Zenei kincsestár

„Ő nem csak egy újabb csodálatos csellista, nem csak egy csodálatos zenész, ő tényleg egyedülálló
volt. A zene életmód, létforma volt számára. A legnagyobb zenei örömet jelentette vele együtt játszani.”
Ezzel a gondolattal jellemezte Daniel Barenboim néhai hitvesének egyedülálló zenei nagyságát.
A művésznőre Joseph Haydn: C-dúr csellóversenyével emlékezünk. Közreműködik az Angol Kamarazenekar Daniel Barenboim vezényletével.

Másfél évtizedes hagyomány, hogy a Zenei Kincsestárban szerda esténként a szóló zongorairodalom népszerű és kevésbé ismert alkotásait tűzzük műsorra a legkiválóbb előadók fölvételeiről. Minthogy alig néhány szerda esténk maradt a Magyar Katolikus Rádió márciustól érvénybe lépő szerkezetváltásáig, igyekszünk ma is valódi különlegességekkel szolgálni Kedves Hallgatóinknak. Mai komponistánk, az 1854 és 1928 között élt Leoš Janáček elsősorban operaszerzőként és zenekari komponistaként ismert. Kevés zongoradarabja már csak emiatt is érdemes a figyelemre, mi több: reveláció számba megy. Ma Leif Ove Andsnes érzékeny fölvételeiről halljuk őket. Elsőként Janáček 1905-ben keletkezett 1. szonátájának kezdőtételét, amely az Előérzet címet kapta.

Janáček most következő ciklusa, a Ködök című sorozat hallatán hol Schumann, hol Debussy világába lépünk. A művet mégis tökéletesen egyedivé teszik a szerző által fölgyűjtött morva népzenei tónusok.

Ha a most következő, C-dúr szimfóniát meghallgatjuk, bizony aligha gondolnánk, hogy a romantika egyik leginkább formabontó, egyúttal leginkább melodikus szerzőjével van dolgunk. Bizony, a Carmen és az Arles-i lány szerzője, Georges Bizet is volt konzervatóriumi növendék. Nem is akárhol! Tizenkilenc esztendősen már a Római díj büszke birtokosának mondhatta magát. Ekkor már egyetlen szimfóniája komponistájaként, amelyet 17 esztendősen írt a párizsi Conservatoire kötelező házifeladata gyanánt. A mű Mozart, Beethoven és Rossini tökéletes ismeretéről árulkodik, és ha nem is utal a jövő korszakos zeneszerzőjére, remek hallgatnivaló. A Tuolouse-i Városi Zenekar élén Michel Plasson.

Rózsavölgyi Márk: Első magyar társastánc
Előadja a Magyar Kamarazenekar.
Rózsavölgyi Márk: Országgyűlési kör-tánc
Rózsavölgyi Márk: Az álom
Előadja a Festetics Kvartett.

Műsoron:
1. Erkel Ferenc: Magyar Himnusz
2. Dohnányi Ernő: Ünnepi nyitány op.31
3. Lajtha László VII. "Forradalmi" szimfónia op 63 III.tétel
4..Liszt Ferenc. Szózat és Himnusz fantázia
Előadóművészek: Jandó Jenő - zongora, MÁV Szimfonikusok,
Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Budapesti Szimfonikusok Somogyvári
Ákos, Kocsis Zoltán és Nicolás Pasquetés Joó Árpád vezényletével.

Az 1905-ben komponált sorozat egy svájci kirándulás élményeit idézi fel,
amikor a komponista találkozott bécsi éveiben megismert barátaival.
A tíz karakterdarabból álló zongoraművet Baranyai László tolmácsolja.

Mint azt immár másfél évtizede megszokhatták, péntek este régizenei különlegesség vár Önökre a legkiválóbb előadók felvételeinek segítségével. Ma este a kiváló magyar billentyűsművész, Spányi Miklós játszik el egyet Carl Philipp Emanuel Bach szonátái közül. Az 1714 és 1788 között élt, „hamburgi” melléknéven is ismert Bach-fiú, korábban Nagy Frigyes porosz császár udvari csembalistája egy korszakváltás tanúja és részese: a barokkból a preklasszikába tartó stílusváltozás képviselője és alakítója. A barokk túlburjánzó, már-már fullasztóan szövevényes világa után elérkezett a letisztulás ideje, amikor a hangsúlyok a részletek aprólékos kidolgozásáról fokozatosan áttevődnek a nagyvonalú kompozíció kialakítására. Az úgynevezett Württembergi Szonáták most megszólaló, h-moll darabja egyszerre viseli magán a két törekvést: a szinte bizarrságig menő kifinomultságot és a higgadt egyensúlyra való törekvést.

