Házunk táján

A rideg, sokszor érinthetetlen kiállítási tárgyak szemlélése ma már kevésnek bizonyul egy-egy téma átéléséhez, megértéséhez.
Korszerű múzeumpedagógiai módszerek és eszközök segítségével, illetve a személyes tárlatvezetésekkel jelentősen emelhető a kiállításokon szerzett látogatói élmény.
Több hazai kastélyban pl. Pápán és Gödöllőn is élnek ezzel a lehetőséggel, korhű viseletbe öltözött múzeumi tárlatvezetők kísérik a látogatókat, jelenítik meg, teszik életszerűvé, élménytelivé a bemutatott kort, személyt, eseményt.
Sokkal többet jelent ez számukra is puszta tárlatvezetésnél, hiszen itt már nemcsak a elmondandót kell tudniuk, de a megjelenésüket, viselkedésüket is egy másik dimenzióba kell helyezni.

Még csak négy hét telt el az újesztendőből, mégis alig emlékszünk rá, hogy a tavalyi év utolsó, ünnepi időszakában pár napra letehettük a terheket, a problémákat és elkezdtünk reménykedni abban, a következő évben jobbra fordul a világ. Mire számíthatunk még 2023-ban? A körülöttünk zajló változások jót vagy nehézséget hoznak számunkra? Az év első hónapján megrendezett krisztushívők közös imahetén megerősítést kaptunk, ne a félelem és az aggodalom ülje meg szívünket, hanem a hit és bizalom, mert Istennek mindig van megoldása.

A kiskőrösi evangélikus templom szomszédságában álló valamikori kúriaépület ad otthont a 2016-ban létrehozott János vitéz látogatóközpontnak.
Az élményelemekkel berendezett labirintus termeiben, kisebb nagyobb helységeiben Petőfi Sándor János Vitéz elbeszélő költeménye elevenedik meg, látható, hallható, átélhető formában. A tér kialakítása és az irodalmi mű bemutatásának módja az országban egyedülálló.

Ha a történetről kellene plakátot készíteni, talán olyan mondatok kerülhetnének rá, hogy: „Egy olasz Budapesten” vagy „A kardtól a fagyiskanálig” esetleg „Egy kisember nagy szívvel” netán „Egy világ igaza, akinek nem volt mindig igaza”.

A kötet még a Covid idején jelent meg, és egy olyan nem is távoli történelmi időben játszódik, amikor egy másfajta vírus fertőzött a világon. Sokak lelke megbetegedett, mások viszont önkéntes segítővé váltak abban a helyzetben. A hazai kiadás különlegessége, hogy szövegét – szakmai vezetők segítségével - középiskolások fordították le.

Főhőse korántsem kitalált személy. 1898-ban született Itáliában, Velencében alapított családot, aztán több mint 20 évet éle Magyarországon, s 1954-ben Svájcban hunyt el.
A korabeli sajtó így írt róla: „Közismert és közkedvelt alakja a pesti vívóéletnek /…/ mindhárom fegyvert kitűnően forgatja, de most igazolta, hogy egyéb tudománya is van /…/ gondolt egy merészet és felcsapott fagylaltosnak”. A mese valóságát Dombi Gábor, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanársegédje kutatta történészként. Vele beszélgettem.