Őrtüzek

Magyarországi Mária nápolyi királyné – akinek unokája, I. Károly Róbert volt – 1270-től II. (Sánta) Károly Anjou herceg, később nápolyi király feleségeként kulcsszerepet játszott Nápoly építészetének kialakításában. Maria d'Ungheria – ahogy az itáliaiak nevezték és nevezik ma is – szellemi, kulturális és politikai élete mellett azok az emlékek is felsorakoznak Prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész Nápoly középkori magyar emlékei című kötetében, melyek magyar hatás révén jöhettek létre. Prokopp Mária az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének professzora évtizedek óta foglalkozik a 13–15. századi itáliai magyar művészeti kapcsolatokkal. Kötetében, amelynek olasz nyelvű fordítása év végén jelenik meg, Árpád-házi Mária házasságát, az Anjou-ház kapcsolatait, valamint az anyakirályné uralkodói reprezentációját mutatja be.

Mária királynét Nápolyban ma is a város újjáépítőjeként tisztelik. A királyné életében jelentős művészetpártoló tevékenysége mellett folyamatos kapcsolatban állt a magyarországi politikai élettel, sőt formálni is tudta azt. Nagymértékben neki köszönhető, hogy az Árpád-ház férfi ágának kihalása után az unokája, I. Károly Róbert kerülhetett a magyar trónra. Prof. dr. Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténészt, az ELTE egyetemi tanárát kérdeztük Magyarországi Mária nápolyi tiszteletéről és az itáliai művészeti kapcsolatokról.

Az esztergomi studiolo falain Vitéz János esztergomi érsek – az Akadémia Istropolitana magyar egyetem alapítója – Dante Isteni színjátékának legfőbb üzeneteként a négy ókori, sarkalatos erény, az Okosság, a Mértékletesség, a lelki Erősség és az Igazságosság allegorikus alakjainak megformálására kérte fel az ifjú Sandro Marianót, későbbi ragadványnevén Botticellit. Az erényallegóriák a fiatal Sandro Mariano legkorábbi munkái, a festőgéniusz útja Esztergomból indult.

Prof. dr. Prokopp Mária, Széchenyi-díjas művészettörténészt, az ELTE egyetemi tanárát a középkori Magyarország európai nagyhatalmi státuszáról, kulturális, eszmei, erkölcsi gazdagságáról és Sandro Botticelli Vitéz János studiolójában festett erényallegóriáiról kérdeztük.

Az esztergomi studiolo freskóit a firenzei quattrocento nagy festőegyénisége, Sandro Botticelli alkothatta – mondta el rádiónknak prof. dr. Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE egyetemi tanára. Dante Isteni színjátékának üzeneteként a reprezentatív helyiség falain a négy ókori, sarkalatos erény: az Okosság, a Mértékletesség, a lelki Erősség és az Igazságosság allegorikus alakja szerepel. A program része volt eredetileg a három isteni erény – a Hit, Remény, Szeretet – ábrázolása is, de ezek allegóriái már elpusztultak. A freskó – amely az esztergomi várnak egy elzárt, máig nem látogatható részén található – 340 évig volt a föld alatt, és viszonylag épségben megmaradt. Az 1930-as években találták meg Szent István palotájának III. Béla által megújított rezidenciáját, amelyet 1465–1467-ben Vitéz János esztergomi érsek is átépített. Esztergom török harcai során az épület nagy része összedőlt, és maga alá temette Vitéz János első emeleti dolgozószobáját, a studiolót.
Prokopp Mária művészettörténész, az esztergomi studiolo freskó kutatója elmondta, hogy a freskódísznek 1465 és 1467 között kellett elkészülnie, mert 1467-ben már megnyílt a Vitéz János által alapított Academia Istropolitana magyar egyetem – mind a négy fakultással – Esztergomban.

