Mester-fogás

A klímaváltozás még nem jelenti a világ végét, a folyamatosan katasztrófával és közeli végpusztulással riogató uralkodó közbeszéd, drága és nem hatékony, ráadásul a legszegényebbeket sujtó megoldások felé nyomja a politikai döntéshozókat. Erről szól Björn Lomborg világhírű klímaszakember Téves riasztás című könyve, amely nemrég jelent meg magyarul az MCC Press Kiadó gondozásában.
Lomborg számos nagy sikerű tudományos könyv szerzője, a Koppenhágai Egyetem és a Stanford Egyetem vendégprofesszora, több mint háromszáz vezető közgazdásszal és hét Nobel-díjassal dolgozott együtt. A Time szerint a világ száz legbefolyásosabb embere közé tartozik. Elismeri, hogy baj van, de állítja, hogy a témával kapcsolatos szélsőséges retorika többet árt a klímavédelem ügyének, mint amennyit használ.
Az MCC Klímapolitikai Intézet igazgatójával, Litkei Mátéval beszélgetünk.

2020-ban nyílt meg az Eiffel Műhelyház, a Magyar Állami Operaház új művészeti és logisztikai központja. A 19 század végén, Feketeházy János tervei alapján épült egykori Északi Járműjavító hatalmas, műemlék csarnokrendszerében új, korszerű próbatermeket, színpadokat és kiállítótereket hoztak létre, de itt kaptak kényelmes helyet az opera gyártóbázisai is. A Mester-fogásban a jelmezműhelyekbe látogatunk. Megismerkedünk a jelmezfestő izgalmas, szerteágazó munkájával, megtudjuk, miért kell folyton átszabni a ruhákat, hogy kiből lehet főszabász, és megnézzük, hol készülnek a színpadi cipők és fejfedők. Kalauzunk Weigand Lívia, a jelmezműhelyek vezetője.

Romhányi Beatrix középkor-kutató régész, történész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Angolul, németül, franciául publikál és ad elő -- sőt, erre még latinul is képes --, nemzetközi kutatócsoportokban vesz részt, de mindamellett különleges tehetsége van arra is, hogy közvetlen stílusban, érthetően és szórakoztatóan tud beszélni a tudományterületéről. Saját témájáról a középkori demográfiáról, és az ezzel kapcsolatos új, izgalmas kutatási eredményeiről beszélgetünk.

F. Romhányi Beatrix középkor-kutató régész, történész, a Károli Gáspár Református Egyetem közkedvelt tanára. Akadémiai doktor, kandidátus, angolul, németül, franciául publikál és ad elő -- sőt, erre még latinul is képes --, nemzetközi kutatócsoportokban vesz részt, de mindamellett, hogy elismert, komoly tudós, azzal a különleges képességgel is rendelkezik, hogy közvetlen stílusban, érthetően és szórakoztatóan tud beszélni a tudományterületéről. Rádiónkban sokszor hallhatták már színes, érdekes szakértő hozzászólásait, amelyekkel élővé teszi, közel hozza a középkori életet, gondolkodásmódot, miközben mindig rávilágít a nagyobb összefüggésekre is. Nincs téma, amihez ne tudna hozzáfűzni egy-egy izgalmas, meghökkentő adalékot, vagy megmosolyogtató történetet. Ezúttal arra kértem, meséljen a saját kutatási területéről és: a középkori demográfiáról, és ezzel kapcsolatos, egészen friss felfedezéseiről.

A guédeloni vár építése 25 éve kezdődött Franciaországban, Burgundiában. Kizárólag helyben elérhető anyagokból, korhű, kézzel készült szerszámokkal középkori építési technikával. A XIII. század építészeti stílusában megálmodott vár évente 300 ezer látogatót vonz, emellett pedig komoly tudományos értékkel bír, hiszen magával az ötlettel a régészet egy új válfaját hozták létre: az experimentális régészetet. A terv megálmodói a középkori építészet eddig megválaszolatlan kérdéseire keresnek magyarázatot. A tudományos felügyelőbizottság tagjával, Anne Baud középkor-kutató régésszel, az Université de Lyon II professzorával beszélgetünk.

