Miért szeretem?

A napokban mutatták be a Nemzeti Múzeum kupolatermében a Szent István Társulat ünnepi könyvhete alkalmából, a boldog IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt -, életét, életelveit és törekvéseit bemutató kiadványt. Érdemes ezt megismerni -, ezúttal a Magyar Kurir beszámolója alapján említünk meg néhány szakértő méltatást -, mert olyan időszakot élünk, amikor a nemzeti történelmet igyekeznek tőlünk eltávolítani különböző globalista törekvések. Hogy a fogadtatás nem szimplán protokollszerű volt, azt az is bizonyítja, hogy a budapesti mellett számos vidéki - így például szombathelyi imacsoport is képviseltette magát a résztvevők között. S a boldog uralkodó életéről olyasmik hangzottak el, amelyek - így, értékelés-szerűen -, eddig sem szerepeltek a történelemkönyvekben -, de jelen helyzetünkben indokolt tudni ezekről... Adjuk tovább a fiataloknak is. 

A CPAC, a konzervatív világtalálkozó Budapesten különösen időszerűvé teszi, hogy szóljunk a Sisi című, új osztrák-német sorozatról. Mert a mai médiavilágban a fiatalok az ilyesmik fogyasztásával igyekeznek megtakarítani azt az erőfeszítést, hogy a történelmet könyvekből, vagy a szereplők valós visszaemlékezéseiből ismerjék meg. A kultúra eltörlésének szándéka valósul meg mindabban, amit a történelem hollywoodi átirataként itt kapunk - és ezt érdemes tovább is adni kamasz gyermekeinknek és unokáinknak - hogy elkerülhessék ezt a polkorrekt buktatót....

A képen a sorozat főszereplői. Még a ruhák sem hitelesek...

Az idei érettségi választható feladata volt ennek a novellának az elemzése

Kvízként érdekes -, mert egyre izgalmasabb, hogy amíg a szerző nevét nem ismerjük, mennyire a mai vitákra is választ ad ez a röpirat-féle okfejtés. Olvassuk a híreket a Black Lives Matter mozgalom erőszaktételeiről, látjuk az egyetemeken, a felsőoktatásban a nyilvánvalóan elfogult, ultrabalos, neomarxista túlzásokat -, s mindez a médián, a "fősodorban" átsugárzik hozzánk is. Fertőz, és erőszakot hirdet mindenütt. Ezt éljük át. Amíg olvastam Tolsztoj okfejtését, felrémlett, hogy egyszer tanultuk is Lenin értékítéletét róla, aki elég jó írónak tartotta -,  (talán a szocreállal - ami akkor még nem volt tételes kánon-forma) kacérkodva -, de hogy valami fölényesen és  hátbaveregetően elmarasztalót is kihirdessen, a nagy Lenin azt is hozzáfűzte Tolsztojról szólva, hogy az író sajnos "Krisztus bolondja"... Pápai idézeteket nem fűzök hozzá - túl didaktikus volna... 

Justh Zsigmondot - a Nyugatot  megjárt és fiatalon elhunyt írót - Révai József  kiszelektáltatta a közkönyvtárakból. A nevet homályosan még ismerjük - egy-egy a háborús rombolást is túlélt könyvespolcon itt-ott megjelennek a művei. Hogy Révai, majd Aczél György időszakának, regnálásának, döntéshozatalainak időszakában mit vesztettünk  el -, mi is hát az, ami ismeretlenül marad számunkra a közelmúltból az egész szovjet helytartóság időszakában - arról Márai Sándor az Ihlet és nemzedék című gyűjteményében elemző erővel ír.  És érdemes ezt már csak azért is tovább adni a fiataloknak, mert számos kérdésfeltevésre válaszol - tán a magunk dilemmáit is jobban, távlatosabban látjuk meg általa. 

Az idei érettségi választható feladata volt a két vers összehasonlító elemzése

„1995-ben születtem Kézdivásárhelyen. Mióta egyetemista vagyok, a Kézdi – Kolozsvár – Budapest háromszögben próbálom elsajátítani a bölcsész szakmát, de ami fontosabb, igyekszem élni. Ezt már csak a versírás teszi könnyebbé. 2014 óta publikálok különböző folyóiratokban.” - írja magáról Sárkány Tímea.