A Zenei Kincsestárban egy igazi magyar muzsikuslegenda: Végh Sándor. A karmesterként is korszakos hegedűművész akadémiai növendékekből szerveződött, világhírre jutott együttesével, a Camerata Salzburggal Schubert 1., D-dúr szimfóniáját játssza 1996-ban, a Kölni Filharmonikusoknál rögzített fölvételükön.

Szerda esti zongorabérletünkben igazi ritkaságokkal várjuk Önöket az 1899 és 1963 között élt Francis Poulenc tollából. Poulenc a neoklasszicizmus és a modern avantgardizmusok tanújaként sajátos zenei stílust alakított ki, amely egyszerre folytatása a nagy újítók – Debussy és Ravel – törekvéseinek, tanúja a romantika világába visszasóvárgó nosztalgiának és kifejezője a némileg frivol iróniának. Mindez együttesen jelenik meg a Két Intermezzóban. A zongoránál Anthony Gray.

Poulenc legismertebb műve a gyermekmesék által ihletett zeneművek sorához csatlakozik. A komponista rokonainál töltötte az 1940. esztendő nyarát, és amikor unokahúgai és –öccsei – szám szerint tizenegyen – kottatartójára helyezték a Babar, az elefánt című rajzos mesekönyvet, nem telt sok unszolásba, hogy zenés szkeccs-sorozattá formálja a bájos történetet, amely Babart születésének napjától végigkíséri élete történetén. A kiselefánt vadászok elől menekülve előbb egy idős asszony otthonában lel menedékre, majd visszahívják őt a vadonba kedves emlékei, ahol végül elefántkirállyá választják, és hozzáillő arára is talál.

A Zenei Kincsestárban a Don-kanyarnál nyolcvan esztendeje megsemmisült II. Magyar Hadsereg hősi halottaira, nemzetünk vértanúira emlékezünk Liszt Ferenc vallási ihletésű orgonaműveivel, amelyek Martin Haselböck felvételeiről szólalnak meg. Elsőként a Szent Erzsébet legendájának Bevezetését halljuk orgonás átiratban.

A Donnál elesett, máig idegen földben nyugvó magyar hősökre való megemlékezést azzal a Requiemmel folytatjuk, amelyet az idős Liszt 1883-ban szerzett orgonára.

A II. Magyar Hadsereg nyolcvan esztendeje történt tragédiájának emlékére megszólaló Liszt-szerzemények sorát az Andante religioso, azaz Vallásos andante zárja.

Néhány héttel ezelőtt már találkozhattak a Zenei Kincsestárban napjaink egyik vezető basszbaritonja, az olasz Ildebrando d’Arcangelo Mozart-árialemezével. Sokoldalú művészről lévén szó, aki a kedvenc komponistájának vallott Mozart mellett otthonosan mozog a barokk, a bel canto és a romantika világában is, az olasz sztár Händel-áriákból állította össze legelső szólólemezét 2009-ben. Minthogy a castratók és a szopránok mellett a barokk operák és oratóriumok a mély férfihang varázslatát sem hagyták kiaknázatlanul, művészünknek és a Modo antiquo régizenei együttes élén álló Feredeico Maria Sardelli karmesternek volt miből válogatnia, amikor fölütötték Händel ifjúkori, olasz operapartitúráit. Az Agrippina, az Orlando, a Siroe, a Rodelinda, az Ariodante és az Acis és Galatea most fölhangzó részletei között találunk ismert barokk slágereket és újrafölfedezésre váró remekeket egyaránt – ami pedig kétségtelen: Ildebrando d’Arcangelo lehengerlő valamennyi Händel-szerepben.

A legendás lengyel muzsikus játékában Chopin f-moll versenyművét idézzük fel.
Közreműködnek a Londoni szimfonikusok John Barbirolli vezényletével.

Elhangzó művek.
1. A schönbrunniak
2. Új bécsi táncok
3. Stájer táncok
4. Pesti keringő
Előadja: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara,
Lanner kvartett, Magyar Állami Hangversenyzenekar
Karmester: Doráti Antal és Ferencsik János

Johann Joachim Quantz: D-dúr szonáta
Előadja: Csalog Benedek - fuvola, Papp Rita - csembaló.
Johann Joachim Quantz: D-dúr fuvolaverseny
Előadja: Csalog Benedek és az Aura Musicale Kamarazenekar.