Zenei kincsestár

Előadja: Farkas Gábor

A Zenei Kincsestárban folytatjuk Johannes Brahms szóló zongoraműveinek bemutatását Hakon Austbo gyűjteményes kiadásáról. Noha Brahmsot a német későromantika gigászi alakjaként tartjuk számon, a kései zongoraművek mind a német romantika szigorú ciklikusságára, mind a későromantika enciklopédikus törekvéseire rácáfolnak. Mintha az élete 59. évében járó szerző, aki egész életén át kemény küzdelmet vívott a nagy elődök – legelsősorban Beethoven – szellemével, immár minden tekintélytisztelet alól fölszabadulva, csupán ösztöneinek belső hangjaira hallgatna, amikor ezeket a magukkal ragadó szerzeményeket papírra veti. Akár úgy is fogalmazhatnánk: a Bécs-szerte jól ismert, szigorú és morózus, szerelmeiben csalódott Brahms tekintélyes szakálla mögött utoljára föllobbannak még a lánglelkű és lobogó tekintetű ifjú romantikus szívének legbensőbb érzései. Az opus 11-es három Intermezzo skót balladák élménye nyomán keletkezett.
Brahms a keresetlen Zongoradarabok címet adta 1893-ban keletkezett hat szólódarabjának. Akad köztük intermezzo, ballada és románc is – abban azonban egységesek, hogy a romantika nagy forradalmának elragadtatott érzelmessége és pátosza, Chopin, Mendelssohn és Liszt legszebb szerzeményeinek költőisége lengi be őket.

Napjaink egyik legfigyelemreméltóbb gitárművésze, Thibaut Garcia nemrégiben jelentette meg izgalmas lemezét a Warner kiadó gondozásában. Az albumon a gitár mind szólószerepben, mind zenekari versenyek szólistájaként megmutatja számtalan hangszínét. Nem csupán a művész játéka, de az általa megszólaltatott zeneművek is arra vallanak, hogy amióta csak a gitár a mögöttünk álló bő két évszázad során népi hangszerből koncerttermi rangra lépett, a tradíció töretlen, a gitárra keletkezett szerzemények szenvedélye pedig mit sem fakult. Első szerzőnk, Regino Sainz De la Maza 1986 és 1981 között élt. Zapateado és Rondena című szólódarabját halljuk.

3-10. Menüett, Sarabande, Gavotte és Musette, Passacaglia, Gigue és Air – a tételcímek hallatán a barokk szvitek világában érezzük magunkat. És a most fölhangzó, nemesen formált szerzemény máltó is az összehasonlításra a nagy elődök nemes szépségű alkotásaival. Pedig huszadik századi komponista, az 1897 és 1986 között élt Alexandre Tansman gitárra és kamarazenekarra szerzett alkotását halljuk. A szerző célja azonban alighanem épp az lehetett, hogy a barokk mesterek által még nem igazán kultivált gitárt megajándékozza egy szép, barokk formákat idéző concertóval. Thibaut Garcia és a Toulouse-i Nemzeti Zenekar fölvételén Ben Glassberg vezényli a művet.

Domenico Cimarosa: C-dúr szonáta, A-dúr szonáta,D-dúr szonáta, F-dúr szonáta,d-moll szonáta, F-dúr szonáta, B-dúr szonáta, d-moll szonáta, a-moll szonáta
C-dúr zongoraszonáta
Előadja: Failoni Donatella

Előadja Tarjáni Ferenc, Takács-Nagy Gábor és Ránki Dezső.

Előadja: Camerata Academica Salzburg
Vezényel: Végh Sándor

Idestova harminc esztendeje annak, hogy a komolyzene egén föltűnt a bel canto áriaéneklés koronázatlan királynője, Cecilia Bartoli. Lemezkarrierjét Rossini- és Mozart-énekesként kezdte, de hamarosan a díszített barokk bravúréneklés, a koloratúra specialistájaként ragadta magához az első helyet – amit mind a mai napig őriz is! Ma este Cecilia Bartoli egyik korai árialemezének pillanatait idézzük meg, amelyen a prebarokk és a barokk áriairodalmának bámulatos szépségű kincseit szólaltatta meg Fischer György kíséretével. A szerzők pedig Alessandro Scarlatti, Antonio Lotti, Benedetto Marcello és Antonio Caldara.

Egy megunhatatlan klasszikus frissen megjelent fölvételével várjuk Önöket a Zenei Kincsestárban. Joaquín Rodrigo Aranjuez-i koncertjének titka, hogy a komponista remek érzékkel aknázta ki a flamenco gitárjáték szenvedélyességét, és sikerrel ötvözte a nagy elődök – főleg Ravel és de Falla – zenekari palettájával. A Warner újonnan megjelent lemezén Thibaut Garcia remekel a gitárverseny szólójában, a Toulouse-i Nemzeti Zenekar élén pedig Ben Glassberg.

Rodrigo Aranjuez-i koncertjét követően Regino Sainz De la Maza Sacrificio című szvit-tételét halljuk Thibaut Garcia előadásában.

