Az Atyához megyek - mondja Jézus az apostoloknak, mielőtt visszatérne az Atyához, akitől jött, de ez a visszatérés valójában már a feltámadás pillanatában megtörtént. Akkor miért beszél újra visszatérésről? Talán csak meg akarja értetni az apostolokkal és velünk, hogy miután egy ideig újra látható volt ebben a világban, és közvetlenül találkozni lehetett vele, most visszavonja közvetlen jelenlétét a világtól, és ezt majd az idők végén fogja újra megadni.

SIENAI SZENT BERNARDIN 1380. szeptember 8-án született Sziena közelében, Massa-Carrara városkában egy gazdag bányatulajdonos családban. Apja kormányzati tisztséget töltött be. Négy éves korában mindkét szülőjét elvesztette. Rokonai nevelték. Tehetséges jó tanuló volt, jámborul élt. A prédikációhallgatás és ministrálás volt kedvenc elfoglaltsága. Bámulatos memóriával jegyezte meg a beszédeket, szóról-szóra vissza tudta idézni pajtásainak.
Kerülte az illetlenséget, belepirult. A trágár, kétértelmű beszédet nem tűrte maga körül. A felebaráti szeretetben sem maradt el. Vonzotta a szerzetesi szegénység. A sienai egyetemen végzett tanulmányai befejeztével betegápolónak állt, és az 1400-as pestisjárványban hősiesen helyt állt akkor is, amikor sorra kihaltak mellőle. A betegséget ő is megkapta, de kigyógyulva életfordító elhatározása született.
Néhány hónapi elvonultság után 1402-ben ferences szerzetes lett S. Onofrioban, minorita. Itt kezdte szónoki működését, azonban gyenge hangja és állandó rekedtsége akadályozta, hogy tömegekhez szóljon. Bizalommal kérte a Boldogságos Szűz közbenjárását, és fokozatosan hangja és előadása olyan tökéletessé lett, hogy mindenki megcsodálta. 1417-től szerzetespap lett. Haláláig kora egyik legnagyobb hatású népszónoka volt, a Szűzanya, Szent József és Jézus Nevének tiszteletét terjesztette.
Egy időre eltiltották az igehirdetéstől, mert a tévtanítások ellen határozottan szót emelt, és alattomosan bevádolták. 1439-ben részt vett a firenzei zsinaton, küzdött a görögökkel való unióért. Rajta kívülálló okok miatt hiúsult meg ez az egyesülés. Kapcsolatban volt kora szinte valamennyi tudósával. Kapisztrán Szent Jánossal meg kívánták reformálni a ferences rendet, visszatérve a Szent Ferenc által tanított életformához.
1444. május 20-án halt meg Aquilában. Már 1450-ben szentté avatta V. Miklós pápa, főképp tanítványának, Kapisztrán Szent Jánosnak önfeláldozó fáradozására. 1862-ben mozgalom indult egyházdoktorrá nyilvánítása érdekében, ehhez azonban szükséges műveinek megfelelő kiadása.
Példája:
Tehetségedet a lehető legtökéletesebben használd ki!