Prof. dr. Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE egyetemi tanára nemcsak a középkor, a reneszánsz kivételes ismerője, hanem a hazai egyházművészet támogatója, kortárs alkotók lelkes népszerűsítője és recenzálója is. Fő területe az európai művészet, és benne a magyar művészet helye. Kutatásai hozzájárultak a magyar középkori művészet nemzetközi elismertségéhez, nemzetközi szerepének, helyének megtalálásához. 1969-ben kapott kinevezést az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékére. A mai napig az egyetem professzora. Ötven éve tanítja a középkori magyar és egyetemes művészettörténetet. Kutatómunkája középpontjában a magyar művészet európai elhelyezése áll. Erről szólt a 14. századi gömöri falképeket bemutató doktori disszertációja is. Kandidátusi dolgozata 1976-ban az itáliai protoreneszánsz Trecento-művészet európai kisugárzásával foglalkozott. Ezt az 1983-ban angol nyelven megjelent könyvét idézik a legtöbben.

Pályafutásának egyik kimagasló, talán legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó fejezete az esztergomi várban zajló falkutatásokhoz, feltárásokhoz, rekonstrukciókhoz kötődik, Botticellihez és Vitéz János dolgozószobájához. Nemzetközi hírű felfedezése, hogy Sandro Botticelli pályája elején Vitéz János studiolójában festette erényallegóriáit. Prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész most is nagyon aktívan és hatalmas lelkesedéssel dolgozik. Lenyűgöző pályájáról, esztergomi gyökereiről, az inspiráló családi közegről, a küzdelmes tanulóévekről, a középkori művészet szerepéről, a középkori Magyar Királyság nagyhatalmi státuszáról, családjáról, szüleiről beszélgettünk.

Kraft Péter közgazdász, aki az első Orbán-kormány alatt a Gazdasági Minisztérium turisztikai helyettes államtitkára volt, Juan Perón második elnöksége alatt született, Buenos Aires-ben. Szülei a „nemzeti emigráció” hullámával érkeztek a bontakozó Rákosi-diktatúra idején, az elől menekülve Argentínába, 1948-ban. Harvardi tanulmányait követően az American Express latin-amerikai divíziójában tevékenykedett. A rendszerváltás évében ő lett a cég magyarországi leányvállalatának alapítója és hosszú ideig első számú vezetője.

Kraft Péter közgazdásszal, az American Express Magyarország alapító vezérigazgatójával, volt helyettes államtitkárral, a Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programjának megalapozójával a kelet-közép-európai rendszerváltások hajnalán Magyarország gazdasági-pénzügyi lehetőségeiről, az American Express amerikai pénzügyi vállalat magyarországi sikertörténetéről és a Magyarországot egykor politikai okból elhagyó, s most az országba visszaköltöző magyarok magyarságtudatáról beszélgettünk.

Zenei szerkesztő: Máry Szabó Eszter

20 éves horvát fennhatóság után az 1868-as horvát–magyar kiegyezés értelmében három vármegyéért cserébe Magyarország visszakapta egyetlen tengeri kikötőjét, Fiumét. A 19. század második felében „magyar tengerként” emlegették az észak-adriai földterületet. Az Isztriai-félsziget melletti öbölben fekvő Fiume a Monarchia korában a legfontosabb magyar tengeri kikötő lett, a vonzáskörzetébe tartozó települések, halászfalvak pedig virágzó üdülővárosok voltak. Abbázia a századfordulón a Habsburgok, a magyar és az osztrák arisztokrácia legkedveltebb üdülő- és gyógyászati városa, fekvése és klímája miatt klimatikus gyógyhely: a szívbetegek, az asztmások és a tüdővészesek rehabilitációs központja lett. Szanatóriumait magyar orvosok vezették. A tengerparti idegenforgalmi fellendülést a 19. század végén kiépített vasútvonalak tették lehetővé, amelyeknek köszönhetően Budapestről közvetlen járattal lehetett eljutni Fiumébe, Triesztbe. 1873 nyarától a magyar főváros és Fiume között megindult a vasúti közlekedés.

