Zenei kincsestár

Johannes Ockeghem: Missa Au travel sui,
Chanson: Au travail suis
Előadja a a Tallis Szkóla, művészeti vezető: Peter Philips.

Műsoron:
1. c-moll csembalóverseny
2. G-dúr szimfónia III.tétel
Előadja: Spányi Miklós- csembaló, Concerto
Armonico és a Liszt Ferenc Kamarazenekar

A műsorban Luigi Boccherini B-dúr és G-dúr csellóversenye csendül fel Starker János és Anner Bylsma játékában. Közreműködik a Philharmonia Zenekar Carlo Maria Giulini vezényletével, valamint a Tafelmusic együttes.

Szent Balázs ünnepének estéjén Vivaldi egyik legismertebb liturgikus alkotását halljuk a világelsők közt számon tartott Adrian Chandler és együttese, a La Serenissima vadonatúj fölvételéről. A Nisi Dominus a Vivaldi idejében 126., a mai felosztás szerint 127. zsoltár leghíresebb földolgozása. Mielőtt Vivaldi megzenésítésében fölcsendülne, idézzük föl a szövegét Farkasfalvy Dénes költői fordítása szerint:

Hacsak az Úr nem építi a házat,
hiába fáradoznak az építkezők.
Hacsak az Úr nem őrzi meg a várost,
az őrök mindhiába állnak őrt.
Hiába kelsz korán és fekszel későn,
ki gyötrelmek közt eszed kenyered,
az Úr ellátja kétszeres bőséggel
mindazt, akit szeret.
Fiúutód: az Úrnak öröksége,
s a méh gyümölcse: ajándék őtőle.
Mint harcosok kezében a nyilak,
az ifjúkorban szült fiak.
Boldog, ki tegezét megtölti bőven.
Szégyent nem ér, sikerrel szembeszáll
ellenségeivel a kapunál.

És mert Szent Balázs egyebek közt az énekesek védőszentje is, ajánljuk pártfogásába fölvételünk szólistáit: Claire Booth szopránt, Renata Pokupić mezzót és Jess Dandy kontraaltot.

Noha a Karácsony liturgikus idejének hivatalos vége Vízkereszt, ennek ellenére Urunk bemutatásának ünnepe, hagyományos magyar nevén Gyertyaszentelő Boldogasszony mai ünnepnapja voltaképp még a Megtestesülés fogalomköréhez, a téli keresztény ünnepkörhöz csatlakozik. Ahogyan az ünnep kettős megnevezése egybeszövi az Ige megtestesülésének és emberré válásának megváltó művét a szentséges Szűzanya iránti tisztelet kifejezésével, éppúgy öleli föl az üdvtörténet eseményeinek az ígéretektől a beteljesedésig ívelő szakaszát a következő szakasz Händel Messiásából. Oratóriumról lévén szó, nem lineáris történet-elbeszélést hallunk az evangéliumi szereplők megjelenítésével, hanem az Üdvözítés művének megjövendölését – a Szűz fiút szül -, a pásztorok találkozását a Kisdeddel és a Megtestesülés fölötti ujjongást, amelynek áriájában a Szűzanya lelkendezése a megváltott egyház örvendezésébe szövődik: „Örülj és örvendezzél, Sionnak leánya”. A Zenei Kincsestár történetének 18 és fél esztendejében számtalanszor idéztük meg Händel megrendítő oratóriumát a legjelesebb előadók fölvételeiről. Ma ünnepi meglepetéssel készülünk megörvendeztetni hűséges Hallgatóinkat, hisz egy eddig be nem mutatott fölvétel részletei következnek. A Messiás Első részének hivatkozott szakaszát az utóbbi fél évszázad egyik legnevesebb, angol oratóriumegyüttese, a Cambridge-i King’s College énekeseiből alakult Scholars Barokk Együttes remek fölvételéről halljuk.

