Szent Zoerard-András és Benedek remeték
2017. július 17. hétfő

 

Az István királlyal, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt 1083-ban szentté avatott két 11. században élt remetére emlékezünk liturgikus emléknapjukon, július 17-én.

András és Benedek életét, legendáját Boldog Mór pécsi püspök írta meg, Benedek és Fülöp apát elbeszélései alapján. 

András (eredeti neve: Zoerard, magyarosan: Szórád) Isztriából vagy Lengyelországból származott, és rövid pannonhalmi tartózkodás után került a Nyitra melletti bencés kolostorba. Itt engedélyezték számára a remeteéletet a Zobor-hegyen, és itt kapta az András nevet Fülöp apáttól. Később a Trencsénhez közeli Szkalkába költözött egy barlangba. A nagy ünnepekre visszajárt a kolostorba, és a közösség tagjai is látogatták őt, különösen barátja és tanítványa, Benedek volt gyakori vendége.

András ételben, italban, alvásban egyaránt szigorú mértéket tartott.

„Mikor pedig a nagyböjti időszak következett, annak a szerzetesi életnek a példájára, amelyben Zoszimász apát élt, amikor valaki negyvenöt datolyával töltötte el a nagyböjtöt, ő Fülöp atyától, akitől a szerzetesi ruhát elfogadta, negyven diót kapott, és azon élve, ennyi táplálékkal megelégedve, örömmel várta a szent húsvét napját.”

„[...] csak olyan éjszakai nyugalmat engedett testének, hogy azt inkább lehetett kínzásnak és gyötrelemnek, mint nyugalomnak nevezni. Egy tölgyfa tönköt, amit lesimított ugyan, kis kerítéssel vett körül, és ebbe a kerítésbe éles nádszálakat rögzített minden oldalról. Aztán a tönkön ülve olyan helyzetet foglalt el tagjai felüdítésére, hogy ha teste álomtól elnehezedve, véletlenül valamerre eldől, a nádszálak hegyétől súlyosan megsértve felébredjen. Ezenkívül még fából készített abroncsot is tett a feje fölé, amire négyfelől négy követ is függesztett, hogy ha álmos fejét bármerre lehajtja, a kő megüsse.” (Részletek a legendából)

Szkalkai magányában András favágással és földműveléssel is foglalkozott.

„Amikor aztán a túlzott munkától és a szigorú böjtöléstől teste és lelke legyengült, s egyik napon szinte halálra válva feküdt, egy szép arcú és angyali tekintetű ifjú jött, és kocsijára téve a kunyhójába vitte.” (Részlet a legendából)

Szerette ezt a munkát, de a kemény aszkéta életmód miatt mindez csakhamar felőrölte életerejét. Barlangjában halt meg 1010 körül. Holttestét Nyitrán helyezték örök nyugalomra a Szent Emmerám-székesegyházban.

Mór pécsi püspök Géza hercegnek (a későbbi I. Géza, Szent László király bátyja, Könyves Kálmán apja) ajándékozta András vezeklőövét, és a jámbor herceg viselte azt.

András halála után tanítványa, a valószínűleg felvidéki származású Benedek vonult el a szkalkai barlangba. Mesterét mindössze három évvel élte túl. Rablók támadtak rá, kincseket keresve rejtekében. Agyonverték, holttestét a Vág folyóba vetették.

„...sokáig keresték a testét, és nem találták egy egész esztendőn át, feltűnt, hagy egy sas ült a Vág folyó partján, mintha valamit őrizne. Ebből a holttest holléte felől bizonyossá válva, valakit a vízbe küldtek, és így sértetlenül megtalálták, mintha csak a minap halt volna meg. Ugyanott temették el Benedeket, Boldog Emmerám vértanú bazilikájában, ahol a szent atya, Boldog András csontjai pihentek.” (Részlet a legendából)

A két remetét Szent László király uralkodása alatt, 1083. július 17-én avatták szentté.

Remetebarlangjuk közelében a 13. század elején megalapították a szkalkai bencés apátságot Szent Benedek és Mindenszentek tiszteletére. A nyitrai egyházmegye patrónusként tiszteli a szent remetéket.

A mai időkben különösen nehéz megteremteni „a pusztaság és a csend övezeteit”, mert állandóan eltöltenek benneteket a munkátokkal járó bonyodalmak, az események egymásra torlódnak, túlságosan hatalmába kerít a tömegkommunikáció igézete, olyannyira, hogy a belső béke kerül veszélybe és azok a magasabb rendű gondolatok, melyeknek az emberi létezést kellene jellemezniük. Próbáljatok egy kis csöndet hozni életetekbe!

Nehéz, de lehetséges megteremteni „a pusztaság és a csend övezeteit”. Fordítsatok időt, különösen esténként, imádságra, elmélkedésre, arra, hogy elolvassatok egy-egy oldalt az evangéliumokból vagy egy-egy szent életének valamely epizódját. Ilyen módon teremtsetek egy kis zugot, így teremtsétek meg magatok számára „a pusztaság és a csend övezetét”.

(Szent II. János Pál pápa)

Istenünk, Szent Zoerard-András és Benedek a te hívásodat követve a remeteség magányát választották, hogy a csendben imádsággal és munkával tökéletesebben szolgáljanak neked. Közbenjárásukra add segítségedet, hogy e világ változandóságai közepette is készségesen meghalljuk szavadat, és mindenben kövessük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Forrás

Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus
 lexikon

Hirdetés

Partnereink: