Mester-fogás

Kalauzunk Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője, az Aranyponty Halászati Zrt. vezérigazgatója, aki már kisgyermek korában örökké a dunai halászok között téblábolt, s ha csak tehette, szaladt a folyóra a halakhoz. Nincs, amit ne tudna erről az itthon már kiveszőben lévő, szép szakmáról. Múzeuma gazdag gyűjteményének minden tárgyához fűződik valamilyen személyes, színes történet - ezekből is jócskán hallanak a műsorban.

Ismét madarakról szól a Mester-fogás. Két hete, az előző részben az Orczy-kertbe, kora-tavaszi madármegfigyelő sétára invitált minket Dr. Fuisz Tibor biológus, főmuzeológus. Ezúttal pedig, mint gyűjtemény vezető, a Magyar Természettudományi Múzeum csodálatosan szép és gazdag madárgyűjteményében kalauzol bennünket.

Zsebkendőnyi zöld folt a pesti betonrengetegben, a Nemzeti Közszolgálati egyetem épületeinek ölelésében. Nagy a forgalom: kocogók, babakocsis anyukák, rohangáló kisgyermekek, napfürdőző egyetemisták - az Üllői út elképesztő autóáradatáról nem is beszélve... Mindezzel mit sem törődve élnek, esznek, dalolnak, küzdenek vagy szeretnek itt a madarak. Közel 70 madárfaj, köztük olyan ritkaságok, nem "városba való" madarak is, mint a hegyi billegető, a szalonka vagy a léprigó.

Fotók: Dr. Fuisz Tibor

Nevét kevesen ismerik, pedig a keze alól kikerült alkotásokat minden magyar naponta használja. Ha ugyanis kinyitjuk a pénztárcánkat, abban biztosan találunk legalább egy olyan érmét, amelyet ő tervezett és vésett. Neki köszönhetjük, hogy fémpénzeinkre csodálatos természeti értékeink: a kerecsensólyom, a magyar nőszirom, vagy a nagy kócsag kerültek. Emellett egyéb emlékérmein, érméin megjelennek a magyar haza múltjának és jelenének emlékezetes alakjai, történelmi pillanatai, épített öröksége is. Szakmunkásként kezdte, majd autodidakta módon képezte magát és fejlesztette művészi szintre munkáját, amellyel külföldön is kiemelkedő sikereket aratott. A 2019-ben Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett éremművész csömöri műhelyébe látogatunk.

„Vannak még vidékek, ahol egy maroknyi ember éli és őrzi egy régi, igazi élet maradványait. Ahol még tudják, mi a rokka a bognár és az akol, ahol az emberek nem a hagyományt őrzik, hanem benne élnek…” - írja Mohos Zsófia fotográfus Lélekjelenlét című fotókötetében. És ha ő nem lenne és nem csinálná, amit csinál, ez a hagyomány, a benne élő emberekkel, és élettörténetük megrendítő és felemelő kincseivel együtt végképp elenyésznének és feledésbe merülnének.Járja a falvakat, fotózza a még élő hagyományokat, közösségeket, hűséges barátsággal vissza-visszajár az idős emberekhez, hallgatja és a mi szívünkbe is bezárja történetüket, alakjukat.

Korábbi felvételekről idézzük fel néhány neves, szakmájában jeles szereplő otthoni karácsonyait. Megszólalnak: Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója; Bodza Klára népdalénekes; Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója; és Dr. Bodó Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, nemzetközi lósebész specialista.

Derűs, békét sugárzó, Istennek és az Egyháznak szentelt ragyogó, fiatal szerzetesnőt mutatunk be műsorunkban: Hágen Ilona Edit nővért, a Kaposvári Irgalmasság Háza intézményvezetőjét.
Mesél a Szűzek Leányai történetéről és feladatáról, személyes megtérésének csodálatos történetéről, és végül adventi útravalót is kapunk tőle.