Édesanyám főztje

Anya és lánya a közös munkáról, cukrásztitkokról és ihletett tortákról.

Ha maradt még a szilveszteri pezsgőből, akkor azzal is koccinthatunk egy olyan férfiú születésnapjára emlékezve, aki igen sokat tett ezért az úgynevezett ünnepi italért. A Törley család tagjai 1858. január 10-én üdvözölhették a legkisebb fiút, Józsefet, aki később gyáralapítóként írta be magát a történelembe. Hogy amikor e gyermekáldáskor áldomást ittak, mit töltöttek a pohárba, azt nem jegyezte fel a krónika; azt azonban igen, hogy a bor eme változatának miként ívelt fel az útja, s jutott el Magyarországra, és azt is, hogy közben milyen legendák szövődtek köré. A beszélgetőtárs: Török Róbert történész-muzeológus, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatója.

Képjegyzék: Hivatalos értesítés a cégalakulásról; Korabeli védjegybejegyzés; A pezsgőgyáros rezidenciája (Képeslap a Zempléni Múzeum gyűjteményéből); Részlet az Országos Iparegyesület arcképcsarnokából (1893)

Vendégünk Almássy Ferenc francia-magyar újságíró, a Visegrád Post főszerkesztője. Különleges gyemekkori ételekről, breton és korzikai gyökereiről mesél, és az eredeti ropogós belga sült krumpli titkát is elárulja.
(A képeken Almássy Ferenc ill a jellegzetes breton sütemény, a kouign-amann látható).

Az almás rétestől a zserbóig - érintve a krumplis pogácsát és Móra Ferencné süteményét. Ez a képzeletbeli kirándulás- számos más receptet útbaejtve- lehet nagyon is valóságos. Azaz bárkinél az asztalra kerülhet olyan finomság, amit Losonczi Zsuzsa leír. Szerinte nagyon fontos, hogy a konyhában nem kell mindennek azonnal és tökéletesre sikerülnie. A Mindszenten élő háziasszony úgy látja: tulajdonképpen bármely családanya összeállíthatna egy könyvet, legfeljebb egy olyan különleges indíttatás hiányzik, ami nála megvolt. Igen, mindenki képes létrehozni azokat az ízeket, amik a gyerekkor legszebb emlékeit idézik, a kibocsátó fészket, az otthont, amit már itthonként mi is igyekszünk megteremteni utódainknak. A gyógyszerésznő – szakmájából adódóan nem hisz a csodaszerekben - de a kipróbált, és ha szükséges személyreszabott receptekben annál inkább.

Kép: Terítéken a könyv (Nagy György András felvétele)

„Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.” – jelenti ki társainak a fogolyként hajózó Pál. Szavai beigazolódnak: csak a vízijármű vész el, a rajta utazók mind megmenekülnek. Számunkra most az Apostolok Cselekedeteiben leírt történet helyszíne az érdekes. Egy európai szemmel is aprócska terület, amely hosszú és gazdag történelme során a XX. században nyerhette el függetlenségét. Ennek egyik állomása volt a köztársaság kikiáltása 1974-ben. Azóta december 13-a kiemelt ünnepnap, különös módon egybeforrva a fényt nevében is hordó Lucával. A szabadság kiteljesedése ismét a hajózáshoz köthető, mégpedig a brit flotta későbbi távozásához. A baloldali közlekedést azonban maradt Máltán, mint ahogy megőrizte az ország az egyetlen latin betűkkel írt sémi eredetű nyelvet és azt a szellemiséget, amelyben az egykori arab lakosok békésen tértek át a keresztény hitre. Úti- és ételkalauzunk ma Hangya Edina, a Máltai Idegenforgalmi Hivatal képviseletvezetője.

Kép: A mindössze 100 méter hosszú Szent Pál-sziget Málta egyik öblében /M.J. Publications Ltd/

Gasztronómiai könyvecske jelent meg a pest megyei településekre, tájakra jellemző ételekről és kézműves termékekről.
A könyv 19 ételt, italt, receptet, gasztronómiai terméket mutat be és Pest megye csaknem valamennyi tájegységéről válogat, színes-szagos kultúrtörténeti leírásokat, ízes történeteket kínálva a receptek mellé .
A megyei önkormányzat kiadványa kapcsán beszélgetünk Ambrus András szerkesztővel.

