Jegyzet

Elhangzott: 2018.11.09. 20:20

Adás információk:

Jávor Béla olvassa fel írását

Archívum: hallgassa meg!

Jávor Béla: Meghalt Bőzsöny Ferenc

Van annak talán 30 éve is, hogy a Kárpátiában megalakult egy asztaltársaság katolikus írók, újságírók, színészek és mindazok számára, akik a hangjukból is élnek. Mint ügyvéd, talán ezért kerültem oda én is. Több étteremben is megfordultunk, végül kikötött a társaság a budai várba futó egyik utcában, egy pinceborozóban. Itt találkoztunk minden hónap első szerdáján, ahol a főnök egy négyzetméteres konyhájában remek vacsorákat készít nekünk.

Ha a névsorra gondolok így visszanézve látom, micsoda remek emberek ültek esténként a hosszú asztalnál. Nemeskürty Pista bácsi, Raksányi Kutyu, Gergely Feri bácsi a csodás orgonista, Marton László, a szobrász, Zenthe Ferenc, Császár Angéla is néhanap, Szersén Gyuszi. Az Új emberből Tóth Sanyi, Elmer Pista és persze Szeghalmi Elemér, aki mindvégig összefogta a társaságot, hozta-vitte az emlékkönyvet és számon tartotta az egyre sokasodó évfordulókat, a 100-ik, a 150-ik, a 200-ik asztaltársasági ülést. Tanárok, költők, papok, irodalmárok, írók és még valaki, akinek hangja betöltötte az egész pincét, de igazából betöltötte volna az egész Várfok utcát, mint ahogy évtizedeken keresztül betöltötte a Magyar Rádiót is bármelyik hullámhosszán. Rendszerint szemben ült velem az asztalnál, így aztán vele beszélgettem a legtöbbet. Kölcsönösen töltöttünk egymásnak a hozott pálinkákból, borokból, ekkor tanultam meg kedvenc szállóigéjét: - Te ne tölts nekem (szünet), mert megiszom.

Kifogyhatatlan volt élcekben, történetekben, humora, főként iróniája az egész estét betöltötte, s ahányszor felemelte borospoharát, senki mással össze nem téveszthető hangszínnel mondta: - Dicsérjük az Urat! (Dicsértük).

Történetei az ország utolsó 60-70 évét fogták át, minden történetről egy másik jutott eszébe, sosem tudhattad, hogy most egy ’56-os vagy egy közelmúltbeli sztorit fogsz hallani, csak egy volt biztos, hallgatva őt, elfelejted még bejövetelkor meglévő gondjaidat, a humor, mint az a gyöngyöző pohár bor a kezünkben - átjárta szellemünket.

Az elmúlt évtizedekben nem volt a magyar kultúrának olyan alakja, akit ő ne ismert volna, már csak rádiósként is, és mindenkiről volt egy sztorija (vagy több). Mindszentyt ő konferálta fel ’56-ban és mint karnyújtásnyira ülő szem- és fültanú 1989-ben már a rádióban is elmesélhette, mindaz, amivel Mindszentyt vádolták, hogy ezt mondta meg azt mondta, ebből egy szó sem igaz. A jelen volt tanúval nem lehetett vitatkozni.
Szeretett jókat enni és hozzá jó borokat inni és főként mindezt jó barátok társaságában, mert igazi asztaltársasági ember volt. Azt hiszem nem volt haragosa, mert miért lett volna, hiszen szeretetreméltó volt, s ha valakit megkritizált, azt is finom iróniával tette, nem lehetett haragudni rá.

Három kívánságom volt, amit egyik könyvemben megírtam. Saját kreálmányú ételemmel felkerülni egy budai étterem menükártyájára (sikerült), egy nagyzenekarnak elvezényelni Rossini: A tolvaj szarka nyitányát (60-ik születésnapomra ez is meglett) és egyszer felolvasni a rádióban a vízállásjelentést. Sokszor próbálkoztam nála, de mindig elutasított mondván: nagy gyakorlat kell ahhoz, s ebben is igaza volt, a szakma igazsága.

Ha szimbólumot keresnék, azt mondanám: Ő volt a Hang, a rádió hangja, amelyet hallgatni több volt, mint megnyugtató. Ha ő beszélt a készülékből, akkor tudtuk, semmi baj nem érhet minket. Magabiztossá tette a hallgatót, tudtad, hogy őt hallgatva kerek a világ. Mert a magyar nyelvet nem csak ismerni, használni, de szépen, hangsúlyosan beszélni is kell. Értjük-e még ezt, amikor divatja van a rosszul hangsúlyozott, örökké felkapott mondatvégeknek, a beszédhibás közszereplőknek.

S ami még fontos, nem csak a magyar nyelvet szerette és tisztelte, de a magyar embereket, a magyarságot, anélkül, hogy átesett volna a képzeletbeli ló akármelyik oldalára. Nem véletlen voltak ők ketten Mádl Ferenccel osztálytársak a veszprémi piaristáknál, 70 éve.

88 évesen ment el, kedves Zebegényéből, de hangját még ma is a világba szórja a rádió a vallási félórákat bevezetendő, minden nap, s ez így jó.

Október 25-én meghalt Bőzsöny Ferenc.
Legyen neki könnyű a föld!


Legutóbbi adások:

2019. március 19.
kedd
7:50
  Jegyzet
Szikora József olvassa fel írását
2019. március 18.
hétfő
7:50
  Jegyzet
Proletárdiktatúra és kereszténység Horváth Pál olvassa fel írását
2019. március 15.
péntek
7:50
  Jegyzet
Jávor Béla olvassa fel írását
2019. március 14.
csütörtök
7:50
  Jegyzet
Egy nápolyi konferenciáról Jánosi Dalma olvassa fel írását
2019. március 13.
szerda
7:50
  Jegyzet
Kipke Tamás olvassa fel írását
2019. március 12.
kedd
7:50
  Jegyzet
Szikora József olvassa fel írását
2019. március 11.
hétfő
7:50
  Jegyzet
Önmérséklet, önvizsgálat Horváth Pál olvassa fel írását
2019. március 08.
péntek
7:50
  Jegyzet
Mezey Katalin olvassa fel írását
2019. március 06.
szerda
7:50
  Jegyzet
Kipke Tamás olvassa fel írását
2019. március 05.
kedd
7:50
  Jegyzet
Szikora József olvassa fel írását


A legközelebbi műsorok:

2019. március 20.
szerda
7:50
Jegyzet
Kipke Tamás olvassa fel írását
2019. március 20.
szerda
20:20
Jegyzet (ism.)
2019. március 21.
csütörtök
7:50
Jegyzet
2019. március 21.
csütörtök
20:20
Jegyzet (ism.)
2019. március 22.
péntek
7:50
Jegyzet
Mezey Katalin olvassa fel írását

Partnereink: