UTAZUNK, DE NEM EGYEDÜL
2018. június 11. hétfő

 

Közeledik a vakáció, a nyaralások ideje. Mindenki célba vesz egy nyaralót, kempinget, szállodát, ahol fel tud töltődni, ki tudja pihenni az év fáradalmait. Sokan csak a Balatonig mennek vagy egy csendes vidéki nyaralóba, de egyre többen vállalkoznak nagyobb utakra. Vajon ki, hogy vág neki az útnak?

Tisztán emlékszem életem legnagyobb kalandjára és egyben legveszélyesebb utazására. Biciklivel tekertem két hét alatt Rómába egy Budapest melletti községből. Nem kertelek, kereken 1500 km volt! Az utat majdnem egy év edzés előzte meg és szinte egy hónapon keresztül pakolásztam a felszerelésem, hogy biztosan minden fontosat magammal vigyek.

Az indulás előtti estén, amikor már minden csomagom készen tornyosult az ágyam mellett, elalvás előtt életem egyik legkomolyabb imáját mondtam el. Nem féltem, de tudtam, hogy nagy kihívás előtt állok és nem is veszélytelen az utazás.

Az ágyban fekve arra kértem Istent, vigyázzon rám, sőt lehetőség szerint rendeljen mellém hat angyalt, akik körülvesznek egész úton.

Amikor hazaértem nagyon hálás voltam, hogy kisebb horzsolásokkal megúsztam az utat, pedig egyik nap akkorát karamboloztam az előttem menővel, hogy az ő hátsó kerekében 20 cm-es nyolcas keletkezett és egy durrdefekt. Mégis mindketten épségben tekertünk tovább.

Sokszor lehet látni autók visszapillantó tükrére akasztva egy rózsafüzért vagy egy keresztet. Mások Szent Kristófot, az utazók védőszentjét ábrázoló képet raknak ki a műszerfalra. Én magamban szoktam imádkozni indulás előtt, főleg, ha én vezetek! Megkérdeztem néhány ismerősömet, ők hogyan kelnek útra.

***

Amikor elkezdtük együtt használni az autónkat, megáldottuk, de így is minden indulásnál imádkozunk védelemért. Kérjük Istent, hogy az őrangyalaink végig legyenek velünk, hogy épségben, egészségben megérkezzünk. Van egy Szent Kristófos érménk, az is ki van téve a műszerfalra. (Eszti) 

A nagyobb utak előtt készítünk egy újabb CD-t, ami teli van dicsőítő dalokkal. Van egy utazós Bibliánk is, amit mindig magunkkal viszünk. Már a Retyezátra is felvittük! Persze, azt nem vezetés közben szoktuk olvasni. Ezen kívül nemcsak induláskor, hanem érkezéskor is szoktunk imádkozni, főleg, amikor az otthonunkba térünk vissza. Hálát adunk hogy épségben hazaértünk. (Tamás)

Nem nagyon van ilyen szokásunk. Az egyetlen ilyen élményem, hogy egy biciklitúra előtt megáldattuk a bicikliket. (Barbi)

Van egy „utazós” keresztem, amit minden utamra magammal viszek, függetlenül a távolságtól (bevásárlás, munka, Erdély, stb…). Nagyobb utak előtt pedig saját szóval szoktunk imádkozni a feleségemmel, hogy ne legyen bajunk és a kocsival is minden rendben legyen. (L.T.)

Induláskor még a ház előtt imádkozunk védelemért az útra, az autóra, minden rokonunkra, mindenkire, aki azon az útvonalon autózik, mint mi. Sőt az otthonunkért is szoktunk imádkozni, amit elhagyunk. (Adrien)

Egy rövid fohászt mindig mondunk a hosszabb utak előtt. Régen még egy Szent Kristófos érem is volt a kocsiban. (Emese)

Mielőtt hosszabb autóútra indulnánk, már a kocsiban ülve, saját szavainkkal Jézus vérének oltalmába ajánljuk magunkat, a gépjárművet, s minden úton közlekedőt, sőt az otthonunkat, melyet elhagyunk s minden szerettünket is. Mivel általában hosszú úton a férjem vezet, én csendben magamban még Rózsafűzért is szoktam imádkozni. (Zsuzsi)

Keresztet vetek, védelemért imádkozom és dicsőítem Istent, aztán lelkesedem, hogy megyünk valahova. Néha csak némán fohászkodok. (Nóri)

Forrás:www.777blog.hu

 

Hirdetés

Partnereink: