Miért szeretem?

Az amerikai konzervatív együttműködés és társadalmi-politikai mozgalom - még a texasi seregszemle és a magyar miniszterelnök beszéde előtt - értékelhetően áttekintette a célokat. Hazai berkekben sem volt jellemző a tétlenség -, az itthon elhangzott elméleti érvek közül Kiss Károly írásából idézünk és egy francia-magyar történelmi együttműködésről szóló katonai hírből is (ismeretes, hogy a Rákóczi-szabadságharc után Franciaországban mindmáig sikeres és modernizálódó fegyvernemet hoztak létre a Bercsényi-huszárok). Mai utódaik tartják a kapcsolatot  a magyar elődökkel. Van tehát az európai együttműködés lehetőségeiben éppúgy példázat, mint a most kibontakozó amerikaiban is. Csakhogy: mindez alig kap nyilvánosságot. A helyzetképpel - amelynek idézetei irodalmi értékkel is bírnak -, a miniszterelnök ottani beszédéről szóló vitákat megelőző összképet tesszük közzé. Osszuk meg a fiatalokkal is.

Amikor lázadó korszakukat élő kamasz gyermekeink és unokáink - akik telefonjuk és laptopjuk képernyője előtt több időt töltenek, mint amennyi szerintünk helyes volna -, és azzal is érvelnek, hogy nincs értelme szembehelyezkedni a balliberális média fősodorral -, érdemes lesz megosztani velük is két ellenpéldát. A pakisztáni - istenkáromlás vádjával hozott - halálos ítéletek jól mutatják, hogya mainstream média lenézése az iránt, hogy templomokat építünk újjá, hogy a szülőföldjükön igyekszünk békét biztosítani azok számára, akiket el akarnak üldözni - ezzel is növelve az Európába áramló menekültek tömegét -, talán meggyőző lehet. Adjuk hát tovább...

A múlt  - a kultúra és a történelem - elvételére, semmivé tételére irányuló törekvések napjait éljük, és a fiatalok rendre találkoznak a jelenséggel - a politikai hírek között éppúgy, mint alkalmasint az intézményrendszer megváltozásakor is, amelynek törekvései ellen sokszor lázadnak fel. Akitől a múltat, nemzetének és népének történelmét és kultúráját  elvesztik, kötődések nélkülivé és kiszolgáltatottá válik. Csak mi, idősebbek vagyunk képesek a magunk által megtapasztalt jelenségek tovább mesélésével felvértezni őket e folyamat ellen. Makszimka és Scsorsz a filmpéldák, az internacionálé és a Gott erhalte a himnusz-példák - elevenítsük fel számukra is. 

A képen: az egykori Hentzi-emlékmű a budai várban...

Amikor érettségire, felvételire készülő kamaszokkal, unokákkal beszélünk róla, izgalmas lehetőség, hogy a múzeumi "unalmat" úgy kerüljük el, hogy a nagy elődök jelentőségéről kortársat kérdezünk meg. Illés György az Új Írásban nemrég tette közzé, mit tapasztalt Kazinczy nyomán az író brünni börtöneiben járva. És ideje is volt annak, hogy Márai Sándor egykori novellája után egy kortárs író is bemutassa azt a helyzetet, amibe a börtönben tanúsított magatartásával - majd itthoni fogadtatásával - egy magyar író, nyelvújító juthat. Ráadásul a források mind fellelhetők már a világhálón.

Amikor lecsengőben a "nyárutó", és felrémlik az iskolakezdés, ha alkalmasint szót váltunk és értünk a kamaszokkal és az unokákkal - megosztva nyári élményeket is -,  akkor felvetődik: mi is hát a "nosztalgia". És ezt el kell magyaráznunk. (Hátha nem vesztik el a kedvet a versértelmezéshez); és ebben a nekik eddig is letehetlen olvasmányokkal szolgáló kortárs szerzőket is segítségül hívhatjuk. Illés György leírt egy találkozást Bródy János stoppos lányával, dalhősével, Földvár felé félúton... Adjuk hát tovább, mert a kortárs író lírai feszítettségű írása segít majd nekik is felfedezni azt a kultúrkört és hagyományt, ami nélkül elvehetik - tőlük is - hazához és nemzethez tartozásukat.