A szódavíz 2013 óta hungarikum. Magyarországon először Jedlik Ányos természetbúvár bencés szerzetes készített szódát 1826-ban. Ezért sokan úgy hiszik, hogy ő találta fel, pedig ez nem egészen így van.
Ki találta fel a szódavizet? Milyen jótékony hatása van az egészségre? Miért jó a környezetnek? És hogyan itta Krúdy Gyula? Saly Noémi kultúrtörténésszel és Szabó István szikvízgyártóval, az SZ.I Kft vezetőjével beszélgetünk.

A zsinórmeghajtású bringa fiatal magyar mérnökök találmánya. Halk, tiszta (nincs olaj), gyors és könnyű hajtani, kíméli a térdízületet, és még szép is - csak hát... nagyon drága, mivel most még csak egyedi darabok készülnek. A technológiát kerekesszékekre is kifejlesztették. A Stringbike csepeli műhelyében jártunk.

Mohács olyan város, ahová nem csak a busójáráskor érdemes ellátogatni. Érdekes múzeumai, sajátos, soknemzetiségű tájételei, helyi borai, az impozáns fogadalmi templom, a szomszédos kölkedi gólyamúzeum, a történelmi emlékpark és a Béda-Karapancsa tekergőző holtágai és csodálatos madárvilága több napra kínál látnivalót bármely évszakban. Feltétlenül érdemes felkeresni a Busóudvart, ahol a remek étterem és az interaktív busómúzeum mellett helyi kézművesek boltjai sorakoznak. Ha betérünk a viseletkészítő, a gyöngyfűző iparművész, vagy a kerámiaműhely boltjába, a tárgyi szépségek mellett emberi értékekre is bukkanhatunk.

Február 24-én elkezdődött a busójárás. A mohácsi Busóudvar Múzeum látványos, interaktív kiállítással mutatja be a mohácsi sokácok messze földön ismert népszokását. Tárlatvezetőnk, Wébel Kende maga is busó, így saját élményeit is megosztja a szokásokról, öltözetről, ételekről.

Folytatjuk 2 hete megkezdett sétánkat a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjteményben. Megismerjük a gyönyörű, 19. századi cimbalom vicces történetét, borzongunk az akvafon túlvilági hangjára, megszólal a havasi kürt is, és aki figyel, megtanulhatja a körlégzést, amit feltétlenül tudnia kell annak, aki a legendás ausztrál didzseridún szeretne játszani. Szó lesz még sok érdekes hangszerről, örömzenélésről – és aki mindezt elmeséli és bemutatja: Szilágyi Áron gyűjteményvezető, és Szilágyiné Madla Anett programfelelős.

Hazánk legnagyobb alapterületű kulturális közhasznú intézménye, az Eiffel Műhelyház még az Országháznál is nagyobb, huszonkétezer négyzetméteres. Ennek tetemes részét az Operaház díszletkészítő központja foglalja el: a lakatos,- az asztalos-, a festő- és a díszletépítő műhely. De kell is a hely a monumentális alkotások ácsolásához, festéséhez, kipróbálásához. Milyen anyagokból készülnek a színpadi csodák? Mennyi faanyagot használnak fel évente? Hol lehet megtanulni a díszletépítést? Az Operaház szcenikai vezetőjével Resz Miklóssal járjuk végig a műhelyeket.

Hazánk legnagyobb alapterületű kulturális közhasznú intézménye, az Eiffel Műhelyház még az Országháznál is nagyobb, huszonkétezer négyzetméteres. Ennek tetemes részét az Operaház díszletkészítő központja foglalja el: a lakatos,- az asztalos-, a festő- és a díszletépítő műhely. De kell is a hely a monumentális alkotások ácsolásához, festéséhez, kipróbálásához. Milyen anyagokból készülnek a színpadi csodák? Mennyi faanyagot használnak fel évente? Hol lehet megtanulni a díszletépítést? Az Operaház szcenikai vezetőjével Resz Miklóssal járjuk végig a műhelyeket.

Hazánk legnagyobb alapterületű kulturális közhasznú intézménye, az Eiffel Műhelyház még az Országháznál is nagyobb, huszonkétezer négyzetméteres. Ennek tetemes részét az Operaház díszletkészítő központja foglalja el: a lakatos,- az asztalos-, a festő- és a díszletépítő műhely. De kell is a hely a monumentális alkotások ácsolásához, festéséhez, kipróbálásához. Milyen anyagokból készülnek a színpadi csodák? Mennyi faanyagot használnak fel évente? Hol lehet megtanulni a díszletépítést? Az Operaház szcenikai vezetőjével Resz Miklóssal járjuk végig a műhelyeket.