Életének kilencvenedik esztendejében tegnap visszatért Teremtőjéhez a kiváló magyar zongoraművész és zenepedagógus, zongoristanemzedékek útnak indítója, Ábrahám Mariann. Sokoldalú muzsikus volt, aki a zongorajáték mellett a zenepedagógia és a zeneteoretika területén is maradandót alkotott nem csupán idehaza, de a tengeren túl is. Humanitása, örök derűje és bölcsessége mindenki számára életre szóló példát nyújtott, akit csak tanított vagy ismerhette. Ma este legszebb fölvételeinek segítségével ajánljuk a szeretetreméltó művészt Isten irgalmába. Robert Schumann és Liszt Ferenc Ajánlását követően Liszt Látomások című sorozatának első, fisz-moll darabját halljuk.

Ábrahám Mariann lírai alkata és professzionalizmusa Schumann Intermezzóinak fölvételén is jól kitapintható. Az első három szerzeményt halljuk az opus 4-es sorozatból.

Ábrahám Mariann zongoraművészi működésének jelentős hányadát képviselte a kortárs magyar szerzők műveinek bemutatása. Gyermekkori barátja, a nanofizikusként világhírre jutott Gyulai József két szerzeményével, a Scherzóval és a Rondeauval búcsúzunk a tegnap elhunyt kiváló magyar zongoraművésznőtől.

A Zenei Kincsestárban a mai és a holnap este az 1865 és 1931 között élt Carl Nielsené, a dánok első számú nemzeti zeneszerzőjéé, akit a komolyzene kedvelői mindenekelőtt szimfonikus komponistaként ismernek. Pedig Nielsen keresett hegedűművész is volt egyszemélyben, és mint ilyen, előszeretettel komponált saját hangszerére. Ezért is meglepő, hogy sem a koncertpódiumok műsorán, sem a lemezkiadók kínálatában nem botlunk túlságosan gyakran Nielsen hegedűdarabjaiba. Ezért kárpótol ma bennünket Hasse Borup és Andrew Staupe. Indításképp mindjárt a komponista egyik első szerzeményével. E G-dúr szonátát Nielsen tanárának ajánlotta és Mozart emlékének szentelte – csodagyermek a csodagyermeknek.

A fiatalkori G-dúr szonáta után következzék Nielsen formabontó és elmélyült 2. hegedű-zongoraszonátája, amelyet az elemzők a műfaj egyik kiemelkedő különlegességeként tartanak számon.

Johann Joachim Quantz: D-dúr szonáta
Előadja: Csalog Benedek - fuvola, Papp Rita - csembaló.
Johann Joachim Quantz: D-dúr fuvolaverseny
Előadja: Csalog Benedek és az Aura Musicale Kamarazenekar.

Elhangzó művek.
1. A schönbrunniak
2. Új bécsi táncok
3. Stájer táncok
4. Pesti keringő
Előadja: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,
Lanner kvartett, Magyar Állami Hangversenyzenekar
Karmester: Doráti Antal és Ferencsik János

A legendás lengyel muzsikus játékában Chopin f-moll versenyművét idézzük fel.
Közreműködnek a Londoni szimfonikusok John Barbirolli vezényletével.

A latin közmondás úgy tartja: „Háborúban hallgatnak a múzsák.” Anélkül, hogy vitába szállnánk a régi bölcsességgel, hadd fűzzük hozzá: hitünk szerint épp a nemzetek közötti ellenségeskedés idején a legfontosabb, hogy a múzsák hallassák a szavukat, ráirányítva a figyelmet a minden emberlélekben ott munkáló szomjúságra az igazság és a szépség értékei iránt. Hisz egyedül ennek fölismerése teheti világossá minden ember számára, hogy a legfontosabb értékek egyetemesek, és halálos bűn föláldozni őket időleges anyagi vagy épp hatalmi érdekek oltárán. A Magyar Katolikus Rádió fennállásának eddigi 18 és fél esztendejében ebben a hitben készítettük komolyzenei összeállításunkat, hisz meggyőződésünk, hogy a zene, ez a nyelvi és világnézeti szakadékok fölött átívelő szellemi erő képes egyesíteni az embereket. Ebben az értelemben tehát minden értékes zene katolikus, egyúttal pedig az Örömhír célhoz juttatásának egyik leghatékonyabb eszköze. Ma este is ebben a hitben bocsátjuk az éterbe az 1861 és 1906 között élt orosz komponista, Anton Arenszkij 1894-ben keletkezett d-moll Zongoratrióját a berlini Spectrum Concerts muzsikusainak remek fölvételéről. Rahmanyinov mesterének kamaradarabja körénk varázsolja az európai műveltségű, ám az orosz táj és szellemiség bűvöletét levetni képtelen középnemesi otthonok világát, ahol a bécsi és párizsi szalonok zenestélyeit igyekeztek megidézni, miközben a cseléd jött-ment a szamovárral, a vendégeket pedig trojka röpítette haza a behavazott láthatáron át.

