Nagy Szent Vazul püspök, egyháztanító
Ünnepe: január 2.
A keleti egyház mindkét szentje messze időkre megvilágította a keresztény hitet. Társak voltak az igazság kutatásában, a szentségre való törekvésben, egyenlők a püspöki méltóságban, és most a megdicsőült szentek között is társak. Kortársak voltak, és Kisázsiában születtek: Vazul Caesareában, Gergely Nazianzban. Szüleik is, testvéreik is a szentek között vannak.
Konstantinápolyban találkoztak, és ott szövődött barátságuk. 370-ben mindketten püspökök lettek: Vazul Caesareában, Gergely Szozimában. Vazul kitűnt élet-szentségével, írói és szónoki tehetségével, kormányzati bölcsességével. 378. január 1-én halt meg 49 éves korában. Barátja, Gergely, az aszkéta életben és tudásában, szónoki képességével tűnt ki. Megválasztották konstantinápolyi pátriárkának, de lemondott erről a tisztségről. 390-ben halt meg.Mindkettőjük életszentségét, hatalmas tudását és a keresztény tanításban való állhatatosságát magasztalja a szentmise kezdőéneke:
Az igaz ember bölcsességet beszél, nyelve helyesen szól, szívében Isten törvénye lakik.
Urunk, Jézus Krisztus! Te irgalmasan megadod azoknak, akik hittel ragaszkodnak Hozzád, az igazság fényét és az életszentséget. Kérünk, Szent Vazul és Szent Gergely példájára és közbenjárására vezess el a szeretet tökéletességére és a teljes igazságra. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Istenünk,ki Nagy Szent Vazult azért adtad Egyházadnak, hogy példája és tanítása világosságul szolgáljon, kérünk, engedd, hogy igazságodat alázatosan megtanuljuk és hűséges szeretetben tettekre is váltsuk!
Példája:
Tanulj, hogy rendíthetetlen és megingathatatlan légy!
Élete:
Valószínüleg 330-ban született, a cezáreai
Kappadókiában. Neve eredetileg görögösen Bazileiosz
volt. Családjában hat szent is volt: édesapja, édesanyja
(Emmélia), nagyanyja valamint testvérei: Makrina, Gergely
és Péter. Apja a város jónevű ügyvédje, szónoka volt.
Vazul Konstantinápolyban, majd Athénben tanult, itt
ismerkedett meg kiváló barátjával, későbbi társával, Nazianzi
Gergellyel.
Húszéves elmúlt, amikor megkeresztelkedett. Keresztségét
olyan komolyan vette, hogy szerzetbe akart vonulni.
Meglátogatta az akkoriban már virágzó
szerzetes-közösségeket Szíriában, Palesztínában és
Egyiptomban. Hazatérve megalapította a bazilita-rendet, a
bensőségesebb, közös életre vágyók számára.
Ő maga példát mutatott társainak, a liturgiában, a
közös munkában, a tanulásban és az önfegyelmezésben.
Küzdöttek az arianizmus ellen. 364-ben pappá szentelték
Vazult, majd 370-ben Cezárea püspökévé lett. Az
ariánussá lett császár Vazult is meg akarta nyerni a
tévtanításnak, eredménytelenül, küldötte, Modesztusz
nem tudta őt megnyerni.
Vazul püspök 379. január 1-én halt meg.
