Miért szeretem?

Túlléptük az évtizedet: immár 11 éve, hogy 98 évesen távozott e világból az utolsó magyar trónörökös,Habsburg Ottó, aki királyfi maradt e hosszú időn át is - mindenkor kiállva amellett, hogy Magyarország a Nyugat része, hogy Európa része, és amikor hosszas külföldi szereplések után, európai képviselőként ismét magyar földre lépett (azért "ismét" mert Pannonhalmán, az ősi apátságban tanult, amelyet királyi ősei alapítottak, s amelyet még a tatár sem tudott elpusztítani) -, a magyar politikai közéletnek is voltak olyan csoportjai, akik szerepet szántak neki: a kisgazdák köztársasági elnökké is jelölték volna, a legitimisták a király(ság) örökösét látták benne, a boldog és sikeres békeidők leszármazottját. Wilsontól Rooseweltig az amerikaiak is kacérkodtak a gondolattal, hogy szerepet szánnak neki, Ő azonban megmaradt európai képviselőnek. E minőségében a régiók helyzetének megoldatlanságáról olyasmiket mondott, amik ma is érvényesek: a baszkok és a székelyek sokat tudnának erről mesélni, de még a dél-tiroli osztrákok is... Kedves ironikus személyiségét őrizzük meg, hogy unokáink ebben az életútban ne csupán egy digitális adathalmazt lássanak meg... 

126 éve halt meg az írónő, aki a bestsellerré vált rabszolgatörténetet előbb  Amerikában, majd az európai  kontinensen is a legolvasottabbak egyikévé tette. Lincoln elnök egy megjegyzése is utal rá, a korabeli médiavilág a maga akkori eszközeivel beavatkozott, és erkölcsi hátteret igyekezett teremteni ahhoz a polgárháborúhoz, amelynek eredetileg semmi köze sem volt a rabszolgák felszabadításához, sokkal inkább volt egy alkotmányos vita eldöntésének útja a föderalista és az unionista álláspontok között. S nem árt, ha - legalább az évforduló ürügyén -, kamasz gyermekeinket és unokáinkat is felvilágosítjuk a háttérről, a mű mai hordalékairól. Ők BLM-tünetésekről hallanak, meg térdelő focisták érveiről - holott a jelenség ennél többről szól: a médiavilág befolyásáról a politikai történésekben. Vértezzük fel őket!

Kamaszkorú gyerekekkel és unokákkal beszélgetve rendre felmerül egyfelől annak kérdése: mi teszi indokolttá - a maga idején pedig kétségkívül sikeressé - azt a hagyománytiszteletet, amelyet társadalomszervező erőként "keresztény-konzervatív értékrendnek" szoktak nevezni. S nehéz érvelni mellette az éppen lázadó korukat átélő fiatalok előtt. Másfelől itt van a megélt történelem is, amelynek eseménytörténetét a szovjet helytartóság évtizedeiben kötelező elhallgatások, tilalmak vették körül. Van ellentétes példa is: prof. Dr. Horváth János, egykori kisgazda politikus, gazdasági szakember, akinek része volt az értékálló forint megteremtésében. Nyugaton egyetemi tanárként rámutatott a rendszer működésének antidemokratikus alapjaira. És erre a rendszerváltásban érdekelt erők itthon is felfigyeltek. Hazatérve a parlament korelnöke volt egy ideig. Az 56-os történésekre visszaemlékezve olyasmiket is megosztott az őt kérdező Spangel Péterrel, amelyeket érdemes tovább adnunk a fiataloknak. 

Amiről szó lehet, az - a megközelítéskor - még humoros megjegyzéseket ius felidézhet.
A Sopron közelében lévő Agyagosszergényben -, Közi Horváth József szülőhelyén -, ma
Népfőiskola is működik. Kalauzoljuk el mindazokat a fiatalokat, akik az idősebbekkel folytatott beszélgetésekben olyasmikat kérdeznek, amiket Közi Horváth József, a katolikus pap, a kereszténydemokrata országgyűlési képviselő, a második világháború után a külföldre szakadt, emigráns magyarok lelki gondozója már feltárt, megírt, - mert akkor mindezeket nem kell újból (most, hogy már nem tiltott) felfedezni...
És adjuk tovább a fiataloknak - legalább azt, hogy hol keressék....