Borivóknak való

Két héttel ezelőtt Ipacs-Szabó István vezetésével bebarangoltuk a Pécsi Egyetemi Birtok kutatóintézetét és kísérleti telepét. Az intézet főborászával folytatjuk ma is beszélgetésünket, és szót ejtünk többek között a legfontosabb nemesítési feladatokról, az itt előállított és kereskedelmi forgalomban is kapható pécsi borokról, a pálos rend borairól, gyógyborokról, a kutatóintézet történetéről, és persze arról is, milyen új kihívásokat tartogat István számára az Egyetemi Birtoknál betöltött pozíciója...

A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének fajtagyűjteményében 1570 különféle szőlőfajta található. A génbank részét képezi egy 104 darabos Kárpát-medencei gyűjtemény is, amely dokumentáltan egyedülálló a világban. A génbank alapjait 1950-ben Németh Márton tette le egy olyan tudományos műhelyben, amelyet több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva, a földművelésügyi miniszter hozott létre 1949-ben. Az intézet alapítói kiemelt feladatként jelölték meg a kutatást, a szaktanácsadást és az oktatást. A feladatok teljesítését a folyamatosan újratelepített, két területen elhelyezkedő, összesen harminc hektárnyi szőlőültetvény, az 1600 m2 alapterületű pince és laboratóriumok szolgálják.
Egy szeles, késő nyári napon az Intézet főborászával, Ipacs-Szabó Istvánnal jártuk be a Pécsi Egyetemi Birtok Pázmány Péter utcai kísérleti telepét, a pincét és a fajtagyűjteményt.

Rácz Lillával folytatjuk két héttel ezelőtt megkezdett beszélgetésünket. A borásznő mesél a nevét viselő márkával való azonosulásról, és szót ejtünk arról is, hogy kik is azok a "growerek"...

---
fotók: Rácz Lilla Brut Nature

Rácz Lilla egy igazi szőlőművelő és borászattal foglalkozó, pécsi családba született, majd idővel ő maga is felvette ezt a fonalat, mivel zsigerileg kötődik a természethez és a szőlőhöz. Ezt valószínűleg édesapjától örökölhette, ugyanis elmondása szerint apukájának fizikai fájdalmat jelent minden egyes nap, amikor nem lehet a szőlőtőkék között vagy a présházban. Eleinte főként szőlészeti munkákat látott el a család a Villányi borvidéken, majd 2008-ban megismerte a férjét, és ugyanebben az évben úgy döntöttek, hogy a villányi területeken lévő sauvignon blanc szőlőből pezsgőt készítenek. Így született meg 2009-ben a Rácz Lilla Brut Nature, amely a közös vágyaik, érdeklődésük, ízlésviláguk és boldogságuk megtestesítőjévé vált. Brut nature, mert kizárólag nyers pezsgőt készítenek, a mai napig. Szót ejtünk a magyar pezsgőkultúra alakulásáról és kihívásairól, arról, hogy miért esett a választásuk a pezsgőkészítésre, valamint Lilla mesél nekünk a családi gyökerekről és a kezdetekről is - mindezt egy kellemes, árnyas pécsi kávézóban, a Tettyén...

---
fotók: Rácz Lilla Brut Nature

Adott egy velencei-tó környéki település, pár fiatal és lelkes borász, a kékfrankos és az igény, hogy közösségi bort készítve is emeljék az otthonuk valamint a körzet ázsióját. Pár éve megszületett a pázmándi közös vörös, amelyet Könnyűvér névre kereszteltek, hiszen könnyed, jól iható, gyümölcsös és friss vörösborokat rejt az elnevezés. Az Aprókertek pincészet, Köllő Zsolt Pincészete, a Nagy Gábor Családi Szőlőbirtok és a Sobor Pince fogtak össze első körben, ám az idei évben kiegészül a társaság egy új taggal, méghozzá egy hölggyel, aki friss, üde színfolt a falu és a borvidék életében. Borostyán-Kovács Tamara lelkesen, és a fiúktól minden támogatást megkapva érkezett a borkészítők világába. Vele, illetve Nagy Gáborral és Schubert Ádámmal beszélgetünk egy kellemes nyárestén az Aprókertek pincéje előtt, a pázmándi 5-ös kilométerkőnél, egy-két pohár bor mellett...