Idén értelemszerűen más volt a november 29-én záruló az Olasz Gasztronómiai Világhét, mint a korábbi 4 esztendőben. Bár az internet segítségével sok programot meg lehetett tartani, a közösségi főzés illetve étkezés élménye elmaradt. Otthon, a családban persze ez is megvalósítható bármikor. Ebben az esetben elő lehet venni – az Itáliában egyébként kötelező darab – szakácskönyvet, amit egy 200 éve született úr, bizonyos Pellegrino Artusi írt. Őrá úgy is tekintenek, mint a konyha konyhanyelvének megteremtőjére. Szintén a nyelv oldaláról kezdte tanárként a Nagyváradon született Dávid Ilona. Előbb csak szakkifejezésket fordított, mára már aktívan terjeszti a kulináris ismereteket például az Olasz Kultúrintézet illetve egy blog segítségével, sőt minőségellenőri feladatai is vannak.

Kép: A bolognai szélesmetélt(!) hozzávalói (forrás: Accademia Italiana della Cucina)

Cukrászat cukor nélkül, tej és fehér liszt nélkül ... mégis, a csupa gyümölcs,csokoládés torták mind küllemre, mind ízre felveszik a versenyt hagyományos testvéreikkel. Ruzsányi Dániellel, A Zabrakadabra cukrászműhely egyik vezetőjével beszélgettünk.

Sült csülköt már biztosan sokan készítettek. Akár úgy is, hogy sörrel kevert mézzel kenegették. De talán jóval kevesebben tettek ezt megelőzően a főzővízbe az egyéb hozzávalók mellé borókabogyót is. A házi hagymás hering olajban, olyan ízesítőkkel mint zöldfűszerkeverék vagy szegfűbors pedig már igazán ezüst sasnak számít.Természetesen nem a fehér hollós szólás keveredett el, hanem csak egy ország címerére utaltam, ahonnan ezek a receptek származnak. Ez az állam Márton napon, november 11-én ünnepelte függetlenségét, amit 1918-ban nyert vissza. „A kordonok 120 év után eltűntek. Szabadság! Függetlenség! Egység! Saját állam! Mindörökké! Káosz? Az semmi.”- így emlékezett az események egyik átélője. Közös történelmünkből elég talán felvillantani Géza fejedelem dinasztikus kapcsolatait, a visegrádi királytalálkozót, a perszonáluniót, Báthoryt, Bem apót, vagy épp eme baráti népről elnevezett piacot. Mai vendégünk Joanna Urbańska Poznańban és a magyar fővárosban is járt egyetemre, elhívatott szak és műfordító, bár erre most kevesebb ideje van, hiszen 2018 óta a budapesti Lengyel Intézet igazgatója.

1. kép: Joanna Urbańska (Fotó: Tóth Tibor)
2. kép: A pápai krémes, II. János Pál kedvenc süteménye (Fotó: iStock)

Anya és lánya a közös munkáról, cukrásztitkokról és ihletett tortákról.

Gyertyaszentelő boldogasszony a palacsinta ünnepe - Franciaországban. Mi magyarok pedig egész évben szeretjük, és csakúgy mint a bretonok, akiknek emblematikus tájételük a palacsinta, édesen és sósan is készítjük. Megszólal a hortobágyi csárda séfje, Juhász István, a Gundel étterem nyugalmazott igazgatója, Kozma Kálmán, valamint egy vérbeli breton ínyenc: Almássy Ferenc újságíró.

Gyertyaszentelő boldogasszony a palacsinta ünnepe - Franciaországban. Mi magyarok pedig egész évben szeretjük, és csakúgy mint a bretonok, akiknek emblematikus tájételük a palacsinta, édesen és sósan is készítjük. Megszólal a hortobágyi csárda séfje, Juhász István, a Gundel étterem nyugalmazott igazgatója, Kozma Kálmán, valamint egy vérbeli breton ínyenc: Almássy Ferenc újságíró.