Abbázia eleganciája, kultúrája Budapestig elért. A budapesti Oktogonon, az Andrássy u. 49. szám alatt működött az egyik leghíresebb magyar kávéház, a kulturális és a politikai élet egyik központja, az Abbázia 1888 és 1992 között. Ferenc József osztrák császár és magyar király is többször tiszteletét tette Abbázia városában. Gróf Andrássy Gyula is Abbáziában töltötte élete utolsó napjait, itt halt meg 1890. február 18-án. A tragikus sorsú Rudolf főherceg és felesége, Stefánia főhercegnő mellett szeretett az üdülővárosba járni, nyaralt itt I. Károly román király is. Megfordult itt a német császár, a svéd király és a luxemburgi nagyherceg is. 1893-ban az üdülővárosban hunyt el a gyakorlati orvosképzés megálmodója, a hazai sebészet legnagyobb újítója, Markusovszky Lajos. Itt töltötte élete utolsó éveit 1897-ben Budapest első polgármestere, Kamermayer Károly, és itt hunyt el 1905-ben Szapáry Gyula, Magyarország miniszterelnöke (1890–1892) is.

Abbázia üdülő- és gyógyhellyé formálásáról, Fiume, Trieszt és Bukkari regionális, gazdasági, kereskedelmi meghatározottságáról a térségben, Abbázia kulturális, egyházi szerepéről, a letűnt magyar és osztrák arisztokrácia egykori üdülőhelyéről Stekovics Rita történészt, társadalomkutatót kérdeztük.

1948-ban és az azt követő években, a bontakozó Rákosi-diktatúra idején érkezett Argentínába a „nemzeti emigráció”, miután Juan Perón második elnöksége alatt megnyitotta a latin-amerikai ország kapuit a diktatúra elől menekülő magyarok előtt.
Kraft Péter közgazdász, az első Orbán-kormány turisztikai helyettes államtitkára Perón második elnöksége alatt született, Buenos Aires-ben.

Venezuela 1950-re a világ negyedik leggazdagabb országa lett az egy főre jutó jövedelem tekintetében. Az 1970-es években Latin-Amerika vezető olajkitermelője volt, és a világ egyik meghatározó olajpiaci nagyhatalma. Ekkor az országot ráadásul a térség legstabilabb demokráciájaként tartották számon, egy olyan időszakban, amikor Latin-Amerika országait főként katonai diktatúrák vezették.

Kraft Péter közgazdásszal, volt helyettes államtitkárral, a Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programjának megalapozójával, Magyarország korábbi perui nagykövetével Argentína és Venezuela 1950 és 1980 közötti gazdaságpolitikájáról, a 20. század második felében a Latin-Amerikába és az Egyesült Államokba emigrált magyarságról, valamint a kelet-közép-európai rendszerváltások hajnaláról beszélgettünk.

Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakemberrel, a Salt Communications tulajdonos-ügyvezetőjével, a Képmás Kiadó ügyvezetőjével és a Képmás magazin lapigazgatójával, a Magyar Olimpiai Bizottság kommunikációs szervezetének vezetőjével, elnöki tanácsadójával a nők társadalmi, társadalompolitikai szerepvállalásáról, a nők szerepével kapcsolatos társadalmi elvárásokról, a vizuális nevelésről, önkéntes vállalásairól a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, és az erdélyi történelmi családok felelősségéről, a Bánffy család Trianon utáni helytállásáról beszélgettünk.

Egyre több erdélyi történelmi család leszármazottja lakja be életvitelszerűen egykori ősi birtokait. Az erdélyi történelmi családok valódi megmérettetése Trianon után kezdődött. Az antant képviselői 1916 augusztusában biztosították a Román Királyságot arról, hogy győzelmük esetén Erdélyt haladéktalanul a román területekhez kapcsolják. Miután 1918 őszén a központi hatalmak összeomlottak, 1918. december 1-jén a gyulafehérvári népgyűlés kimondta a Román Királysághoz való csatlakozást. Az elszakítás után az erdélyi történelmi családok közül többen az ott maradást választották. Mi maradt mára a gazdag örökségből, és miként tekintenek a késői utódok múltjukra, gyökereikre?

Az erdélyi történelmi családok, a Bánffy család felelősségéről, Trianon utáni helytállásáról Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakemberrel, a Képmás Kiadó ügyvezetőjével és a Képmás magazin lapigazgatójával, a Magyar Olimpiai Bizottság kommunikációs szervezetének vezetőjével, elnöki tanácsadójával beszélgettünk.