Szent irigységgel tekintünk az asszonyokra. Nekik adatott meg legelsőként, hogy félelmük örömre változzék. Megérdemelték a semmit sem latolgató szeretetükért, hűségükért.
És a katonák? Ők is féltek. Pénzt kaptak - s már örültek is. De milyen más volt az ő félelmük (rettegés másoktól), milyen más lett az örömük (pénzen szerzett öröm)!
Bár nekik is szólt, ők nem voltak képesek meghallani: "Ne féljetek!"
Nekünk is szól, halljuk meg!

további gondolatok

ApCsel 2,14.22-32

Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: ,,Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek, ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, mert Dávid róla mondja: ,,Magam előtt látom az Urat mindenkor, mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. Ezért örvend a szívem, és ujjong a nyelvem, sőt testem is békében nyugszik el, mert nem hagyod lelkemet az alvilágban s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. Megmutatod nekem az élet útját, és színed előtt örömmel töltesz el engem'' [Zsolt 16,8-11]. Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van nálunk. Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára [Zsolt 132,11; 2 Sám 7,12-13], a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem maradt, sem a teste nem látott rothadást [Zsolt 16,10]. Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

Mt 28,8-15

Rögtön el is mentek a sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt: ,,Üdv nektek!'' Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. Akkor Jézus azt mondta nekik: ,,Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.'' Amikor elmentek, íme, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül vittek a főpapoknak mindent, ami történt. Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, és azt mondták nekik: ,,Mondjátok azt: ,,A tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.'' Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.'' Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktatták őket.'' Ez a dolog el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.