---
fotók: Aprókertek / Klotz Miklós / Galiba Imre

Képíró Anita a Tokaj-hegyaljai Borecet Művek ügyvezetője. Vele kalandozunk az ecetek, borevetek világában. Megtudhatjuk, mi a különbség ecet és ecet között, szót ejtünk a különböző bor- és balzsamecetekről, valamint azok jótékony hatásairól. Anita mesél nekünk az egyetlen ecet világversenyről és kapunk tőle még egy jó tippet is, hogy miként készülhet üdítőital borecetből.

A legutóbbi alkalommal már megismerkedhettek a kedves hallgatók azzal a kolumbiai származású, ám magyar gyökerekkel is rendelkező fiatalemberrel, aki Budapesten dolgozik sommelier-ként. Juan Sebastian Giraldo Makovejjel arról beszélgettünk két héttel ezelőtt, hogy hogyan boldogult a kezdeti időszakban Magyarországon, hogy mi mindennek köszönheti a borhoz és hazánkhoz való vonzódását, valamint a Court of Master Sommeliers nemzetközi boriskolánál nem régiben elért ún. Advanced Sommelier minősítéséről. A folytatásban szót ejtünk bővebben erről a nem mindennapi szakmai teljesítményről, annak megszerzéséről és Sebastian jövőbeli terveiről.

Juan Sebastian Giraldo Makovej nagyon büszke a gyökereire, mind a kolumbiai apai ágon, mind pedig magyar anyai ágán. Részben a szüleinek köszönheti a borhoz és a gasztronómiához való zsigeri vonzódását is, azonban úgy vélte, hogy az európai borkultúrát csak akkor értheti és élheti meg igazán, ha Magyarországra költözik, ahová régóta húzta már a szíve. Immáron szinte tökéletes magyarsággal beszél, időközben pedig megszerezte egy nemzetközileg is elismert sommelier iskola (Court of Master Sommeliers) komoly képesítését (Advanced Sommelier), amelynek köszönhetően pillanatnyilag ő az egyetlen ilyen minősítéssel rendelkező magyar sommelier, aki itthon is él és dolgozik. Sebastian természetesen itt még nem áll meg, mert ahogyan ő fogalmaz, a hegy tetejére már felért, viszont innen már csak egy ugrás a Hold... Beszélgetésünk első részéből megtudhatjuk, hogy mit keres egy kolumbiai borszakértő fiatalember Magyarországon, távol a családjától, és miként boldogul egy számára szinte ismeretlen környezetben.

A Tánczos Pince a festői szépségű Nivegy-völgyben, a szőlőtőkék ölelésében helyezkedik el. Itt neveli négy gyermekét Tánczos Zoltán, és felesége Gina, valamint itt helyezkedik el a 4,5 hektáros biobirtok és a borászat is. Filozófiájukról, a család életéről és természetesen a boraikról is beszélgettünk, közösen kóstoltunk, miközben csak úgy repült az idő, és azon kaptuk magunkat, hogy lassan esteledik…

Bor, zene, boldogság… Ez a mottója annak a kis Tokaj-hegyaljai fesztiválnak, melyet tavaly szerveztek meg először Bodrogkisfaludon. A településen lényegében minden megtalálható egyetlen utcában, így aki ide látogat, annak nem kell törnie a fejét a közlekedésen. A Bodrog és a Zemplén ölelésében zöldellő udvarok, változatos zenei és gasztronómiai programok, valamint remek tokaji nedűk várják június második felében a BOLDOGkisfalud Fesztre látogatókat.
A fesztivál főszervezőjével, Juga Péterrel madárcsicsergés és gólyák kelepelése közepette beszélgetünk. Péter azt szeretné elérni, hogy mindenki, aki ellátogat hozzájuk, feltöltődjön egy kicsit, vigyen magával a jó hangulatból, "Boldogkisfaludból" minél többet, és sokszor térjen még vissza Tokaj-Hegyaljára.

----
fotók: BOLDOGkisfalud Feszt
Szabó Edit, Borsmenta

Két héttel ezelőtt Ipacs-Szabó István vezetésével bebarangoltuk a Pécsi Egyetemi Birtok kutatóintézetét és kísérleti telepét. Az intézet főborászával folytatjuk ma is beszélgetésünket, és szót ejtünk többek között a legfontosabb nemesítési feladatokról, az itt előállított és kereskedelmi forgalomban is kapható pécsi borokról, a pálos rend borairól, gyógyborokról, a kutatóintézet történetéről, és persze arról is, milyen új kihívásokat tartogat István számára az Egyetemi Birtoknál betöltött pozíciója...