunisták eltöröltek. Az 1980-as években egyre többször "gyűlt meg a hatalom baja" a korabeli márciusi ifjakkal, míg 1990-től végre ismét szabadon emlékezhetünk. Az évforduló aktuális megítéléséről Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója beszél műsorunkban.

"Egy zsák bolhát könnyebb együtt tartani, mint egy női csapatot." - hallani sokszor az öltözők környékén. Mások úgy vélik, hogy a lányok érzékenyebb lelkére könnyebben lehet hatni, mit a férfiakéra. Melyik oldalon lehet az igazság? Vagy mindkettő közel áll a valósághoz? Nőnapi beszélgetésre várunk egy igazi szakértőt. Vendégünk lesz a stúdióban Bíró Attila, egykori vízilabdázó, majd edző, aki az elmúlt bő évtizedben előbb az Új-zélandi, majd a magyar női válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Irányításával Eb arany, vb ezüst és olimpiai bronzérmet szerzett nemzeti csapatunk, de olyan is előfordult, hogy a Világligában csupán a 6. helyen végzett a tanítványaival, ráadásul Budapesten. Milyen módszereket alkalmazott, a "korbács", vagy a "kalács" vált-e jobban be nála? Terítéken a női lélek.

A vállalatnak köszönhetően megmaradtak olyan, rendszerváltás előtti diafilmek, melyek bemutatják az akkori politikát, gazdaságot, gondolkodást. De talán még nagyobb jelentőségű, hogy sikerült megőrizni egy hagyományos, a világon is ma már szinte egyedülálló műfajt, a diavetítést. Ez az olvasás megszerettetésének egyik legjobb eszköze. A gyermek a meghitt környezetben (együtt a család, besötétített szoba, szülő kedves hangján megszólaló mese), feledhetetlen élményt kap. A vetítéskor ott látja a képek alatti rövid feliratokat, így ismerkedik a betűkkel, az írott szöveggel – amit aztán iskolába kerülve alig várja, hogy maga olvashasson fel. A műfaj napjainkban reneszánszát éli, a családok évente 220 ezer diafilmet vásárolnak és vetítenek a világháló korszakában is.

Az elmúlt év végén robbant a hír. A hazai és a nemzetközi sajtó szenzációként hozta a magyar csapathajó világbajnoki győzelmét, amelyet a Kanári-szigetek vizein ért el. Az 56 részt vevő ország közül mindössze 4-nek nincs tengere, az egyik a végső győztes Magyarország. A további sorrend: 2. Olaszország 3. Hollandia 4. Spanyolország. Erre a lebonyolításra lehet azt mondani, hogy egyenlő esélye volt mindenkinek. A 13 futamra a szervezők azonos, magyar gyártmányú! hajókat biztosítottak a csapatoknak, amelyek 9-12 versenyzőből álltak. Egy-egy országot valóban a legjobbjai képviseltek. Hogy miként sikerült ezt a káprázatos eredményt elérni, arról a Berecz Zsombor, Goszleth Marcell és Takácsy Levente mesél.

A Magyar Nemzeti Helynévtárat olyan adatbázisként alakítottuk ki, amely a magyar nyelv egész helynévállományának befogadására és kezelésére alkalmas. A program sajátossága az országhatárokon átívelő jellege, ami azzal van összefüggésben, hogy a helynévrendszerek nem igazodnak olyan mesterséges határvonalakhoz, mint az ország- és államhatárok, hanem sokkal inkább nyelvi-kulturális jelenségként nyelvhatárokhoz kötődnek. A helynévkincs együttes kezelését nemcsak a történelmi körülmények és gyökerek indokolják, hanem mai nyelvpolitikai természetű feladatok is: ezekhez igazodva úgy gondoljuk, hogy a magyar helynévkincs közzététele csakis a Kárpát-medence egészére vonatkozóan valósulhat meg. - áll a program honlapján. Vendégünk dr. Bárth M. János nyelvész.

A Magyar Nemzeti Helynévtárat olyan adatbázisként alakítottuk ki, amely a magyar nyelv egész helynévállományának befogadására és kezelésére alkalmas. A program sajátossága az országhatárokon átívelő jellege, ami azzal van összefüggésben, hogy a helynévrendszerek nem igazodnak olyan mesterséges határvonalakhoz, mint az ország- és államhatárok, hanem sokkal inkább nyelvi-kulturális jelenségként nyelvhatárokhoz kötődnek. A helynévkincs együttes kezelését nemcsak a történelmi körülmények és gyökerek indokolják, hanem mai nyelvpolitikai természetű feladatok is: ezekhez igazodva úgy gondoljuk, hogy a magyar helynévkincs közzététele csakis a Kárpát-medence egészére vonatkozóan valósulhat meg. - áll a program honlapján. Vendégünk dr. Bárth M. János nyelvész.