Johannes Brahms sűrű szövésű szóló zongoradarabjai egyesítik magukban Beethoven tömör szerkesztésmódját és a romantika nagy érzelmi távlatokat átfogó, végletes indulatait. Ma este a 116-os opusszám alá sorolt hét intermezzo illetve capriccio, továbbá a 117-es intermezzo-sorozat első darabja hangzik el. A zongoránál az 1948-ban született, norvég származású, majd Hollandiában letelepedett Hakon Austbo.

Ha fölcsendülnek a Zenei Kincsestár mai zenedarabjának első ütemei, a gyanútlan zenehallgató úgy gondolná, valahol a Beethovent követő idők kamarazenei termésének vadonában: Schubert, Schumann vagy Brahms világában barangolunk. És távolról sem alaptalanul! Mai szerzőnk, az 1784 és 1853 között élt George Onslow egyike a zenetörténet ama alkotóinak, akiket az utókor méltatlanul kárhoztatott a mellékszereplők sorsára. A szerzőt egy évszázadon keresztül afféle lelkes műkedvelő gyanánt emlegették, mígnem Alfred Einstein nem csupán ráirányította a figyelmet kamarazenéjének minőségére, de azt is kimutatta, mennyire megkerülhetetlen hatást gyakorolt Onslow kompozíciós művészete a nagyok, egyebek közt Schubert szerzeményeire. Nem mellékesen Mendelssohn és Schumann ugyancsak a legjobb véleményüknek adtak hangot Onslow művészete – különösen kamaradarabjai kapcsán. Győződjenek meg minderről Önök is az Op. 78. No. 1-es, remek Vonósötös hallatán. A kvintett előadói: Gérard Jarry, Yvon Caracilly, Serge Collott, Bruno Pasquier, Michel Tournus.

Ma este a jeles angol utazó és zenerajongó, Charles Burney nyomába szegődünk, aki 1770-ben, éppen Giuseppe Tartini halálának évében fordult meg Padovában, a kalandos életű hegedűművész szerteágazó működésének legfőbb helyszínén. Burney emlékiratai szerint Tartini nem csupán a város első számú nevezetességének számított, de egyszersmind filozófus, szent és bölcs hírében állt. Mi tagadás, maga Tartini mindent meg is tett azért, hogy muzsikusi babérjai mellé az említett jelzőket is begyűjtse. Miután titkos házasságot kötött egy bíboros kegyencnőjével, jobbnak látta, ha a főpap bosszúja elől elszegődik Szent Ferenc kisebb testvérei közé. A kolostorban aztán hegedűtechnikájának tökéletesítése és misztikus olvasmányok között osztotta meg az idejét. Így mire elérkezettnek látta az időt, hogy kilépjen a nagyvilágba, egyszerre építgette zenészi és bölcselkedői hírnevét Európa-szerte. Misztikus érdeklődését aligha csillapította, hogy éveket töltött Prágában, az obskúrus és titkos tanok egyik fellegvárában. Római sikereit követően visszatért Padovába, hogy – bár Veracini növendéke volt – a nagy Corelli legavatottabb követőjének kiáltsa ki önmagát. Nem is alaptalanul. 140-nél több hegedűversenye csakugyan a Corelli és Vivaldi utáni nemzedék legjelesebb hegedűs szerzőjévé avatja, aki számos értekezésben adta közre a hegedűjátékra vonatkozó elveit. Az is gyakorta megesett, hogy a zenei tételek élére különféle filozofikus vagy allegorikus címeket tűzött. A C-dúr koncert tételei például a remény hullámait, a szerelem gyötrelmeit és édességét hivatottak megidézni. Ezt követően a 115-ös számú, a-moll koncertet halljuk. A szólista Piero Toso, a Velencei Szólisták élén Claudio Scimone.

A műsorban a Kossuth és Erkel-díjas művész hegedűre és zenekarra
írt Concertoját idézzük fel Zathureczky Ede és a Budapesti Szimfonikus
Zenekekar játékában Lukács Miklós vezényletével.

Elhangzó művek:
1. d-moll oboaverseny
2. B-dúr hegedűverseny
3. g-moll concerto - Adagio

Bartók Béla: III. Zongoraverseny
Előadja: Ránki Dezső és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Ferencsik János.

Farsang lévén itt az ideje, hogy a Zenei Kincsestárba is bebocsáttatást nyerjenek az úgynevezett könnyedebb műfajok múzsái. Habár a következő, jól ismert melódiák szerzői – Andrew Lloyd Webber, Jerry Herman, Joseph Darion, Leonard Bernstein, Charles Strouse és Richard Rodgers – semmi egyebet nem tettek, mint úgynevezett klasszikus elődeik, amikor koruk népszerű zenei stílusát tették meg a színpadi cselekmény, azaz a musical hordozójává, munkáságukat mégis bizonyos megbocsátó mellőzés övezi a koncertrepertoáron és a zenei ismertetésekben. Ezen az igazságtalanságon is változtatott az ezredforduló egyik legjelesebb rézfúvós formációja, az Empire Brass együttes, amikor parádés fúvós átiratokat készített a legnépszerűbb Broadway-darabok slágereiből. A következő, lenyűgöző összeállításban Az operaház fantomja, a Hello, Dolly, a La Mancha lovagja, a Macskák, az Evita, a West Side Story, az Annie és A muzsika hangja megunhatatlan részleteit játsszák elképesztő virtuozitással.