A remek norvég zongoraművész, Leif Ove Andsnes két héttel ezelőtt Leoš Janáček jószerével ismeretlen zongoradarabjaiból adott ízelítőt a Zenei Kincsestárban. Ma újabb különlegességeket tűz műsorára, hiszen a dán klasszikus zene legnagyobb alakja, az 1865 és 1931 között élt Carl Nielsen elsősorban szimfóniáiról valamint népzene-feldolgozásairól ismert. Ha nemrégiben megismerhettük a hegedűművészként és hegedűs komponistaként is aktív Nielsent, ma itt az ideje, hogy szólózongorára írott szerzeményei is fölhangozzanak. Az elsőként fölhangzó, Schumann tematikus ciklusait idéző sorozat meglehetősen rendkívüli címmel büszkélkedhet. Az 1919-ben keletkezett Lucifer-szvit eredetileg a Tűz és víz címet viselte, és csak bemutatója után nyerte el végleges elnevezését, amely nem Lucifer démoni hatalmára, hanem fény- és tűzhozói szerepkörére utal. Legjelentősebb zongoraművében Nielsen a barokk elődöt, Haydn és Mozart iránti csodálatának adózik.

Leif Ove Andsnes az Opus 3-as Öt zongoradarabbal búcsúzik Carl Nielsen szerzeményeitől.

A műsorban Mozart Varázsfuvola című operájának legszebb részletei
csendülnek fel dalszinházunk legendás karmesterének vezényletével.

Kellem, kecs, ragyogás. Tisztelt Hallgatóink! Talán e három szóval jellemezhetnénk legtalálóbban a velencei barokk muzsikáját. E látomásként lebegő álomváros, amelyet a tenger dajkál és amelyet a tengeri párák délibábként vetítenek a lagúnák fölé, Európa egyik vezető kereskedelmi és hajózási központjaként a fényűzés világelső példáival járt elöl – zenei téren is. Palotáiban és operaházaiban úgyszólván sohasem hallgatott el a zene, és nem is akármilyen. Velence ragyogása és a vízen lobogó fénytörések káprázata minden vérbeli velencei muzsika hangjaiban visszacsillan. Ma a velencei zene képletes „Szentháromságának” egyike, Tomaso Albinoni szerzeményei csillannak át három és fél évszázad távolán. Szerzőnk Vivaldival és Caldarával együtt magát a velencei életérzést formálta meg hangjaiból: a csábítás, a talány és az epekedő sóvárgás zenéjét hagyva ránk, a múltba visszasóvárgó utódokra. Ami pedig a zenei fényűzés leginkább szembeötlő jele: ha kellett, a virtuóz gyors- és a daloló lassútételek előadására két remek szólista is rendelkezésre állt a korabeli Velencében. Anthony Camden, Alison Alty és a Londoni Virtuózok most a kettős oboaszólóra szerzett C-dúr versenyművet játsszák John Georgiadis vezényletével.

Igaz, a következő, B-dúr koncert egyedüli szólistája Anthony Camden, ragyogásban éppúgy nem lesz majd hiány, mint megejtő, áriaszerű szólókban.

Velence zenei aranykorától mára Albinoni D-dúr kettősversenyével veszünk búcsút.

Elhangzó művek:
1. Mozart: B-dúr szonáta K.454
2 .Beethoven: G-dúr románc
Közreműködik: Bächer Mihály,
MRT Szimfonikus Zenekara.
Vezényel: Lehel György